20170703

Írók kérdőíve


Sütő Fannitól kaptam a meghívást, hogy kitöltsem én is az Írók kérdőívét. Őt Szaszkó Gabriella hívta meg. A nevükre kattintva az övékét is elolvashatjátok.

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?
Regény. És blog.
Novellát csak rendkívül ritkán.
Időnként naplót is - kézzel - de ezek inkább saját magamhoz címzett sorok :D néha meg egy-egy bejegyzést valamiféle felsőbbrendű intelligenciának címzek. (gondolom, van ilyesmi is) Remélem, jól szórakozik. Ami viszont a regény mellett egy másik életre szóló műfaj, az a levél. Az hagyján, hogy fiatalkoromból egész nagy doboz levélgyűjtemény maradt hátra, bezsákolva rengeteg különféle visszaírogató emberektől, akik közül egyébként sokukra - bocs - már alig emlékszem, de modernebb változatban jelenleg is űzöm a műfajt. Egy barátommal nyolc év alatt kétezren felül váltottunk olyan levelet, amelyikben elbölcselkedünk, kibeszélünk, megkérdőjelezünk.... úgy kb. mindent. A regényemből származó idézet, amelyik múlt héten felkerült a Sötét örvény fb. oldalára is olyan sorokból áll, amelyek legelőször az egyik ilyen levélben fakadtak ki belőlem. Sajnos vagy sem, de tízszer többet irkálok személyes céllal, mint amennyit nyilvánosságnak. Azt említettem, hogy használtam már egyszer az írói vénámat arra, hogy vallási szervezetnek propaganda szöveget írjak? És azt, hogy még a lusta Mikulás helyett is én írtam válaszleveleket? :)
A bevásárlólistát csak azért nem említem, mert azt mindig otthon felejtem. :D Az utóbbi időben meg vannak ezek az úgynevezett kérdőívek...

20170612

Könyvhéten jártam


Idén a Budapestre való utazást igyekeztem rendesen megtervezni, most nem volt senki, aki áthúzza kalandos spontaneitással A részletek tervezgetését. Imádok a  családommal lenni, tekeregni, együtt élni meg élményeket, gyűjteni emlékeket, de annak is örülök, ha átélhetem az "egyedül útnak vágok", "ez az én utam"- érzést, és ez ilyen volt. Két dolgot tudtam biztosra: kizárólag nappal utazom, mert élvezni akarom azt, és az életemben egy idő óta első helyen abszolút minden előtt az alvás áll, de tényleg, :) és hogy itthonról szállást foglalok. Majdnem épp a tervezgetés lett a vesztem, de erről majd a legvégén...

    Most nem izgultam egyáltalán, még a dedikálás miatt sem, talán annak is betudható, hogy a több mint egy évtizednyi bezárkózás után áprilisban érdekesen kitágult a világom, és a kommunikációs képességem - ha nyúlfarknyit is -, de előrebillent. Elvárásaim sem voltak, de az "eredeti fantázia" birtokában elképzeltem, hogy akár a két véglet lehetősége is benne van a pakliban - természetesen lelki szemem facebook képekben fantáziál már - hogy: "íme, Bartos Zsuzsánál milyen hosszú sor áll!" :D és a másik képlehetőség, ahogyan végig magányosan üldögélek a tova vonuló tömeg árnyékában és könnyes szemmel olvasgatom az Alkonyőrzőket (ha már megírtam, ugye) :)))

    Hát szerencse mindkét véglet elkerült, igazán életízűre sikerült. :) Köszönöm mindenkinek, aki odajött az asztalhoz, akár egy könyvjelzőért is, és Lucára biztosan mindig emlékezni fogok, mint első dedikáltatóra, ahogyan Róbert Katalin és Bessenyei Gábor barátságát is a legfelső polcon fogom megőrizni az emlékeimben. 
    Köszönöm a kiadónak a szervezést.
   Örültem, hogy találkozhattam Szaszkó Gabriellával, Fekete Judittal, Barsiné Gál Erikának köszönöm, hogy megkeresett, jó volt végre látni őt és utólag azt érzem, annyira jó lenne még többet beszélgetni. 
Egy regény megjelenésében nagyon sok szerepe van a háttérben a szerkesztőnek. Köszönöm Róbert Katalinnak az Alkonyőrzők szerkesztőjének, hogy velem volt.
Kae Westa meglátogatott
 
Deszyvel beszélgetni nagyon tartalmas tud lenni
   Örülök, hogy a délutánt Gáborral és Katával Varga Bea és Deszy társaságában töltöttük, és a beszélgetések során ledöbbentem, hogy ekkora olvasottság is létezik, szerintem én kilenc élettel sem tudnám Deszyt követni.
   Amivel igazán sokat gazdagodtam aznap, az nekem Róbert Katalin jobb megismerése volt. Annyira szép és kellemes személyiség, hogy észrevétlenül is a bűvkörébe kerülsz és a csodálójává válsz.

   Könyvekből ezeket vásároltam, és bár szerettem volna sokkal többet, most csak ennyi fért bele. A HVG standtól volt a legnehezebb eljönni, szinte már fulladoztam a lemondástól, annyi mindent szerettem volna onnan beszerezni. :(
A fák titkos életét vásároltam magamnak, és már látom ráérősen belelapozva, hogy abszolút kedvenc lesz. A többit ajándéknak szántam édesanyámnak, valamint a lányaimnak. Lábjegyzet: ö, nem, a Batman nem édesanyámnak.
Update: a lányom azóta lenyúlta A fák titkos életét, ő olvassa és az ő polcán fog csücsülni is, nem maradt más, mint felnőni, és összefogni Batmannel  :)

20170607

Könyvhétre készülök


A 88. Ünnepi Könyvhét lesz az első ilyen nagyobb könyves rendezvény, amin részt veszek. Június 10-én, szombaton délután 16 - 17 óra között dedikálom az Alkonyőrzőket a Könyvmolyképző Kiadó standjánál, mindkét változatát. Ígérem, nem a klónomat küldöm,  és könyvjelzők is lesznek nálam.  :)
Ha szeretnétek dedikáltatni a könyvet, találkozni, rám köszönni, vagy csak simán elkotyogni, hogy hol lehet a legtöbb ízválasztékból fagyit venni, akkor itt a lehetőség. (A következő könyvmegjelenésig valószínűleg nem fogok jönni, és akkor az még nem is biztos, hogy az lesz-e, és ha igen, mikor.) Terveim szerint egész szombaton a téren és a környékén fogok tappogni, de valószínűlegezleszbelőle lehet kb. így:
:)

    Ma estig zajlik egy nyereményjáték is az írós facebook oldalamon, dalt vagy verset posztolhattok nyárestével vagy időmúlással kapcsolatosan, és egy könyvvel gazdagodtok.
   Nekem a nyárestékről leginkább a gyerekkori falusi, időtlennek érzékelt esték ugranak be. Őrizem a képet, ahogyan a környékbeli öregek késő sötétedésig összeülnek a kapuk előtti padon beszélgetni, nevetni, és én ettől úgy érzem, hogy a világban "minden rendben van". :) Aztán ott vannak a ráérősen fakuló alkonyatok, ahogyan a poros, jóleső fáradtság a mezőről vagy az erdei útról hazaballag, és ahogyan a végére az illatokba beleolvadok. Hálás vagyok, hogy azt is felidézhetem mekkora a nyugalma az éjnek, amikor az égmorgás a szabadban csak valahonnan messziről szól bele. De őrizgetem magamban azt is, hogy egyetlen vihar akkor még nem űzhette tova a nyarat, és hogy akkor is meleg maradt meztelen talpam alatt a föld, amikor már fölöttem rideg szikrázással roskadásig telt az ég.


-

20170524

Az Alkonyőrzők zenevilága



A legerősebb inspiráló eszköz számomra az íráshoz a zene. Amolyan  varázskapuként szolgál, aminek segítségével átléphetek a valóságból a fiktív világba. Néha akár különféle helyeken hallott dalok nyomán képek kezdenek pörögni a szemem előtt, szereplők érzései kelnek életre, amikkel kezdeni kell valamit. Mintha csak előbb lenne a zenei aláfestés, és ahhoz kellene egy filmet rendezni. Máskor meg igyekszem a megírandó jelenet hangulatához találó számokat találni. Néhány dal ilyenkor olyan sokszor kap újrajátszást, hogy összefonódik adott szereplőkkel vagy jelenetekkel, és ilyenkor felkerül egy youtube-os listára, amit annak a történetnek tartok fenn.
Az Alkonyőrzők megírásához rengeteg dalt hallgattam, voltak, amik egy ideig mintha nagyon passzoltak volna, aztán kikoptak, mások kerültek fel a listára, de voltak, amik végigkísérték a történetet. Erről a listáról szemezgetek most.
     Arról pedig, hogy híres írók mit gondolnak az írás és a zene kapcsolatáról, ajánlom ezt a remek cikket a figyelmetekbe: Great Writers on the Power of Music 



20170519

Haaz Sleiman interjú


English version

Haaz Sleiman nevével először A látogató című film megnézésekor találkoztam. Van is egy 2012-ös bejegyzésem a filmről ITT. Az első reakcióm akkor az volt, hogy: "jé, ez a szereplő pont olyan, mint a regényszereplőm közel-keleti testvére, így képzeltem el." Aztán teljesen elbűvölt a filmbeli karakterből áradó autentikus életigenlés, és bár én az elmúlásról akartam írni, mégis kezdtem ráírni a karaktert. Közben kíváncsi lettem arra, hogy vajon Haaz minden szerepéből árad-e ugyanaz a fiatalos lendület és életöröm. Hát nem. Minden szerepében más, igazi művész. Amióta figyelemmel kísérem, csodálom a mentalitását, és bátorító tud lenni mind emberileg, mind alkotói szabadság terén. 
  Szerepeit nézve úgy tűnik utólag, hogy szeret olyan karaktereket megformálni, akiknek bajuk származik abból, ha a világban helyet próbálnak találni (pl. bevándorló, meleg szereplők, Jézus). Talán ezért is inspirálta a regényemben Tarik Malouf alakját, akinek a jelleme végül leginkább a The Promise című minisorozatban alakított Omarhoz áll a legközelebb.
Haaz Sleiman és Claire Foy a The Promise minisorozatban
Ajánlom ezt az érdekes szerkezetű, megrendítő történetet, és tekintsétek meg A látogatót is, ha még nem láttátok, mert soha nem volt még ennyire aktuális és fontos a témája, mint ma.
Haaz és Richard Jenkins A látogatóban
    Addig is olvassátok el ezt a rövidke interjút, amivel Haaz Sleiman megtisztelte az én kis írói blogomat. :)

Interview with Haaz Sleiman


Magyar verzió

The first time I saw Haaz Sleiman was when I watched The Visitor. I even had a blogpost on the movie HERE. My first reaction was "Wow, this character looks like my heroine’s Middle Eastern brother, just the way I imagined him." I was fascinated by his character’s life-affirmation, and although I wanted to write in my novel about the passing of time and losses, the character in my novel started to be inspired by him. I also became curious whether this youthful dynamism and the joy of life are there in Haaz’s every role. Well, not really. He shows a different in every role, he’s a real artist. Since I started following him on social media I’ve also come to admire his mentality which is encouraging both in human terms and in creative freedom. Looking back on his roles it seems to me that he loves playing characters who have problems because they try to find their place in the world. (immigrants, gay people, Jesus.) Maybe this is the reason why he inspired Tarik Malouf too, whose personality in the end became most similar to Omar from The Promise mini series. I recommend this interestingly structured, moving story, and you should also watch The Visitor because it has never been so relevant and important as it is today.
Haaz Sleiman and Claire Foy in The Promise
Haaz and Richard Jenkins in The Visitor
Until then, read this brief interview with Haaz Sleiman, who did the honour of replying some questions for my little author blog. :) 

20170703

Írók kérdőíve

0 megjegyzés

Sütő Fannitól kaptam a meghívást, hogy kitöltsem én is az Írók kérdőívét. Őt Szaszkó Gabriella hívta meg. A nevükre kattintva az övékét is elolvashatjátok.

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?
Regény. És blog.
Novellát csak rendkívül ritkán.
Időnként naplót is - kézzel - de ezek inkább saját magamhoz címzett sorok :D néha meg egy-egy bejegyzést valamiféle felsőbbrendű intelligenciának címzek. (gondolom, van ilyesmi is) Remélem, jól szórakozik. Ami viszont a regény mellett egy másik életre szóló műfaj, az a levél. Az hagyján, hogy fiatalkoromból egész nagy doboz levélgyűjtemény maradt hátra, bezsákolva rengeteg különféle visszaírogató emberektől, akik közül egyébként sokukra - bocs - már alig emlékszem, de modernebb változatban jelenleg is űzöm a műfajt. Egy barátommal nyolc év alatt kétezren felül váltottunk olyan levelet, amelyikben elbölcselkedünk, kibeszélünk, megkérdőjelezünk.... úgy kb. mindent. A regényemből származó idézet, amelyik múlt héten felkerült a Sötét örvény fb. oldalára is olyan sorokból áll, amelyek legelőször az egyik ilyen levélben fakadtak ki belőlem. Sajnos vagy sem, de tízszer többet irkálok személyes céllal, mint amennyit nyilvánosságnak. Azt említettem, hogy használtam már egyszer az írói vénámat arra, hogy vallási szervezetnek propaganda szöveget írjak? És azt, hogy még a lusta Mikulás helyett is én írtam válaszleveleket? :)
A bevásárlólistát csak azért nem említem, mert azt mindig otthon felejtem. :D Az utóbbi időben meg vannak ezek az úgynevezett kérdőívek...

Read full post »

20170612

Könyvhéten jártam

4 megjegyzés

Idén a Budapestre való utazást igyekeztem rendesen megtervezni, most nem volt senki, aki áthúzza kalandos spontaneitással A részletek tervezgetését. Imádok a  családommal lenni, tekeregni, együtt élni meg élményeket, gyűjteni emlékeket, de annak is örülök, ha átélhetem az "egyedül útnak vágok", "ez az én utam"- érzést, és ez ilyen volt. Két dolgot tudtam biztosra: kizárólag nappal utazom, mert élvezni akarom azt, és az életemben egy idő óta első helyen abszolút minden előtt az alvás áll, de tényleg, :) és hogy itthonról szállást foglalok. Majdnem épp a tervezgetés lett a vesztem, de erről majd a legvégén...

    Most nem izgultam egyáltalán, még a dedikálás miatt sem, talán annak is betudható, hogy a több mint egy évtizednyi bezárkózás után áprilisban érdekesen kitágult a világom, és a kommunikációs képességem - ha nyúlfarknyit is -, de előrebillent. Elvárásaim sem voltak, de az "eredeti fantázia" birtokában elképzeltem, hogy akár a két véglet lehetősége is benne van a pakliban - természetesen lelki szemem facebook képekben fantáziál már - hogy: "íme, Bartos Zsuzsánál milyen hosszú sor áll!" :D és a másik képlehetőség, ahogyan végig magányosan üldögélek a tova vonuló tömeg árnyékában és könnyes szemmel olvasgatom az Alkonyőrzőket (ha már megírtam, ugye) :)))

    Hát szerencse mindkét véglet elkerült, igazán életízűre sikerült. :) Köszönöm mindenkinek, aki odajött az asztalhoz, akár egy könyvjelzőért is, és Lucára biztosan mindig emlékezni fogok, mint első dedikáltatóra, ahogyan Róbert Katalin és Bessenyei Gábor barátságát is a legfelső polcon fogom megőrizni az emlékeimben. 
    Köszönöm a kiadónak a szervezést.
   Örültem, hogy találkozhattam Szaszkó Gabriellával, Fekete Judittal, Barsiné Gál Erikának köszönöm, hogy megkeresett, jó volt végre látni őt és utólag azt érzem, annyira jó lenne még többet beszélgetni. 
Egy regény megjelenésében nagyon sok szerepe van a háttérben a szerkesztőnek. Köszönöm Róbert Katalinnak az Alkonyőrzők szerkesztőjének, hogy velem volt.
Kae Westa meglátogatott
 
Deszyvel beszélgetni nagyon tartalmas tud lenni
   Örülök, hogy a délutánt Gáborral és Katával Varga Bea és Deszy társaságában töltöttük, és a beszélgetések során ledöbbentem, hogy ekkora olvasottság is létezik, szerintem én kilenc élettel sem tudnám Deszyt követni.
   Amivel igazán sokat gazdagodtam aznap, az nekem Róbert Katalin jobb megismerése volt. Annyira szép és kellemes személyiség, hogy észrevétlenül is a bűvkörébe kerülsz és a csodálójává válsz.

   Könyvekből ezeket vásároltam, és bár szerettem volna sokkal többet, most csak ennyi fért bele. A HVG standtól volt a legnehezebb eljönni, szinte már fulladoztam a lemondástól, annyi mindent szerettem volna onnan beszerezni. :(
A fák titkos életét vásároltam magamnak, és már látom ráérősen belelapozva, hogy abszolút kedvenc lesz. A többit ajándéknak szántam édesanyámnak, valamint a lányaimnak. Lábjegyzet: ö, nem, a Batman nem édesanyámnak.
Update: a lányom azóta lenyúlta A fák titkos életét, ő olvassa és az ő polcán fog csücsülni is, nem maradt más, mint felnőni, és összefogni Batmannel  :)

Read full post »

20170607

Könyvhétre készülök

0 megjegyzés

A 88. Ünnepi Könyvhét lesz az első ilyen nagyobb könyves rendezvény, amin részt veszek. Június 10-én, szombaton délután 16 - 17 óra között dedikálom az Alkonyőrzőket a Könyvmolyképző Kiadó standjánál, mindkét változatát. Ígérem, nem a klónomat küldöm,  és könyvjelzők is lesznek nálam.  :)
Ha szeretnétek dedikáltatni a könyvet, találkozni, rám köszönni, vagy csak simán elkotyogni, hogy hol lehet a legtöbb ízválasztékból fagyit venni, akkor itt a lehetőség. (A következő könyvmegjelenésig valószínűleg nem fogok jönni, és akkor az még nem is biztos, hogy az lesz-e, és ha igen, mikor.) Terveim szerint egész szombaton a téren és a környékén fogok tappogni, de valószínűlegezleszbelőle lehet kb. így:
:)

    Ma estig zajlik egy nyereményjáték is az írós facebook oldalamon, dalt vagy verset posztolhattok nyárestével vagy időmúlással kapcsolatosan, és egy könyvvel gazdagodtok.
   Nekem a nyárestékről leginkább a gyerekkori falusi, időtlennek érzékelt esték ugranak be. Őrizem a képet, ahogyan a környékbeli öregek késő sötétedésig összeülnek a kapuk előtti padon beszélgetni, nevetni, és én ettől úgy érzem, hogy a világban "minden rendben van". :) Aztán ott vannak a ráérősen fakuló alkonyatok, ahogyan a poros, jóleső fáradtság a mezőről vagy az erdei útról hazaballag, és ahogyan a végére az illatokba beleolvadok. Hálás vagyok, hogy azt is felidézhetem mekkora a nyugalma az éjnek, amikor az égmorgás a szabadban csak valahonnan messziről szól bele. De őrizgetem magamban azt is, hogy egyetlen vihar akkor még nem űzhette tova a nyarat, és hogy akkor is meleg maradt meztelen talpam alatt a föld, amikor már fölöttem rideg szikrázással roskadásig telt az ég.


-
Read full post »

20170524

Az Alkonyőrzők zenevilága

0 megjegyzés


A legerősebb inspiráló eszköz számomra az íráshoz a zene. Amolyan  varázskapuként szolgál, aminek segítségével átléphetek a valóságból a fiktív világba. Néha akár különféle helyeken hallott dalok nyomán képek kezdenek pörögni a szemem előtt, szereplők érzései kelnek életre, amikkel kezdeni kell valamit. Mintha csak előbb lenne a zenei aláfestés, és ahhoz kellene egy filmet rendezni. Máskor meg igyekszem a megírandó jelenet hangulatához találó számokat találni. Néhány dal ilyenkor olyan sokszor kap újrajátszást, hogy összefonódik adott szereplőkkel vagy jelenetekkel, és ilyenkor felkerül egy youtube-os listára, amit annak a történetnek tartok fenn.
Az Alkonyőrzők megírásához rengeteg dalt hallgattam, voltak, amik egy ideig mintha nagyon passzoltak volna, aztán kikoptak, mások kerültek fel a listára, de voltak, amik végigkísérték a történetet. Erről a listáról szemezgetek most.
     Arról pedig, hogy híres írók mit gondolnak az írás és a zene kapcsolatáról, ajánlom ezt a remek cikket a figyelmetekbe: Great Writers on the Power of Music 



Read full post »

20170519

Haaz Sleiman interjú

0 megjegyzés

English version

Haaz Sleiman nevével először A látogató című film megnézésekor találkoztam. Van is egy 2012-ös bejegyzésem a filmről ITT. Az első reakcióm akkor az volt, hogy: "jé, ez a szereplő pont olyan, mint a regényszereplőm közel-keleti testvére, így képzeltem el." Aztán teljesen elbűvölt a filmbeli karakterből áradó autentikus életigenlés, és bár én az elmúlásról akartam írni, mégis kezdtem ráírni a karaktert. Közben kíváncsi lettem arra, hogy vajon Haaz minden szerepéből árad-e ugyanaz a fiatalos lendület és életöröm. Hát nem. Minden szerepében más, igazi művész. Amióta figyelemmel kísérem, csodálom a mentalitását, és bátorító tud lenni mind emberileg, mind alkotói szabadság terén. 
  Szerepeit nézve úgy tűnik utólag, hogy szeret olyan karaktereket megformálni, akiknek bajuk származik abból, ha a világban helyet próbálnak találni (pl. bevándorló, meleg szereplők, Jézus). Talán ezért is inspirálta a regényemben Tarik Malouf alakját, akinek a jelleme végül leginkább a The Promise című minisorozatban alakított Omarhoz áll a legközelebb.
Haaz Sleiman és Claire Foy a The Promise minisorozatban
Ajánlom ezt az érdekes szerkezetű, megrendítő történetet, és tekintsétek meg A látogatót is, ha még nem láttátok, mert soha nem volt még ennyire aktuális és fontos a témája, mint ma.
Haaz és Richard Jenkins A látogatóban
    Addig is olvassátok el ezt a rövidke interjút, amivel Haaz Sleiman megtisztelte az én kis írói blogomat. :)

Read full post »

Interview with Haaz Sleiman

0 megjegyzés

Magyar verzió

The first time I saw Haaz Sleiman was when I watched The Visitor. I even had a blogpost on the movie HERE. My first reaction was "Wow, this character looks like my heroine’s Middle Eastern brother, just the way I imagined him." I was fascinated by his character’s life-affirmation, and although I wanted to write in my novel about the passing of time and losses, the character in my novel started to be inspired by him. I also became curious whether this youthful dynamism and the joy of life are there in Haaz’s every role. Well, not really. He shows a different in every role, he’s a real artist. Since I started following him on social media I’ve also come to admire his mentality which is encouraging both in human terms and in creative freedom. Looking back on his roles it seems to me that he loves playing characters who have problems because they try to find their place in the world. (immigrants, gay people, Jesus.) Maybe this is the reason why he inspired Tarik Malouf too, whose personality in the end became most similar to Omar from The Promise mini series. I recommend this interestingly structured, moving story, and you should also watch The Visitor because it has never been so relevant and important as it is today.
Haaz Sleiman and Claire Foy in The Promise
Haaz and Richard Jenkins in The Visitor
Until then, read this brief interview with Haaz Sleiman, who did the honour of replying some questions for my little author blog. :) 
Read full post »