20160803

Nyári ajánló


Könyvajánló

Ősszel lesz öt éve, hogy fel-feldobok gondolatokat ide a blogra. Az összes agymenésem közül az Erős női karakterek kapta a legtöbb megtekintést, majdnem négyszer annyit, mint amennyit más bejegyzések szoktak. Nem tudom miért. Az is lehet, hogy Megan Fox képe hozta a kattintásokat.
   Gondolkodtam az én női karaktereimen, próbáltam megítélni őket, még mielőtt mások szeme elé kerülnek. Azt hiszem kicsit olyanok, mint én ebben a kérdésben. Vannak helyzetek, amelyekben erős női karakterek, és vannak olyan helyzetek is, amikor gyengék. :)

Pár hete olvastam egy életrajzi könyvet, és az a benyomásom támadt, hogy mit sem tudtam eddig arról, hogy milyen a jó női karakterek ereje. Talán nem kellene Hollywoodtól várni, hogy erős női karaktereket tanítson, hanem simán nagyanyáink történeteit kellene végighallgatnunk.


Gocz Elvirának A titokzatos kovásznai asszony könyvében már a stílusa is nagyon élvezetes, a története meg szerintem elképesztően csodálatos. Nemcsak azért szerettem bele, mert találtam közös dolgokat is, kezdve onnan, hogy én is Kovásznán születtem, :) hanem mert ez az asszony nagyon magasra rakta a lécet emberségből, kemény munkából, küzdelemből és emberi méltóságból is. Szükségem van ilyen példákra. Egész élete példa arra, mit jelent, ha nem alkuszunk meg olyan helyzetekkel, amelyekben nem tudunk hűek maradni önmagunkhoz, és hogy néha mennyire nem számít, milyen lentről indultál.
Azért is fontos számomra a könyv, mert rádöbbentett arra, hogy az elmúlt években mennyire félek a világtól, és hogy mennyire elfelejtettem küzdeni...

Azon is elgondolkodtam így a könyv elolvasása után pár hét távlatból, hogy írás kapcsán milyen sokat hallani, hogy aki írni akar, sokat olvasson és írjon, fogadja meg a tanácsokat, tanuljon, stb. és mennyire nem halljuk azt, hogy menjünk, éljünk életet. De most komolyan… miért akarnánk írni az életről vagy bármiről, ha előtte vagy közben nem tesszük félre a könyveket és megyünk élni, megtapasztalni? Hogyan tudnánk bármit is a magunkévá tenni?
Van-e átadni valója annak, aki csak az íróasztala mögött él?


Sorozatajánló

    A Wayward pines-nak sikerült a második évadra is érdekesnek maradnia. Úgy hozott be új szereplőket és új problémákat, hogy önmaga hangulata és gondolata maradt. Érdekesek a kérdések is, amiket felvet: hol végződik a túlélési jogom? Biztos, hogy mindig minden áron kell és jó a túlélés? Minden részét élveztem, az utolsó kettő pedig igazán ütősre sikerült. Remélem, lesz harmadik évad, el sem tudom képzelni, hogyan folytatják. Ami még érdekes volt a történet kapcsán, hogy bár a városbeliekkel tartottam és velük éltem meg az eseményeket, az abik szemszögét is megértettem.
     Bár a 12 monkeys második évadára is kíváncsian vetődtem rá az idén, valahogy alulmúlta a várakozásaimat. Végig volt egy olyan benyomásom, mintha a cselekmény csak azt szolgálná, hogy legyen valami bonyodalom, de igazából nem fut ki sehová. A szereplők motivációi erőltetettnek, eltúlzottnak tűntek, súlytalanul próbáltak drámaiaskodni. Hiába volt sok fordulat, érzelmileg nem tudott bevonni. Talán mert nem voltak világos, szigorú szabályok, így tétek sem, és a megoldások könnyen érkeztek. Az egyetlen dolog, ami miatt megérte végignéznem, az Cole és Ramse barátsága. Ez egy erős pontja volt a történetnek mind érzelmileg, mind dramaturgiailag, talán ez köré kellett volna mindent felépíteni.


A nyár sztársorozata nálam is a Stranger things, és enyhén felemelt fővel gondolok arra, hogy még mielőtt az egész világ ilyen nagy Stranger things-lázban égett, felfedeztem magamnak. :))
  Már az első két rész után tetszett, hogy a rejtély eléggé érdekes, nem csak öncélú lebegtetés, és nem is fullad be, mint pl. A hátrahagyottakban a nesze semmi fogd meg jól-stíllel.
A gyerekszínészek annyira ügyesek, hogy döbbenet – és már csak ezért is érdemes megnézni a sorozatot. A történetnek egyik ritka erős pontja, hogy mindhárom generáció benne van a slamasztikában, mégpedig: együtt.
     Engem leginkább talán mégis a sorozat hangulata fogott meg. Ugyanazt a rajongásig feszülő ősi húrokat pendíti meg bennem, mint a The Killers együttes zenéje, vagy mint a Twin Peaks. Nem jöttem még rá, hogy ez a fajta hangulat minek nevezhető… :) Állítólag valami köze a nyolcvanas évekhez van.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

20160803

Nyári ajánló


Könyvajánló

Ősszel lesz öt éve, hogy fel-feldobok gondolatokat ide a blogra. Az összes agymenésem közül az Erős női karakterek kapta a legtöbb megtekintést, majdnem négyszer annyit, mint amennyit más bejegyzések szoktak. Nem tudom miért. Az is lehet, hogy Megan Fox képe hozta a kattintásokat.
   Gondolkodtam az én női karaktereimen, próbáltam megítélni őket, még mielőtt mások szeme elé kerülnek. Azt hiszem kicsit olyanok, mint én ebben a kérdésben. Vannak helyzetek, amelyekben erős női karakterek, és vannak olyan helyzetek is, amikor gyengék. :)

Pár hete olvastam egy életrajzi könyvet, és az a benyomásom támadt, hogy mit sem tudtam eddig arról, hogy milyen a jó női karakterek ereje. Talán nem kellene Hollywoodtól várni, hogy erős női karaktereket tanítson, hanem simán nagyanyáink történeteit kellene végighallgatnunk.


Gocz Elvirának A titokzatos kovásznai asszony könyvében már a stílusa is nagyon élvezetes, a története meg szerintem elképesztően csodálatos. Nemcsak azért szerettem bele, mert találtam közös dolgokat is, kezdve onnan, hogy én is Kovásznán születtem, :) hanem mert ez az asszony nagyon magasra rakta a lécet emberségből, kemény munkából, küzdelemből és emberi méltóságból is. Szükségem van ilyen példákra. Egész élete példa arra, mit jelent, ha nem alkuszunk meg olyan helyzetekkel, amelyekben nem tudunk hűek maradni önmagunkhoz, és hogy néha mennyire nem számít, milyen lentről indultál.
Azért is fontos számomra a könyv, mert rádöbbentett arra, hogy az elmúlt években mennyire félek a világtól, és hogy mennyire elfelejtettem küzdeni...

Azon is elgondolkodtam így a könyv elolvasása után pár hét távlatból, hogy írás kapcsán milyen sokat hallani, hogy aki írni akar, sokat olvasson és írjon, fogadja meg a tanácsokat, tanuljon, stb. és mennyire nem halljuk azt, hogy menjünk, éljünk életet. De most komolyan… miért akarnánk írni az életről vagy bármiről, ha előtte vagy közben nem tesszük félre a könyveket és megyünk élni, megtapasztalni? Hogyan tudnánk bármit is a magunkévá tenni?
Van-e átadni valója annak, aki csak az íróasztala mögött él?


Sorozatajánló

    A Wayward pines-nak sikerült a második évadra is érdekesnek maradnia. Úgy hozott be új szereplőket és új problémákat, hogy önmaga hangulata és gondolata maradt. Érdekesek a kérdések is, amiket felvet: hol végződik a túlélési jogom? Biztos, hogy mindig minden áron kell és jó a túlélés? Minden részét élveztem, az utolsó kettő pedig igazán ütősre sikerült. Remélem, lesz harmadik évad, el sem tudom képzelni, hogyan folytatják. Ami még érdekes volt a történet kapcsán, hogy bár a városbeliekkel tartottam és velük éltem meg az eseményeket, az abik szemszögét is megértettem.
     Bár a 12 monkeys második évadára is kíváncsian vetődtem rá az idén, valahogy alulmúlta a várakozásaimat. Végig volt egy olyan benyomásom, mintha a cselekmény csak azt szolgálná, hogy legyen valami bonyodalom, de igazából nem fut ki sehová. A szereplők motivációi erőltetettnek, eltúlzottnak tűntek, súlytalanul próbáltak drámaiaskodni. Hiába volt sok fordulat, érzelmileg nem tudott bevonni. Talán mert nem voltak világos, szigorú szabályok, így tétek sem, és a megoldások könnyen érkeztek. Az egyetlen dolog, ami miatt megérte végignéznem, az Cole és Ramse barátsága. Ez egy erős pontja volt a történetnek mind érzelmileg, mind dramaturgiailag, talán ez köré kellett volna mindent felépíteni.


A nyár sztársorozata nálam is a Stranger things, és enyhén felemelt fővel gondolok arra, hogy még mielőtt az egész világ ilyen nagy Stranger things-lázban égett, felfedeztem magamnak. :))
  Már az első két rész után tetszett, hogy a rejtély eléggé érdekes, nem csak öncélú lebegtetés, és nem is fullad be, mint pl. A hátrahagyottakban a nesze semmi fogd meg jól-stíllel.
A gyerekszínészek annyira ügyesek, hogy döbbenet – és már csak ezért is érdemes megnézni a sorozatot. A történetnek egyik ritka erős pontja, hogy mindhárom generáció benne van a slamasztikában, mégpedig: együtt.
     Engem leginkább talán mégis a sorozat hangulata fogott meg. Ugyanazt a rajongásig feszülő ősi húrokat pendíti meg bennem, mint a The Killers együttes zenéje, vagy mint a Twin Peaks. Nem jöttem még rá, hogy ez a fajta hangulat minek nevezhető… :) Állítólag valami köze a nyolcvanas évekhez van.






0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése