20150403

A Pizzakirály (mese)


Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Bartos Rebeka* meséjével! :)



Hol volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol élt egy gonosz Pizzakirály, aki fukarul bánt falusi alattvalóival, a krumplinéppel.
Ezeknek a krumpliszolgáknak nem volt elég kenyerük, a gyerekeik éheztek, ráadásul a szülők egy kevéske bérért egész nap a mezőn dolgoztak. A Pizzakirályt korántsem érdekelte, hogy a neki dolgozó nép szenved és éhezik.
A krumplinép egy bágyadt, ködös őszi napon megsokallotta a Pizzakirály viselkedését. Este munka után gyűlést szervezett. A legkisebb krumpli, Kardoskodó Kati, azt javasolta, hogy lázadjanak fel az uralkodó ellen. Ezt az ötletet mindenki támogatta, még a legöregebb is köztük, Tudóskodó Tibi.

Másnap reggel, amikor a Pizzakirály még semmit sem sejtett, a haragos krumplik elindultak a kerek palota felé, pirosak és fehérek vegyesen. A gyerekeket és az asszonyokat otthon hagyták, nehogy bajuk essen, így sajnos Kati sem mehetett velük. A már sok őszt megért Tibi vette át a lázadás vezetését. Elmentek a Pizzakirály palotájához, az asszonyok által készített póréhagymára tűzdelt salátazászlókkal, amelyekre ezek voltak írva: „Nem vagyunk mi rabszolgák, vesszen a Pizzakirály!”
A Pizzakirály, amikor meghallotta a szokatlan kiáltozást, kijött a tornácára, hogy lássa mi történt. Hát a krumplinép fellázadt! Oda hívatta a két mérges gomba őrét, akik banánbárddal és kaktuszkarddal támadtak a betolakodó krumplikra. A krumplinép azonban erősebb volt a mérges gombáknál, és letaposta őket. A gombaőröknek leesett a kalapjuk és tönkrement ruhájuk, piros frizurájuk. Hát a király nosza erre hívott több katonát, az egész lágytojás osztagot, akik főtt kukoricaszemekkel lövöldöztek a krumplinép közé. De a krumplinép törhetetlenül, kitartóan kiabált és előre törtetett. Lábaik alatt tocsogott a szétfolyt sárga tojáslé, tehát a királynak ez a védekezése is sikertelen lett.
Ekkor a Pizzakirály szitokszavakkal próbálta elűzni a felháborodott krumplikat, elcsendesíteni őket, de hiába, a nép számba sem vette a krumplitörővel való fenyegetéseit. Hát mit tehetett volna? Kétségbeesésében odadobta magáról a sok párizsit, sonkát, szalámit, articsóka díszeit, sajtkoronáját, és az olívabogyót magáról egy zsemleágyúból tüzelte. Pár pillanat múlva már nem maradt semmi rajta, csak a lapja. Ott állt a krumplinép előtt a meztelen Pizzakirály.
A krumplik közül egyesek nevették, sokan fényképezték a lecsupaszított Pizzakirályt. Addig püfölték, ütötték a jogtalanul meggazdagodott királyt, amíg az megelégelte a vereséget és világgá nem szaladt úgy ahogy volt.
Örült a krumplinép, de még mennyire! Azonnal új királyt választottak: egy répa bácsit, aki híres volt a jóságáról és az igazságosságáról.
A krumplinép három articsókát választott királynénak: Amáliát, Anasztáziát és Angelikát.
Hogy mi lett a Pizzakirállyal? Amikor éppen szállást talált az uborkaerdőben,  jött egy nagy ronda padlizsánsárkány és felfalta őt,  jól is lakott vele.
A krumplinép még ma is él , ha meg nem főztétek. Itt a vége, süsd meg véle!

*(a lányom nyolcévesen írta ezt a mesét, a tavaly még bele-beleírogatott pár kaját, nemsokára megjelenik két nyelven a suliújság első számában) :) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

20150403

A Pizzakirály (mese)


Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Bartos Rebeka* meséjével! :)



Hol volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol élt egy gonosz Pizzakirály, aki fukarul bánt falusi alattvalóival, a krumplinéppel.
Ezeknek a krumpliszolgáknak nem volt elég kenyerük, a gyerekeik éheztek, ráadásul a szülők egy kevéske bérért egész nap a mezőn dolgoztak. A Pizzakirályt korántsem érdekelte, hogy a neki dolgozó nép szenved és éhezik.
A krumplinép egy bágyadt, ködös őszi napon megsokallotta a Pizzakirály viselkedését. Este munka után gyűlést szervezett. A legkisebb krumpli, Kardoskodó Kati, azt javasolta, hogy lázadjanak fel az uralkodó ellen. Ezt az ötletet mindenki támogatta, még a legöregebb is köztük, Tudóskodó Tibi.

Másnap reggel, amikor a Pizzakirály még semmit sem sejtett, a haragos krumplik elindultak a kerek palota felé, pirosak és fehérek vegyesen. A gyerekeket és az asszonyokat otthon hagyták, nehogy bajuk essen, így sajnos Kati sem mehetett velük. A már sok őszt megért Tibi vette át a lázadás vezetését. Elmentek a Pizzakirály palotájához, az asszonyok által készített póréhagymára tűzdelt salátazászlókkal, amelyekre ezek voltak írva: „Nem vagyunk mi rabszolgák, vesszen a Pizzakirály!”
A Pizzakirály, amikor meghallotta a szokatlan kiáltozást, kijött a tornácára, hogy lássa mi történt. Hát a krumplinép fellázadt! Oda hívatta a két mérges gomba őrét, akik banánbárddal és kaktuszkarddal támadtak a betolakodó krumplikra. A krumplinép azonban erősebb volt a mérges gombáknál, és letaposta őket. A gombaőröknek leesett a kalapjuk és tönkrement ruhájuk, piros frizurájuk. Hát a király nosza erre hívott több katonát, az egész lágytojás osztagot, akik főtt kukoricaszemekkel lövöldöztek a krumplinép közé. De a krumplinép törhetetlenül, kitartóan kiabált és előre törtetett. Lábaik alatt tocsogott a szétfolyt sárga tojáslé, tehát a királynak ez a védekezése is sikertelen lett.
Ekkor a Pizzakirály szitokszavakkal próbálta elűzni a felháborodott krumplikat, elcsendesíteni őket, de hiába, a nép számba sem vette a krumplitörővel való fenyegetéseit. Hát mit tehetett volna? Kétségbeesésében odadobta magáról a sok párizsit, sonkát, szalámit, articsóka díszeit, sajtkoronáját, és az olívabogyót magáról egy zsemleágyúból tüzelte. Pár pillanat múlva már nem maradt semmi rajta, csak a lapja. Ott állt a krumplinép előtt a meztelen Pizzakirály.
A krumplik közül egyesek nevették, sokan fényképezték a lecsupaszított Pizzakirályt. Addig püfölték, ütötték a jogtalanul meggazdagodott királyt, amíg az megelégelte a vereséget és világgá nem szaladt úgy ahogy volt.
Örült a krumplinép, de még mennyire! Azonnal új királyt választottak: egy répa bácsit, aki híres volt a jóságáról és az igazságosságáról.
A krumplinép három articsókát választott királynénak: Amáliát, Anasztáziát és Angelikát.
Hogy mi lett a Pizzakirállyal? Amikor éppen szállást talált az uborkaerdőben,  jött egy nagy ronda padlizsánsárkány és felfalta őt,  jól is lakott vele.
A krumplinép még ma is él , ha meg nem főztétek. Itt a vége, süsd meg véle!

*(a lányom nyolcévesen írta ezt a mesét, a tavaly még bele-beleírogatott pár kaját, nemsokára megjelenik két nyelven a suliújság első számában) :) 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése