20200811

Pillanatkép 20.20-ból

 


Nemrég meséltem arról, hogyan fejeztem be végre az új kéziratomat, most arról blogolnék, hol tart a folyamat. A kiadó sajnos idén nem tudja megjelentetni a regényt a járványhelyzet miatt. Mondjuk ez azért jó, mert nem szorít az idő, hogy elvégezzem a történeten a szükséges átírásokat és javításokat, amik az elbírálása során felmerültek. Mivelhogy kicsit zsánerileg ez is mixre sikeredett. :D

 

Ismerve magamat, kicsit megtörténhet, hogy ha az elkövetkező egy évben hónapokban belevetem magam és bőséges idővel és jókedvvel, akkor eléggé más lesz a regény, mint amilyen most. Vagyis remélem, úgy tudom fejleszteni, hogy jobb legyen, ne rosszabb. :) Amit megígérek, hogy biztosan megmarad benne, az a: tilos a halál jelige. :) Ígérem, továbbra is bűncselekménynek fog számítani, ha a világot megfosztod a személyiségedtől, élettörténetedtől, adataidtól. Ennek érdekében továbbra is rendelkezésedre fog állni a mesterséges reinkarnáció. Hogyan? Még mindig nem tudod kifizetni, 2021-ben sem?! Sebaj, mert még mindig folytathatod a virtuális örökélettel, amely lehetővé teszi, hogy kikerüld a test korlátait, csak okos és tiszta dolgokkal foglalkozhass. Oké? Igen, igen, tudom, óriási klisé - főleg a Valós halál óta - ez az ide-oda töltjük vagy konzerváljuk majd konvertáljuk digitalizáljuk tudatunk, ahogyan az új test-ötlete is, de gondoltál már bele, tudod te, hány lelket ér percenként trauma a testi kívánság és bűnözés miatt? Ja, belegondoltál. Mára már ki nem? :D De maradjunk csak a normális hétköznapiság talaján! Ugye milyen nehéz materializáltan félni a járványtól? Bizony, a koronavírus is mindenhol ott van, megtapad… és hadd ne is beszéljünk az örökös fáradtságról, a fogfájásról, az éhezésről, a hányásról, a fázásról. Milyen primitíven evoluált függőség! Ugye? Na meg a sok szag, izzadtság, testi nedv, ürülék és krákogás, menstruáció… Meggyőztelek? Akkor gyere, gazdagítsuk az univerzális adatbázist az igazi, felsőbb rendű értékekkel. Gazdag akarsz lenni emberi lélekként az örökéletben, nem? Ne felejtsd: az élménytranszfereknek köszönhetően érzeteket és élményeket is feltölthetsz és megoszthatsz! Abba azért belegondoltál már, hogy amikor új, fejlesztett testet kapsz, az a test egy olyan cégmárka és termék, amivel nem hajkurászhatod csak úgy a kalandokat és élvezeteket? Nem száguldozhatsz tovább csak úgy, nem úszhatsz, repkedhetsz, lovagolhatsz, motorozhatsz, bungee jumpingolhatsz, feküdhetsz ki az út közepére, sziklák peremére, semmi, de semmi rizikós dologba nem mehetsz bele, mert nem engedi meg a biztosításod. Szóval, mégsem kellene egy ilyen új test? Gyere, sajnáljuk együtt a szegény gazdagokat! Na és azt hallottad, mennyi gazdag reinkarnált mélyen a zsebébe nyúl, ha a címkéket egy kis odafigyeléssel használod a feltöltött érzetekhez? Csak egy kis marketing kell, és a te élményeidet fogják bérelni! Ebben a világban maradunk...


  Amit nem ígérek meg, az a hűség, hogy nem válok el. A digitalizált férjet talán megtartom, de a szerelmi kusza szálakat meg romantikára hajazó szakaszokat kiveszem a házasságból, (igen, igen, tudom, ne egyszerre kiabáljatok, az már túl fikciótlan lesz) de különben sokkal jobban el kellene vinnem a karakterközpontúság irányába a regényt, mert jelen pillanatban nem az erősségem, márpedig valamit fel kell erősíteni. Kést, kaszát, ide, lám, hátha tudok velük mit kezdeni! :D Oké, oké a technológiai szexjeleneteket benne hagyom, mert az scifi, talán még csúcsra is jártathatnám egy újabb jelenettel. A rasztahajú cigánylány marad, a kisváros is, az algoritmusok és applikációk segítségével nyomozó szlávos krapek megérdemel egy komolyabb fordulatot, rég érik bennem, és személyes kedvencem, Proul, a virtuális nyomozótárs sokkal, de sokkal több szerepet érdemel, azt hiszem. Csak mert… több mindenre képes. 

De ami mindennél fontosabb, hogy tudatosítsam, bátran merjem magamnak kimondani: tulajdonképpen egy krimi fekszik a kertemben elásva. Házasság, kapcsolatok az örökké élhetnénk fényében? Hű, de fontosak, a szociális média korában még inkább, de kicsit úgy érzem, sokkal jobban piszkálja a fantáziámat, hogyan lehet bűnözni egy cenzúrázott halál és élményorientált korban.

Majd meglátjuk, hogyan sikerül ráerősítenem, de most már megjöttem. Megvagyok.

Írni akarok. Írni fogok. És a többi – minden más ez körül – már tudom, hogy annyira, de annyira nem számít. 

 

S akkor néhány szó blogolási szokásként arról is, hogy állok másképp, és hogyan alakulnak a fogyasztói szokásaim a történetek kapcsán. Mit ajánlok figyelmetekben így egy nehéz év derekán nyár végén? Még mindig sokkal szívesebben olvasok pszichológiai, életvezetési jellegű könyveket, mert számomra valahogy nyugtató hatásuk van, és sokkal könnyebb letenni őket, mint egy regényt, ami elvárja, hogy belemerüljek, aztán úgy érzem a végén, mégis keveset ad. Ilyen téren egyelőre az instagramon poor_bjorns_book_lab és bookcaseofbarnes ajánlásait szoktam követni, érdekeseknek találom a posztolásaikat. Fikcióban inkább novellákat olvastam angolul, Alexander Weinstein két kötetét olvastam el, és oda-vissza rajongok érte. Jelenleg Restricted Fantasies-t olvasom Kneuppertől, valamint az Angyalok poklát. Igazából még a valós történetek azok, amik mostanában lázba kezdtek hozni, és úgy érzem, a Popper és társai-könyvek után hamarosan beköszönt az önéletrajzi könyvek időszaka is számomra. :D  De a családi történetek is sokkal jobban kezdtek érdekelni, mint bármikor eddig, és gyakran rádöbbenek, hogy milyen sok mindenre nem emlékszek vagy mennyi mindent nem is tudok egyáltalán. Márpedig van itt mindenféle zsáner. :)

   Két éve annak, hogy csak nagyon ritkán nézek filmet, egyszerűen sokáig nem éreztem elég türelmet hozzájuk. Aztán gondoltam egyet, és megismerkedtem Tarantinoval. Ő az, aki a mesterien katyvasztott alkotásaival -bizony ő tud mixelni ám, és szerintem senki másnak nem is szabadna, csak ha ellenőrzik és biztosan úgy hívják az illetőt, hogy Tarantino. :) kiszedett ebből a közönyből és türelmetlenségből, a rajongója lettem.

   Amik még hatással voltak rám nemrég az a Jackie és a Valan. A Valant különösen ajánlom a figyelmetekbe, itt írtam róla értékelést, ne menjetek csak úgy el mellette, szerintem nagyon is megérdemli a figyelmet. :) 

 Szép nyári napokat nektek! :)

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

20200811

Pillanatkép 20.20-ból

 


Nemrég meséltem arról, hogyan fejeztem be végre az új kéziratomat, most arról blogolnék, hol tart a folyamat. A kiadó sajnos idén nem tudja megjelentetni a regényt a járványhelyzet miatt. Mondjuk ez azért jó, mert nem szorít az idő, hogy elvégezzem a történeten a szükséges átírásokat és javításokat, amik az elbírálása során felmerültek. Mivelhogy kicsit zsánerileg ez is mixre sikeredett. :D

 

Ismerve magamat, kicsit megtörténhet, hogy ha az elkövetkező egy évben hónapokban belevetem magam és bőséges idővel és jókedvvel, akkor eléggé más lesz a regény, mint amilyen most. Vagyis remélem, úgy tudom fejleszteni, hogy jobb legyen, ne rosszabb. :) Amit megígérek, hogy biztosan megmarad benne, az a: tilos a halál jelige. :) Ígérem, továbbra is bűncselekménynek fog számítani, ha a világot megfosztod a személyiségedtől, élettörténetedtől, adataidtól. Ennek érdekében továbbra is rendelkezésedre fog állni a mesterséges reinkarnáció. Hogyan? Még mindig nem tudod kifizetni, 2021-ben sem?! Sebaj, mert még mindig folytathatod a virtuális örökélettel, amely lehetővé teszi, hogy kikerüld a test korlátait, csak okos és tiszta dolgokkal foglalkozhass. Oké? Igen, igen, tudom, óriási klisé - főleg a Valós halál óta - ez az ide-oda töltjük vagy konzerváljuk majd konvertáljuk digitalizáljuk tudatunk, ahogyan az új test-ötlete is, de gondoltál már bele, tudod te, hány lelket ér percenként trauma a testi kívánság és bűnözés miatt? Ja, belegondoltál. Mára már ki nem? :D De maradjunk csak a normális hétköznapiság talaján! Ugye milyen nehéz materializáltan félni a járványtól? Bizony, a koronavírus is mindenhol ott van, megtapad… és hadd ne is beszéljünk az örökös fáradtságról, a fogfájásról, az éhezésről, a hányásról, a fázásról. Milyen primitíven evoluált függőség! Ugye? Na meg a sok szag, izzadtság, testi nedv, ürülék és krákogás, menstruáció… Meggyőztelek? Akkor gyere, gazdagítsuk az univerzális adatbázist az igazi, felsőbb rendű értékekkel. Gazdag akarsz lenni emberi lélekként az örökéletben, nem? Ne felejtsd: az élménytranszfereknek köszönhetően érzeteket és élményeket is feltölthetsz és megoszthatsz! Abba azért belegondoltál már, hogy amikor új, fejlesztett testet kapsz, az a test egy olyan cégmárka és termék, amivel nem hajkurászhatod csak úgy a kalandokat és élvezeteket? Nem száguldozhatsz tovább csak úgy, nem úszhatsz, repkedhetsz, lovagolhatsz, motorozhatsz, bungee jumpingolhatsz, feküdhetsz ki az út közepére, sziklák peremére, semmi, de semmi rizikós dologba nem mehetsz bele, mert nem engedi meg a biztosításod. Szóval, mégsem kellene egy ilyen új test? Gyere, sajnáljuk együtt a szegény gazdagokat! Na és azt hallottad, mennyi gazdag reinkarnált mélyen a zsebébe nyúl, ha a címkéket egy kis odafigyeléssel használod a feltöltött érzetekhez? Csak egy kis marketing kell, és a te élményeidet fogják bérelni! Ebben a világban maradunk...


  Amit nem ígérek meg, az a hűség, hogy nem válok el. A digitalizált férjet talán megtartom, de a szerelmi kusza szálakat meg romantikára hajazó szakaszokat kiveszem a házasságból, (igen, igen, tudom, ne egyszerre kiabáljatok, az már túl fikciótlan lesz) de különben sokkal jobban el kellene vinnem a karakterközpontúság irányába a regényt, mert jelen pillanatban nem az erősségem, márpedig valamit fel kell erősíteni. Kést, kaszát, ide, lám, hátha tudok velük mit kezdeni! :D Oké, oké a technológiai szexjeleneteket benne hagyom, mert az scifi, talán még csúcsra is jártathatnám egy újabb jelenettel. A rasztahajú cigánylány marad, a kisváros is, az algoritmusok és applikációk segítségével nyomozó szlávos krapek megérdemel egy komolyabb fordulatot, rég érik bennem, és személyes kedvencem, Proul, a virtuális nyomozótárs sokkal, de sokkal több szerepet érdemel, azt hiszem. Csak mert… több mindenre képes. 

De ami mindennél fontosabb, hogy tudatosítsam, bátran merjem magamnak kimondani: tulajdonképpen egy krimi fekszik a kertemben elásva. Házasság, kapcsolatok az örökké élhetnénk fényében? Hű, de fontosak, a szociális média korában még inkább, de kicsit úgy érzem, sokkal jobban piszkálja a fantáziámat, hogyan lehet bűnözni egy cenzúrázott halál és élményorientált korban.

Majd meglátjuk, hogyan sikerül ráerősítenem, de most már megjöttem. Megvagyok.

Írni akarok. Írni fogok. És a többi – minden más ez körül – már tudom, hogy annyira, de annyira nem számít. 

 

S akkor néhány szó blogolási szokásként arról is, hogy állok másképp, és hogyan alakulnak a fogyasztói szokásaim a történetek kapcsán. Mit ajánlok figyelmetekben így egy nehéz év derekán nyár végén? Még mindig sokkal szívesebben olvasok pszichológiai, életvezetési jellegű könyveket, mert számomra valahogy nyugtató hatásuk van, és sokkal könnyebb letenni őket, mint egy regényt, ami elvárja, hogy belemerüljek, aztán úgy érzem a végén, mégis keveset ad. Ilyen téren egyelőre az instagramon poor_bjorns_book_lab és bookcaseofbarnes ajánlásait szoktam követni, érdekeseknek találom a posztolásaikat. Fikcióban inkább novellákat olvastam angolul, Alexander Weinstein két kötetét olvastam el, és oda-vissza rajongok érte. Jelenleg Restricted Fantasies-t olvasom Kneuppertől, valamint az Angyalok poklát. Igazából még a valós történetek azok, amik mostanában lázba kezdtek hozni, és úgy érzem, a Popper és társai-könyvek után hamarosan beköszönt az önéletrajzi könyvek időszaka is számomra. :D  De a családi történetek is sokkal jobban kezdtek érdekelni, mint bármikor eddig, és gyakran rádöbbenek, hogy milyen sok mindenre nem emlékszek vagy mennyi mindent nem is tudok egyáltalán. Márpedig van itt mindenféle zsáner. :)

   Két éve annak, hogy csak nagyon ritkán nézek filmet, egyszerűen sokáig nem éreztem elég türelmet hozzájuk. Aztán gondoltam egyet, és megismerkedtem Tarantinoval. Ő az, aki a mesterien katyvasztott alkotásaival -bizony ő tud mixelni ám, és szerintem senki másnak nem is szabadna, csak ha ellenőrzik és biztosan úgy hívják az illetőt, hogy Tarantino. :) kiszedett ebből a közönyből és türelmetlenségből, a rajongója lettem.

   Amik még hatással voltak rám nemrég az a Jackie és a Valan. A Valant különösen ajánlom a figyelmetekbe, itt írtam róla értékelést, ne menjetek csak úgy el mellette, szerintem nagyon is megérdemli a figyelmet. :) 

 Szép nyári napokat nektek! :)

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése