20140327

Márciusi padlás


Mindig jó csemegézni Nibela barangolásleltár-bejegyzéseiben. Arra gondoltam, én is gyakrabban szánhatnék bejegyzést azokra az említésre méltó könyvekre, filmekre, netes érdekességekre, amelyekkel találkoztam. Utoljára decemberben írtam könyvélményeimről, filmélményeimről, így negyedév után rám jött egy ilyen visszatekintés, de sajnos be kell látnom, túl gazdag ajánlatot nem hozhatok, mert az elmúlt három hónap valahogy elég eseménytelen volt nekem ilyen téren. Csak négy könyvet olvastam, ezek is mind írástechnikai csemegézések voltak. Annak ellenére, hogy kb. húsz olyan regény címét is felírtam magamnak, amelyeket ebben az évben nagyon el szeretnék olvasni, még egyet sem olvastam el. Azzal nyugtatgatom az olvasói énemet, hogy június közepére befejezem a regényemet, és akkor egész nyáron belevetem magamat ezekbe a regényekbe.


Filmek terén szintén szegény volt számomra ez a negyedév, mindössze négy-öt címhez tudok hozzászólni, de ezeket ajánlani is tudom.
   Mostanában ha egy film vagy könyv nem szippant be már az elején, annyira kezdem sajnálni rá az időt, hogy hátat fordítok. A férjem szerint kezdenek bajosak lenni az elvárásaim – a sztorielvárásaim :) – én ezt szimplán csak úgy élem meg, hogy iszonyúan rövid az életem. Ha valami nem elég izgalmas számomra, nem tudok egy helyben ülni és figyelni rá, mert megmarad az időérzékem és ketyegni kezd az agyamban, hogy mit csinálnak éppen a saját hőseim. Sürgető türelmetlenséget érzek, hogy visszatérjek a saját elmémbe. :)
A Szerelempatak egy szép és életszagú film, érdekes sorsokkal, aranyos bácsikkal, nénikkel, életörömmel és bájos hangulattal.
Az Eltűnő hullámok hangulatilag nem éppen azt nyújtotta, amit reméltem, de talán épp ettől vált különlegessé.
A Reasonable doubt megfelelt pillanatnyi kikapcsolódásnak, de egy teljesen felejthető élmény maradt.
Az idei filmek bemutatói viszont sok jó filmet ígérnek, várom is őket rendesen, leginkább kedvenc könyvem megfilmesítését, a Givert, valamint a Noaht, és a Transcedence-t.

Sorozatokat nem szoktam nézni, mert nem szeretek függeni tőlük, és azt sem szeretem, ha megszabják, hogy mekkora adagokban kapjam a sztorit, a fejezetenként különálló plotok pedig nem is elég érdekesek. Ha mégis megragad egy sorozat, akkor két-három huzamban nézem végig a részeket. Tavaly három sorozatot láttam, ezeknek idei folytatása is van. A Trónok harca új évadát várom, a Continuum folytatása kezd egyre unalmasabb lenni, talán otthagyom, és A búra alatt folytatása nem is érdekel. Idén még próbálkoztam az Almost humannal, az Intelligence-szel, a The Tomorrow people-lel és a Helix-szel, de mindeniket feladtam egy-két rész után. Nem ítélem unalmasaknak őket, csak éppen nem elég érdekfeszítőek. :) Ugyancsak ismertetők révén, de ráakadtam egy olyanra is, amely képes volt egy helyhez kötni.
A Black Orphanban minden van, amit szeretek: klóóóónok! (és végre nem idétlen sztorival!) pörgős cselekmény, előreláthatatlan bonyodalom, érdekes női karakterek. Egyetlen percében sem unatkoztam.

Háló
Sokat lézengtem netügyileg az elmúlt hetekben, követtem a Pistorius-pert, folyton lestem az eltűnt repülőgép körüli híreket és természetesen tényeket kötöttem össze, sztorikat képzeltem mögéjük felállítva magamnak a saját összeesküvés-elméleteimet, képsoraimat. Most újabb szívszorító kép ragadta meg a figyelmemet: az együtt gyászoló hozzátartozók hotelje. De azért jöjjön néhány írással kapcsolatos link, amelyekre szerintem érdemes rákattanni:

Felfedeztem egy fiatal szerző, Arleyn verseit és blogját



Vicceskönyvborítók (ez a múltkori bejegyzésem végéről lemaradt volna?)

Megpróbáltam elkészíteni a regényem kémiai képletét – vagyhogyismondják – a sztorik periódusos táblázata szerint

Azok, akik nem írtak sosem regényt, azt gondolják, az írás könnyű. Legtöbbjük még a szemünkbe is mondja, hogy egy nap, amikor idejük lesz (!) ők is fognak írni egy könyvet. (nem hiszem, van olyan író emberke, akinek ne lenne legalább egy-két ilyen ismerőse) 

Végül két jelentősebb fejlemény:
- Bár még a nyáron eldöntöttem, hogy az íródó regényemhez írói nevet választok, eddig csak ismerkedtem a megválasztott névvel. Mostanra nemcsak kényelmessé, biztossá is vált. (Publikussá persze csak akkor válik majd, ha a regény is megtalálja a kinti világ felé az útját.) 
- Vallomás: beleszerettem Pinterestbe. Bár hónapok óta használom, gyakorlati haszna annak felfedezésével tárult elém, hogy cikkeket is pinelhetek és rendezhetek albumokba a gépemre mentés helyett :))))

2 megjegyzés:

  1. Cikket pinelni Pinteresten? Azt hogyan kell? :)
    Kösz a Black Orphan ajánlót, próbát fogok vele tenni.

    VálaszTörlés
  2. Egyszerűen a cikk linkjét bemásolod pinként, aztán a cikkből eléd rakja a képeket, egyet kiválasztasz pinelni az albumba, és később brámikor a képre rákattintasz, kinyitja a cikket. :)

    VálaszTörlés

20140327

Márciusi padlás


Mindig jó csemegézni Nibela barangolásleltár-bejegyzéseiben. Arra gondoltam, én is gyakrabban szánhatnék bejegyzést azokra az említésre méltó könyvekre, filmekre, netes érdekességekre, amelyekkel találkoztam. Utoljára decemberben írtam könyvélményeimről, filmélményeimről, így negyedév után rám jött egy ilyen visszatekintés, de sajnos be kell látnom, túl gazdag ajánlatot nem hozhatok, mert az elmúlt három hónap valahogy elég eseménytelen volt nekem ilyen téren. Csak négy könyvet olvastam, ezek is mind írástechnikai csemegézések voltak. Annak ellenére, hogy kb. húsz olyan regény címét is felírtam magamnak, amelyeket ebben az évben nagyon el szeretnék olvasni, még egyet sem olvastam el. Azzal nyugtatgatom az olvasói énemet, hogy június közepére befejezem a regényemet, és akkor egész nyáron belevetem magamat ezekbe a regényekbe.


Filmek terén szintén szegény volt számomra ez a negyedév, mindössze négy-öt címhez tudok hozzászólni, de ezeket ajánlani is tudom.
   Mostanában ha egy film vagy könyv nem szippant be már az elején, annyira kezdem sajnálni rá az időt, hogy hátat fordítok. A férjem szerint kezdenek bajosak lenni az elvárásaim – a sztorielvárásaim :) – én ezt szimplán csak úgy élem meg, hogy iszonyúan rövid az életem. Ha valami nem elég izgalmas számomra, nem tudok egy helyben ülni és figyelni rá, mert megmarad az időérzékem és ketyegni kezd az agyamban, hogy mit csinálnak éppen a saját hőseim. Sürgető türelmetlenséget érzek, hogy visszatérjek a saját elmémbe. :)
A Szerelempatak egy szép és életszagú film, érdekes sorsokkal, aranyos bácsikkal, nénikkel, életörömmel és bájos hangulattal.
Az Eltűnő hullámok hangulatilag nem éppen azt nyújtotta, amit reméltem, de talán épp ettől vált különlegessé.
A Reasonable doubt megfelelt pillanatnyi kikapcsolódásnak, de egy teljesen felejthető élmény maradt.
Az idei filmek bemutatói viszont sok jó filmet ígérnek, várom is őket rendesen, leginkább kedvenc könyvem megfilmesítését, a Givert, valamint a Noaht, és a Transcedence-t.

Sorozatokat nem szoktam nézni, mert nem szeretek függeni tőlük, és azt sem szeretem, ha megszabják, hogy mekkora adagokban kapjam a sztorit, a fejezetenként különálló plotok pedig nem is elég érdekesek. Ha mégis megragad egy sorozat, akkor két-három huzamban nézem végig a részeket. Tavaly három sorozatot láttam, ezeknek idei folytatása is van. A Trónok harca új évadát várom, a Continuum folytatása kezd egyre unalmasabb lenni, talán otthagyom, és A búra alatt folytatása nem is érdekel. Idén még próbálkoztam az Almost humannal, az Intelligence-szel, a The Tomorrow people-lel és a Helix-szel, de mindeniket feladtam egy-két rész után. Nem ítélem unalmasaknak őket, csak éppen nem elég érdekfeszítőek. :) Ugyancsak ismertetők révén, de ráakadtam egy olyanra is, amely képes volt egy helyhez kötni.
A Black Orphanban minden van, amit szeretek: klóóóónok! (és végre nem idétlen sztorival!) pörgős cselekmény, előreláthatatlan bonyodalom, érdekes női karakterek. Egyetlen percében sem unatkoztam.

Háló
Sokat lézengtem netügyileg az elmúlt hetekben, követtem a Pistorius-pert, folyton lestem az eltűnt repülőgép körüli híreket és természetesen tényeket kötöttem össze, sztorikat képzeltem mögéjük felállítva magamnak a saját összeesküvés-elméleteimet, képsoraimat. Most újabb szívszorító kép ragadta meg a figyelmemet: az együtt gyászoló hozzátartozók hotelje. De azért jöjjön néhány írással kapcsolatos link, amelyekre szerintem érdemes rákattanni:

Felfedeztem egy fiatal szerző, Arleyn verseit és blogját



Vicceskönyvborítók (ez a múltkori bejegyzésem végéről lemaradt volna?)

Megpróbáltam elkészíteni a regényem kémiai képletét – vagyhogyismondják – a sztorik periódusos táblázata szerint

Azok, akik nem írtak sosem regényt, azt gondolják, az írás könnyű. Legtöbbjük még a szemünkbe is mondja, hogy egy nap, amikor idejük lesz (!) ők is fognak írni egy könyvet. (nem hiszem, van olyan író emberke, akinek ne lenne legalább egy-két ilyen ismerőse) 

Végül két jelentősebb fejlemény:
- Bár még a nyáron eldöntöttem, hogy az íródó regényemhez írói nevet választok, eddig csak ismerkedtem a megválasztott névvel. Mostanra nemcsak kényelmessé, biztossá is vált. (Publikussá persze csak akkor válik majd, ha a regény is megtalálja a kinti világ felé az útját.) 
- Vallomás: beleszerettem Pinterestbe. Bár hónapok óta használom, gyakorlati haszna annak felfedezésével tárult elém, hogy cikkeket is pinelhetek és rendezhetek albumokba a gépemre mentés helyett :))))

2 megjegyzés:

  1. Cikket pinelni Pinteresten? Azt hogyan kell? :)
    Kösz a Black Orphan ajánlót, próbát fogok vele tenni.

    VálaszTörlés
  2. Egyszerűen a cikk linkjét bemásolod pinként, aztán a cikkből eléd rakja a képeket, egyet kiválasztasz pinelni az albumba, és később brámikor a képre rákattintasz, kinyitja a cikket. :)

    VálaszTörlés