20180103

Gondolatok a küszöbön



Szerintem a blogolás ragályos dolog lehet, mert az évértékelők olvasgatása hozta meg a kedvemet, hogy témázzak ide én is. Amúgy szilveszterkor már írtam magamnak egy évértékelőt… egy lapra, ami épp a kezem ügyébe akadt.
  Sajnos még egy év sem volt ilyen szegény blogbejegyzésekben, mint 2017, pedig  októberben volt hatéves a blogom. Most ritkán adódott téma, és amikor mégis előtört belőlem valami, utólag törlésre került, mert valahogy nem éreztem értelmét megosztani. 
   Az írás terén szintén egy fura év volt. Sok esemény írói életem első évében nem történt, például népszerű sem lettem. Igaz, már az általánosban sem ez volt a célom, :D nem is tudnék mit kezdeni vele, tehernek érezném, valami nem megy ez a ruha a hajam színéhez-féle dolog ez. Eseményként a júniusi könyvhetet szép emlékként viszem magammal tovább, és ahogyan az idő telik, egyre jobban hiányzik Budapest is, utólag sokszor el-elkap a semmihez nem hasonlítható fíling, amit az ember csak ennek a  városnak az épületei közt érezhet.
    Regényírás területén egy ilyen évet terméketlennek szokás bélyegezni, sőt, szörnyűnek, mert bár rengeteget ötleteltem egész évben, kutatattam a témákban, a megvalósítás nem ment, olyasmi lett belőle, mint amikor gyúrod-gyúrod, de a hozzávalók nem tapadnak és a tészta nem áll össze. Biztos vagyok benne, ha nem adom fel annyiszor, akkor előbb-utóbb összeállt volna, de sajnos akármennyire érdekesnek és fontos sztorinak is tűnt és nem eresztetett, nem szerettem abban a világban jelen lenni. A haladás így abban állt legtöbbször, hogy a jeleneteket át-átírtam E/1-be, aztán visszaírtam harmadikba, csak épp jelen időben, aztán megint visszatettem elsőbe... inkább szólt keresésről, mint haladásról. De jól van ez így. Már elfogadtam. Talán kellenek az ilyen időszakok is, és vagyok elég nemtörődöm és barbárlélek, hogy ezt megengedjem magamnak.

Írtam még december elején egy rövid könyvlistát, egyebet listázni most nem  tudtam, kevés filmet néztem egész évben, a Twin Peaks és  Black Mirror sorozatok maradtak emlékezetes élmények, és ha már a Twin Peaks éve volt, aminek a jelentőségéről ITT írtam, akkor bevallom, nem azt kaptam, amit elvártam, de félretettem az elvárásaimat és a piciny szűrőkémet, joga van a TP-nek is megváltozni ennyi idő után, és beszálltam Lynch játékába. Arra nem számítottam, hogy ennyire vesztek, és okoskodóból átmegyek sima befogadóba, a végére totál olyan leszek, mint a zöld zakós Cooper. Szerintem ez lehetett a cél. :))) Sok minden volt, ami nagyon tetszett, volt, ami nyomasztott, volt, amikor nehezen tűrtem az időhúzást, de a fura sorozat egyfajta tükörként is szolgált végül: azzal szembesített, hogy milyen filmnézővé nevelt hollywood, és arra emlékeztetett, hogy ne féljek az őrültségektől, amikor alkotok, merjek megőrülni. :) Nem utolsósorban minden rész megnézése után külön élveztem a TP-fanok fórumjain kóborolni, olvasni a teóriákat, fejtegetéseket, olyankor fél napom erről is szólt. :)
   Filmek híján lehet, hogy a megnézett TED-es videókat lett volna érdemes hozni év végére, talán majd jövőben


 Számomra 2017 a könyvek és az emberek éve volt.



Ha az írás nem is ment, minden más igen, és egy rendkívül csodálatos év volt. Megtapasztaltam, milyen kilépni a komfortzónából és közelebb kerülhettem önmagamhoz olyan más módokon is, ahogyan az eltelt években nem. Kell az írás, kell az olvasás, de egy csomó mindent nem nyújthatnak sem önismeretben, sem világlátás terén. Csak az emberek közt járva-kelve lehet megszerezni. Örülhettem a mozgás örömének, a jól végzett munkának is, és rengeteg emberrel találkoztam nap mint nap, amitől feltöltekeztem és ami a legjobbakat hozta ki belőlem, és nagyon sok ismeretséget is kötöttem. Mindezt az év másik felében megkoronázta az esemény, hogy megismerhettem a környékbeli molyokat, akikre büszke vagyok, hogy ismerhetem őket, és minden velük való találkozás egy ritka kincsnek tűnik.

    Kitárult a világ kicsit könyvek terén is, előbb csak a booksterrel (ami a világon egyedülálló projekt) de aztán meguntam az idegen nyelven való olvasást és beszabadultam egy másik város könyvtárába, ahol szinte mindent megtalálhatok magyarul is, és nem is értem, eddig miért nem próbálkoztam oda be. (mert tizennyolc évvel ezelőtt nem sikerült beiratkozni, és még mindig ezzel a hittel éldegéltem?? Tehát: a világ változik, folks, óvatosan a beidegződésekkel. :D)
Persze, rengeteg könyvet halmoztam innen-onnan egész évben, annyi mindent akartam elolvasni és mind határidőkre, hogy csak kapkodás lett sokszor belőle. Tanulnom kell idén, hogyan vegyem szépen sorjában a listára felkerülő könyveket.
      A személyes életemben is sok minden történt, tizenöt éves házasságot ünnepelhettem, gyertyákkal kivilágított lakás várt, és mintha bevilágította volna az egész évet, :)) és az idén a férjem nemcsak néha főzött, hanem a felében. Idén éltem meg először - és jöttem bele - hogy milyen szép tinikkel az élet, milyen szép a tinik lelke, és idén először lettek fehér hajszálaim is. :) És ami még nagyon fontos, hogy idén először nem azért sírtam, mert tovább ugrott a lányom dioptriája, hanem az örömtől, amiért végre stagnál.
     Különösebb és nagyobb terveim nincsenek 2018-ra, csak vágyaim. Azok is a szokásosak, amiket eddig is minden év végén felkiáltójelezek: többet sportolni és többet írni. Amit biztosan szeretnék mindenben, az attitűd, hogy legyek kész kilépni a komfortzónákból annak érdekében, hogy új dolgokat próbáljak ki, új helyeken járjak, és ezt így év elején azzal akarom kezdeni, hogy az elakadt történetemet is megpróbálom új oldalról megközelíteni.
És nem, ó nem, ezúttal nem az a tervem, hogy idén befejezzem, hanem csak annyi, hogy mindennap írjak valamennyit. :)
helló, új év! On.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

20180103

Gondolatok a küszöbön



Szerintem a blogolás ragályos dolog lehet, mert az évértékelők olvasgatása hozta meg a kedvemet, hogy témázzak ide én is. Amúgy szilveszterkor már írtam magamnak egy évértékelőt… egy lapra, ami épp a kezem ügyébe akadt.
  Sajnos még egy év sem volt ilyen szegény blogbejegyzésekben, mint 2017, pedig  októberben volt hatéves a blogom. Most ritkán adódott téma, és amikor mégis előtört belőlem valami, utólag törlésre került, mert valahogy nem éreztem értelmét megosztani. 
   Az írás terén szintén egy fura év volt. Sok esemény írói életem első évében nem történt, például népszerű sem lettem. Igaz, már az általánosban sem ez volt a célom, :D nem is tudnék mit kezdeni vele, tehernek érezném, valami nem megy ez a ruha a hajam színéhez-féle dolog ez. Eseményként a júniusi könyvhetet szép emlékként viszem magammal tovább, és ahogyan az idő telik, egyre jobban hiányzik Budapest is, utólag sokszor el-elkap a semmihez nem hasonlítható fíling, amit az ember csak ennek a  városnak az épületei közt érezhet.
    Regényírás területén egy ilyen évet terméketlennek szokás bélyegezni, sőt, szörnyűnek, mert bár rengeteget ötleteltem egész évben, kutatattam a témákban, a megvalósítás nem ment, olyasmi lett belőle, mint amikor gyúrod-gyúrod, de a hozzávalók nem tapadnak és a tészta nem áll össze. Biztos vagyok benne, ha nem adom fel annyiszor, akkor előbb-utóbb összeállt volna, de sajnos akármennyire érdekesnek és fontos sztorinak is tűnt és nem eresztetett, nem szerettem abban a világban jelen lenni. A haladás így abban állt legtöbbször, hogy a jeleneteket át-átírtam E/1-be, aztán visszaírtam harmadikba, csak épp jelen időben, aztán megint visszatettem elsőbe... inkább szólt keresésről, mint haladásról. De jól van ez így. Már elfogadtam. Talán kellenek az ilyen időszakok is, és vagyok elég nemtörődöm és barbárlélek, hogy ezt megengedjem magamnak.

Írtam még december elején egy rövid könyvlistát, egyebet listázni most nem  tudtam, kevés filmet néztem egész évben, a Twin Peaks és  Black Mirror sorozatok maradtak emlékezetes élmények, és ha már a Twin Peaks éve volt, aminek a jelentőségéről ITT írtam, akkor bevallom, nem azt kaptam, amit elvártam, de félretettem az elvárásaimat és a piciny szűrőkémet, joga van a TP-nek is megváltozni ennyi idő után, és beszálltam Lynch játékába. Arra nem számítottam, hogy ennyire vesztek, és okoskodóból átmegyek sima befogadóba, a végére totál olyan leszek, mint a zöld zakós Cooper. Szerintem ez lehetett a cél. :))) Sok minden volt, ami nagyon tetszett, volt, ami nyomasztott, volt, amikor nehezen tűrtem az időhúzást, de a fura sorozat egyfajta tükörként is szolgált végül: azzal szembesített, hogy milyen filmnézővé nevelt hollywood, és arra emlékeztetett, hogy ne féljek az őrültségektől, amikor alkotok, merjek megőrülni. :) Nem utolsósorban minden rész megnézése után külön élveztem a TP-fanok fórumjain kóborolni, olvasni a teóriákat, fejtegetéseket, olyankor fél napom erről is szólt. :)
   Filmek híján lehet, hogy a megnézett TED-es videókat lett volna érdemes hozni év végére, talán majd jövőben


 Számomra 2017 a könyvek és az emberek éve volt.



Ha az írás nem is ment, minden más igen, és egy rendkívül csodálatos év volt. Megtapasztaltam, milyen kilépni a komfortzónából és közelebb kerülhettem önmagamhoz olyan más módokon is, ahogyan az eltelt években nem. Kell az írás, kell az olvasás, de egy csomó mindent nem nyújthatnak sem önismeretben, sem világlátás terén. Csak az emberek közt járva-kelve lehet megszerezni. Örülhettem a mozgás örömének, a jól végzett munkának is, és rengeteg emberrel találkoztam nap mint nap, amitől feltöltekeztem és ami a legjobbakat hozta ki belőlem, és nagyon sok ismeretséget is kötöttem. Mindezt az év másik felében megkoronázta az esemény, hogy megismerhettem a környékbeli molyokat, akikre büszke vagyok, hogy ismerhetem őket, és minden velük való találkozás egy ritka kincsnek tűnik.

    Kitárult a világ kicsit könyvek terén is, előbb csak a booksterrel (ami a világon egyedülálló projekt) de aztán meguntam az idegen nyelven való olvasást és beszabadultam egy másik város könyvtárába, ahol szinte mindent megtalálhatok magyarul is, és nem is értem, eddig miért nem próbálkoztam oda be. (mert tizennyolc évvel ezelőtt nem sikerült beiratkozni, és még mindig ezzel a hittel éldegéltem?? Tehát: a világ változik, folks, óvatosan a beidegződésekkel. :D)
Persze, rengeteg könyvet halmoztam innen-onnan egész évben, annyi mindent akartam elolvasni és mind határidőkre, hogy csak kapkodás lett sokszor belőle. Tanulnom kell idén, hogyan vegyem szépen sorjában a listára felkerülő könyveket.
      A személyes életemben is sok minden történt, tizenöt éves házasságot ünnepelhettem, gyertyákkal kivilágított lakás várt, és mintha bevilágította volna az egész évet, :)) és az idén a férjem nemcsak néha főzött, hanem a felében. Idén éltem meg először - és jöttem bele - hogy milyen szép tinikkel az élet, milyen szép a tinik lelke, és idén először lettek fehér hajszálaim is. :) És ami még nagyon fontos, hogy idén először nem azért sírtam, mert tovább ugrott a lányom dioptriája, hanem az örömtől, amiért végre stagnál.
     Különösebb és nagyobb terveim nincsenek 2018-ra, csak vágyaim. Azok is a szokásosak, amiket eddig is minden év végén felkiáltójelezek: többet sportolni és többet írni. Amit biztosan szeretnék mindenben, az attitűd, hogy legyek kész kilépni a komfortzónákból annak érdekében, hogy új dolgokat próbáljak ki, új helyeken járjak, és ezt így év elején azzal akarom kezdeni, hogy az elakadt történetemet is megpróbálom új oldalról megközelíteni.
És nem, ó nem, ezúttal nem az a tervem, hogy idén befejezzem, hanem csak annyi, hogy mindennap írjak valamennyit. :)
helló, új év! On.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése