20180122

Ha követ valaki



A tavaly többször is felmerült bennem a késztetés, hogy megszüntessem az írói facebook oldalamat, "kötelező" kényelmetlen szék volt. Olyasminek éreztem, ami meghalad, amit nem tudok kihasználni. Elvileg arról lenne szó ugye, hogy mint minden rendes írónak követőket kellene oda szerezni  – és minél nagyobb ott az a kék szám, annál igazibb az író, állítólag – aztán fenntartani a követők figyelmét valamilyen módon – bármilyen módon – és vigyázni arra, hogy ha nincs is épp könyvmegjelenés, azért el ne felejtsenek időközben az emberek ebben a harsány világban. Aki ezt nem tudja csinálni, annak írni sem érdemes, úgysem veszi meg senki – a korszellem sugallata szerint.
Emlékszem, egy időben, amikor még nem volt megjelent könyvem, nagyon hosszú és tartalmas beszélgetések születtek a facebook profilomon írással vagy blogbejegyzéseimmel kapcsolatos posztjaim alatt. Igaz, a megosztások is csak úgy ömlöttek belőlem, autentikusan csináltam meg kevésbé tudatosan, és hálás voltam a beszélgetésekért is, mert annyira feltöltöttek. Aztán megjelent egy könyvem, és valahogy akaratlanul is átlényegült minden. A bennem élő remény dacára, hogy majd megjelenő íróként is sikerül a korábbiakat továbbvinni – mondjuk az írói oldalra. Hát nem így lett. Nem tudtam figyelmet kérincselni magamnak, sem követőket gyűjteni, számolgatni, és azt a keveset sem tudtam megbecsülni, gazdagítani őket tartalmakkal, vagy legalább időközönként spamelni dobálni őket jobbnál jobb hírekkel, könyvekkel, csokikkal, nyerhető kávéfőzővel, de még annyival sem, hogy beszerzek direkt erre a célra egy fotózható cicát és vicces történeteket gyártok hozzá. Úgy, ahogyan a small talk művészetében sem vagyok jó az életben, mert nem tudom mit mondjak olyasmikre, hogy "már megint esik az eső", hát a neten is inkább a ritkább, de tartalmasabb beszélgetéseket vagy bejegyzéseket részesítettem eddig is előnyben. Erre viszont nem mindenkinek válik be bármilyen platform, (persze, az is lehet, minket tesznek visszafogottabbá adott székek, fene tudja) ráadásul az is megvan bennem, hogy ha valahol nem kapok viszonzást visszajelzést, akkor én onnan lelépek, hogy boldog lehessek máshol, nem vagyok az a hűségesen, töretlenül befeketető típus. Lehet, hogy megéri, még akkor is, ha bohóckodásnak tűnik, de lehet, hogy semmiképp sem jó erőltetni, mert végsősoron nem mi vagyunk a marketingért, hanem a marketing van értünk, és azt kell idomítani hozzánk, nem fordítva. Ha azzal, akik vagyunk, nem tudunk élni, akkor lehet, rossz helyen kapirgálunk. :) Én mindig úgy képzeltem, és mai napig tartom azt a naiv hitemet, hogy ha valami elég jó valakiknek valahol, akkor ezek a valakik valahol azt szeretni fogják, kell nekik, feliratkoznak, visszajönnek - elvégre én is ezt teszem - ha meg nem elég jó, akkor minek tolni
    Szeretem a blogomat – még ha sokszor szellemi maszturbálásnak is tűnt a hozzászólások hiányában – mert… nem tudom miért na… de az elmúlt években jól sikerülteknek éreztem a posztjaimat és közelebb állt ez a platform az írói énemhez, ami pedig nem elhanyagolható, hogy a statisztikák szerint is olvasott volt a blog. 
    Ha olvastok most, lehet, hogy szeretnétek továbbra is követni és olvasni, ezért megjavítottam végre a feed-et, időnként bulizni témázni hívhatlak, iratkozzatok fel a jobb oldali sávban található e-mailes követéshez, vagy ha használtok valamilyen feedolvasót, linkeljetek oda be. (rég így követem én is a legtöbb weboldalt és blogot, amik érdekelnek) Bocsánat azokhoz, akik követtek eddig a facebookos írói oldalamon, ezt a napokban törölni fogom. Ha mégis akarjátok ott is tartani a kapcsolatot,  követhettek, myugodtan bejelölhettek a személyes profilon is. A molyon (sőt, a snitten) is megtaláltok - itt csak olvasóként (az alkotói adatlapomat már rég különválasztottam az olvasóitól, itt íróként ne is keressetek, mert imádok a sima olvasók közé beülni, elsősorban ez vagyok) De megtalálhattok még az instagramon, itt nem tisztázott még számomra, hogyan vagyok jelen, de látom, felfelé ível, és vannak is késztetéseim meg szép reményeim. :)

6 megjegyzés:

  1. Szerintem jók a bejegyzéseid, mindig elolvasom őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Zsanett. Remélem, idén sikerül folytatni a bejegyzéseket.

      Törlés
  2. Na jó, a szellemi maszturbáláson felnevettem. Én szívesen olvaslak, amikor épp eszembe jut, hogy vannak blogok is a világon. Illetve szívesen olvasnám az Alkonyőrzők bármilyen formájú folytatását is. Kíváncsi vagyok arra a világra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a kifejezést már nem is emlékszem milyen alkalomból, melyik írói csoportban mikor dobta be valaki, de írtam egy bejegyzést is hozzá, és azóta használom. :)
      Sajnos nem lesz folytatása az Alkonyőrzőknek a mi világunkban :) de hátha a következő világomra is kíváncsi leszel majd.

      Törlés
    2. Persze :D Reméltem az Alkonyőrzőknél is, hogy kicsit bővebben belemész ebbe az egész rendszerbe, de így is érdekes volt. :) Lehet már tudni, hogy miről fog szólni a következő könyved? :D
      Amúgy Szonja vagyok csak valamiért egyedül ezzel a névtelen kategóriával hajlandó elküldeni a hozzászólást a mobilom.

      Törlés
    3. Utólag kicsit én is bánom, hogy nem fektettem nagyobb hangsúlyt a világábrázolásra, ma már biztosan tudatosabban írnám meg, de kellett az is, hogy kiírjak magamból más vonalon haladó témákat. Talán majd még fogok írni erre a világra történetet.
      A következő könyvemet főként az Alkonyőrzőkben is megtalálható VitaeStorage ötlete inspirálta, azt fejlesztettem tovább, persze egészen más világban, más szereplőkkel. A halottak élnek a facebookon, és bármikor zavarhatnak. :D

      Törlés

20180122

Ha követ valaki



A tavaly többször is felmerült bennem a késztetés, hogy megszüntessem az írói facebook oldalamat, "kötelező" kényelmetlen szék volt. Olyasminek éreztem, ami meghalad, amit nem tudok kihasználni. Elvileg arról lenne szó ugye, hogy mint minden rendes írónak követőket kellene oda szerezni  – és minél nagyobb ott az a kék szám, annál igazibb az író, állítólag – aztán fenntartani a követők figyelmét valamilyen módon – bármilyen módon – és vigyázni arra, hogy ha nincs is épp könyvmegjelenés, azért el ne felejtsenek időközben az emberek ebben a harsány világban. Aki ezt nem tudja csinálni, annak írni sem érdemes, úgysem veszi meg senki – a korszellem sugallata szerint.
Emlékszem, egy időben, amikor még nem volt megjelent könyvem, nagyon hosszú és tartalmas beszélgetések születtek a facebook profilomon írással vagy blogbejegyzéseimmel kapcsolatos posztjaim alatt. Igaz, a megosztások is csak úgy ömlöttek belőlem, autentikusan csináltam meg kevésbé tudatosan, és hálás voltam a beszélgetésekért is, mert annyira feltöltöttek. Aztán megjelent egy könyvem, és valahogy akaratlanul is átlényegült minden. A bennem élő remény dacára, hogy majd megjelenő íróként is sikerül a korábbiakat továbbvinni – mondjuk az írói oldalra. Hát nem így lett. Nem tudtam figyelmet kérincselni magamnak, sem követőket gyűjteni, számolgatni, és azt a keveset sem tudtam megbecsülni, gazdagítani őket tartalmakkal, vagy legalább időközönként spamelni dobálni őket jobbnál jobb hírekkel, könyvekkel, csokikkal, nyerhető kávéfőzővel, de még annyival sem, hogy beszerzek direkt erre a célra egy fotózható cicát és vicces történeteket gyártok hozzá. Úgy, ahogyan a small talk művészetében sem vagyok jó az életben, mert nem tudom mit mondjak olyasmikre, hogy "már megint esik az eső", hát a neten is inkább a ritkább, de tartalmasabb beszélgetéseket vagy bejegyzéseket részesítettem eddig is előnyben. Erre viszont nem mindenkinek válik be bármilyen platform, (persze, az is lehet, minket tesznek visszafogottabbá adott székek, fene tudja) ráadásul az is megvan bennem, hogy ha valahol nem kapok viszonzást visszajelzést, akkor én onnan lelépek, hogy boldog lehessek máshol, nem vagyok az a hűségesen, töretlenül befeketető típus. Lehet, hogy megéri, még akkor is, ha bohóckodásnak tűnik, de lehet, hogy semmiképp sem jó erőltetni, mert végsősoron nem mi vagyunk a marketingért, hanem a marketing van értünk, és azt kell idomítani hozzánk, nem fordítva. Ha azzal, akik vagyunk, nem tudunk élni, akkor lehet, rossz helyen kapirgálunk. :) Én mindig úgy képzeltem, és mai napig tartom azt a naiv hitemet, hogy ha valami elég jó valakiknek valahol, akkor ezek a valakik valahol azt szeretni fogják, kell nekik, feliratkoznak, visszajönnek - elvégre én is ezt teszem - ha meg nem elég jó, akkor minek tolni
    Szeretem a blogomat – még ha sokszor szellemi maszturbálásnak is tűnt a hozzászólások hiányában – mert… nem tudom miért na… de az elmúlt években jól sikerülteknek éreztem a posztjaimat és közelebb állt ez a platform az írói énemhez, ami pedig nem elhanyagolható, hogy a statisztikák szerint is olvasott volt a blog. 
    Ha olvastok most, lehet, hogy szeretnétek továbbra is követni és olvasni, ezért megjavítottam végre a feed-et, időnként bulizni témázni hívhatlak, iratkozzatok fel a jobb oldali sávban található e-mailes követéshez, vagy ha használtok valamilyen feedolvasót, linkeljetek oda be. (rég így követem én is a legtöbb weboldalt és blogot, amik érdekelnek) Bocsánat azokhoz, akik követtek eddig a facebookos írói oldalamon, ezt a napokban törölni fogom. Ha mégis akarjátok ott is tartani a kapcsolatot,  követhettek, myugodtan bejelölhettek a személyes profilon is. A molyon (sőt, a snitten) is megtaláltok - itt csak olvasóként (az alkotói adatlapomat már rég különválasztottam az olvasóitól, itt íróként ne is keressetek, mert imádok a sima olvasók közé beülni, elsősorban ez vagyok) De megtalálhattok még az instagramon, itt nem tisztázott még számomra, hogyan vagyok jelen, de látom, felfelé ível, és vannak is késztetéseim meg szép reményeim. :)

6 megjegyzés:

  1. Szerintem jók a bejegyzéseid, mindig elolvasom őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Zsanett. Remélem, idén sikerül folytatni a bejegyzéseket.

      Törlés
  2. Na jó, a szellemi maszturbáláson felnevettem. Én szívesen olvaslak, amikor épp eszembe jut, hogy vannak blogok is a világon. Illetve szívesen olvasnám az Alkonyőrzők bármilyen formájú folytatását is. Kíváncsi vagyok arra a világra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a kifejezést már nem is emlékszem milyen alkalomból, melyik írói csoportban mikor dobta be valaki, de írtam egy bejegyzést is hozzá, és azóta használom. :)
      Sajnos nem lesz folytatása az Alkonyőrzőknek a mi világunkban :) de hátha a következő világomra is kíváncsi leszel majd.

      Törlés
    2. Persze :D Reméltem az Alkonyőrzőknél is, hogy kicsit bővebben belemész ebbe az egész rendszerbe, de így is érdekes volt. :) Lehet már tudni, hogy miről fog szólni a következő könyved? :D
      Amúgy Szonja vagyok csak valamiért egyedül ezzel a névtelen kategóriával hajlandó elküldeni a hozzászólást a mobilom.

      Törlés
    3. Utólag kicsit én is bánom, hogy nem fektettem nagyobb hangsúlyt a világábrázolásra, ma már biztosan tudatosabban írnám meg, de kellett az is, hogy kiírjak magamból más vonalon haladó témákat. Talán majd még fogok írni erre a világra történetet.
      A következő könyvemet főként az Alkonyőrzőkben is megtalálható VitaeStorage ötlete inspirálta, azt fejlesztettem tovább, persze egészen más világban, más szereplőkkel. A halottak élnek a facebookon, és bármikor zavarhatnak. :D

      Törlés