20170524

Az Alkonyőrzők zenevilága



A legerősebb inspiráló eszköz számomra az íráshoz a zene. Amolyan  varázskapuként szolgál, aminek segítségével átléphetek a valóságból a fiktív világba. Néha akár különféle helyeken hallott dalok nyomán képek kezdenek pörögni a szemem előtt, szereplők érzései kelnek életre, amikkel kezdeni kell valamit. Mintha csak előbb lenne a zenei aláfestés, és ahhoz kellene egy filmet rendezni. Máskor meg igyekszem a megírandó jelenet hangulatához találó számokat találni. Néhány dal ilyenkor olyan sokszor kap újrajátszást, hogy összefonódik adott szereplőkkel vagy jelenetekkel, és ilyenkor felkerül egy youtube-os listára, amit annak a történetnek tartok fenn.
Az Alkonyőrzők megírásához rengeteg dalt hallgattam, voltak, amik egy ideig mintha nagyon passzoltak volna, aztán kikoptak, mások kerültek fel a listára, de voltak, amik végigkísérték a történetet. Erről a listáról szemezgetek most.
     Arról pedig, hogy híres írók mit gondolnak az írás és a zene kapcsolatáról, ajánlom ezt a remek cikket a figyelmetekbe: Great Writers on the Power of Music 



20170519

Haaz Sleiman interjú


English version

Haaz Sleiman nevével először A látogató című film megnézésekor találkoztam. Van is egy 2012-ös bejegyzésem a filmről ITT. Az első reakcióm akkor az volt, hogy: "jé, ez a szereplő pont olyan, mint a regényszereplőm közel-keleti testvére, így képzeltem el." Aztán teljesen elbűvölt a filmbeli karakterből áradó autentikus életigenlés, és bár én az elmúlásról akartam írni, mégis kezdtem ráírni a karaktert. Közben kíváncsi lettem arra, hogy vajon Haaz minden szerepéből árad-e ugyanaz a fiatalos lendület és életöröm. Hát nem. Minden szerepében más, igazi művész. Amióta figyelemmel kísérem, csodálom a mentalitását, és bátorító tud lenni mind emberileg, mind alkotói szabadság terén. 
  Szerepeit nézve úgy tűnik utólag, hogy szeret olyan karaktereket megformálni, akiknek bajuk származik abból, ha a világban helyet próbálnak találni (pl. bevándorló, meleg szereplők, Jézus). Talán ezért is inspirálta a regényemben Tarik Malouf alakját, akinek a jelleme végül leginkább a The Promise című minisorozatban alakított Omarhoz áll a legközelebb.
Haaz Sleiman és Claire Foy a The Promise minisorozatban
Ajánlom ezt az érdekes szerkezetű, megrendítő történetet, és tekintsétek meg A látogatót is, ha még nem láttátok, mert soha nem volt még ennyire aktuális és fontos a témája, mint ma.
Haaz és Richard Jenkins A látogatóban
    Addig is olvassátok el ezt a rövidke interjút, amivel Haaz Sleiman megtisztelte az én kis írói blogomat. :)

Interview with Haaz Sleiman


Magyar verzió

The first time I saw Haaz Sleiman was when I watched The Visitor. I even had a blogpost on the movie HERE. My first reaction was "Wow, this character looks like my heroine’s Middle Eastern brother, just the way I imagined him." I was fascinated by his character’s life-affirmation, and although I wanted to write in my novel about the passing of time and losses, the character in my novel started to be inspired by him. I also became curious whether this youthful dynamism and the joy of life are there in Haaz’s every role. Well, not really. He shows a different in every role, he’s a real artist. Since I started following him on social media I’ve also come to admire his mentality which is encouraging both in human terms and in creative freedom. Looking back on his roles it seems to me that he loves playing characters who have problems because they try to find their place in the world. (immigrants, gay people, Jesus.) Maybe this is the reason why he inspired Tarik Malouf too, whose personality in the end became most similar to Omar from The Promise mini series. I recommend this interestingly structured, moving story, and you should also watch The Visitor because it has never been so relevant and important as it is today.
Haaz Sleiman and Claire Foy in The Promise
Haaz and Richard Jenkins in The Visitor
Until then, read this brief interview with Haaz Sleiman, who did the honour of replying some questions for my little author blog. :) 

20170515

Megtorpanás


Az iskolám termében, ahol a magyar órák folytak, ez a Márai-idézet függött a tábla fölött: "Nem olyan fontos, hogy mindennap írjál; fontosabb, hogy mindennap olvassál. A művelődéshez mindig legyen időd, mindennap. Mert nem biztos, hogy használsz hazádnak és az emberiségnek, mikor alkotsz valamit; isteni kegyelem kell ehhez. De bizonyos, hogy használsz magadnak is, hazádnak és az emberiségnek is, ha mindennap időt adsz lelked művelésének, elolvasod a kivételes alkotó szellemek valamely művének egyik szakaszát, pontosan megismersz egy igazságot vagy ismeretet. Nem fontos, hogy sok író legyen egy közösségben, de fontos, hogy sok olvasó legyen. Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és igazat; fontosabb, hogy megismerjed." Ó, egek, mennyire utáltam ezt az idézetet! Mi az, hogy nem fontos, hogy mindennap írjak? Hát persze! a nagy írók nem akarják, hogy mások is írni kezdjenek. :) Ebben az évben egyszer csak a semmiből eszembe jutott ez az idézet, és utána aztán rengetegszer. Kezdem érteni Márait...

20170513

Proust-kérdőív


A Nemira kiadó oldalán láttam már párszor, hogy a román írókkal Proust-kérdőívet végeztettek el. Arra gondoltam, én is megcsinálhatnám ezt a regényszereplőimmel, de aztán azt mondtam magamban, "francot!" engedjem végre szabadon saját útjukra őket, és inkább legyek én a sztár. :) Úgysem csináltam még ilyesmit diáklány-éveim óta. Íme hát, májn Proust-kérdőívem:
 (a magyarra fordított kérdéseket a wmn.hu oldaláról vettem át, a végén láttam, hogy csak egyes angol verziókkal egyezik teljesen, de úgy hagytam) 

20170414

Azigazság nyomában




Gondolkodtam, miről blogoljak így húsvét április környékén. Régóta vacillálok egy különös interjúalanyon, de még kételyeim vannak. Azt is tervezem egy idő óta, hogy pontba szedem mit gondolok másként íróként most, mint pár évvel ezelőtt, végül úgy döntöttem, inkább mesélek. Hiszen miközben külső világomat lomtalanítottam, belső szobáimba összehordtam egy rakás lim-lomot.
    Elmeséljem, mi történt miután elolvastam a Twin Peaks titkos történetét? Úgy tűnik ugyanis, hogy nálam mindig történik valami titkon a valóságban is Twin Peaks kapcsán. :)
    A könyvélmény után még sokáig szédelegtek fejemben az összeesküvés-elméletek, néhányuknak utána is néztem. Eléggé tájékozatlan voltam, mivel sosem érdekeltek az ilyen elméletek, és az UFO-hívők sztorijait is - már ha belebotlottam ilyenbe - badarságnak tartottam. (nem, én pont nem szerettem az X-aktákat sem annak idején) 
    Bármilyen meglepő, engem most mellbevágott az a gondolat, hogy a Black Lodge-ra úgy gondolhatok, mint egy portálra... Talán mert hajlamos vagyok mindig mindenben elsősorban a jelképességet keresni, és ott leragadok? (Egyébként a könyvnek szerintem sokkal több köze van a Tűz jöjj velemhez, mint magához a sorozathoz, és olvasás után a filmből is sokkal több részlet értelmezhető - csak mondom)

20170524

Az Alkonyőrzők zenevilága

0 megjegyzés


A legerősebb inspiráló eszköz számomra az íráshoz a zene. Amolyan  varázskapuként szolgál, aminek segítségével átléphetek a valóságból a fiktív világba. Néha akár különféle helyeken hallott dalok nyomán képek kezdenek pörögni a szemem előtt, szereplők érzései kelnek életre, amikkel kezdeni kell valamit. Mintha csak előbb lenne a zenei aláfestés, és ahhoz kellene egy filmet rendezni. Máskor meg igyekszem a megírandó jelenet hangulatához találó számokat találni. Néhány dal ilyenkor olyan sokszor kap újrajátszást, hogy összefonódik adott szereplőkkel vagy jelenetekkel, és ilyenkor felkerül egy youtube-os listára, amit annak a történetnek tartok fenn.
Az Alkonyőrzők megírásához rengeteg dalt hallgattam, voltak, amik egy ideig mintha nagyon passzoltak volna, aztán kikoptak, mások kerültek fel a listára, de voltak, amik végigkísérték a történetet. Erről a listáról szemezgetek most.
     Arról pedig, hogy híres írók mit gondolnak az írás és a zene kapcsolatáról, ajánlom ezt a remek cikket a figyelmetekbe: Great Writers on the Power of Music 



Read full post »

20170519

Haaz Sleiman interjú

0 megjegyzés

English version

Haaz Sleiman nevével először A látogató című film megnézésekor találkoztam. Van is egy 2012-ös bejegyzésem a filmről ITT. Az első reakcióm akkor az volt, hogy: "jé, ez a szereplő pont olyan, mint a regényszereplőm közel-keleti testvére, így képzeltem el." Aztán teljesen elbűvölt a filmbeli karakterből áradó autentikus életigenlés, és bár én az elmúlásról akartam írni, mégis kezdtem ráírni a karaktert. Közben kíváncsi lettem arra, hogy vajon Haaz minden szerepéből árad-e ugyanaz a fiatalos lendület és életöröm. Hát nem. Minden szerepében más, igazi művész. Amióta figyelemmel kísérem, csodálom a mentalitását, és bátorító tud lenni mind emberileg, mind alkotói szabadság terén. 
  Szerepeit nézve úgy tűnik utólag, hogy szeret olyan karaktereket megformálni, akiknek bajuk származik abból, ha a világban helyet próbálnak találni (pl. bevándorló, meleg szereplők, Jézus). Talán ezért is inspirálta a regényemben Tarik Malouf alakját, akinek a jelleme végül leginkább a The Promise című minisorozatban alakított Omarhoz áll a legközelebb.
Haaz Sleiman és Claire Foy a The Promise minisorozatban
Ajánlom ezt az érdekes szerkezetű, megrendítő történetet, és tekintsétek meg A látogatót is, ha még nem láttátok, mert soha nem volt még ennyire aktuális és fontos a témája, mint ma.
Haaz és Richard Jenkins A látogatóban
    Addig is olvassátok el ezt a rövidke interjút, amivel Haaz Sleiman megtisztelte az én kis írói blogomat. :)

Read full post »

Interview with Haaz Sleiman

0 megjegyzés

Magyar verzió

The first time I saw Haaz Sleiman was when I watched The Visitor. I even had a blogpost on the movie HERE. My first reaction was "Wow, this character looks like my heroine’s Middle Eastern brother, just the way I imagined him." I was fascinated by his character’s life-affirmation, and although I wanted to write in my novel about the passing of time and losses, the character in my novel started to be inspired by him. I also became curious whether this youthful dynamism and the joy of life are there in Haaz’s every role. Well, not really. He shows a different in every role, he’s a real artist. Since I started following him on social media I’ve also come to admire his mentality which is encouraging both in human terms and in creative freedom. Looking back on his roles it seems to me that he loves playing characters who have problems because they try to find their place in the world. (immigrants, gay people, Jesus.) Maybe this is the reason why he inspired Tarik Malouf too, whose personality in the end became most similar to Omar from The Promise mini series. I recommend this interestingly structured, moving story, and you should also watch The Visitor because it has never been so relevant and important as it is today.
Haaz Sleiman and Claire Foy in The Promise
Haaz and Richard Jenkins in The Visitor
Until then, read this brief interview with Haaz Sleiman, who did the honour of replying some questions for my little author blog. :) 
Read full post »

20170515

Megtorpanás

0 megjegyzés

Az iskolám termében, ahol a magyar órák folytak, ez a Márai-idézet függött a tábla fölött: "Nem olyan fontos, hogy mindennap írjál; fontosabb, hogy mindennap olvassál. A művelődéshez mindig legyen időd, mindennap. Mert nem biztos, hogy használsz hazádnak és az emberiségnek, mikor alkotsz valamit; isteni kegyelem kell ehhez. De bizonyos, hogy használsz magadnak is, hazádnak és az emberiségnek is, ha mindennap időt adsz lelked művelésének, elolvasod a kivételes alkotó szellemek valamely művének egyik szakaszát, pontosan megismersz egy igazságot vagy ismeretet. Nem fontos, hogy sok író legyen egy közösségben, de fontos, hogy sok olvasó legyen. Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és igazat; fontosabb, hogy megismerjed." Ó, egek, mennyire utáltam ezt az idézetet! Mi az, hogy nem fontos, hogy mindennap írjak? Hát persze! a nagy írók nem akarják, hogy mások is írni kezdjenek. :) Ebben az évben egyszer csak a semmiből eszembe jutott ez az idézet, és utána aztán rengetegszer. Kezdem érteni Márait...

Read full post »

20170513

Proust-kérdőív

0 megjegyzés

A Nemira kiadó oldalán láttam már párszor, hogy a román írókkal Proust-kérdőívet végeztettek el. Arra gondoltam, én is megcsinálhatnám ezt a regényszereplőimmel, de aztán azt mondtam magamban, "francot!" engedjem végre szabadon saját útjukra őket, és inkább legyek én a sztár. :) Úgysem csináltam még ilyesmit diáklány-éveim óta. Íme hát, májn Proust-kérdőívem:
 (a magyarra fordított kérdéseket a wmn.hu oldaláról vettem át, a végén láttam, hogy csak egyes angol verziókkal egyezik teljesen, de úgy hagytam) 
Read full post »

20170414

Azigazság nyomában

0 megjegyzés



Gondolkodtam, miről blogoljak így húsvét április környékén. Régóta vacillálok egy különös interjúalanyon, de még kételyeim vannak. Azt is tervezem egy idő óta, hogy pontba szedem mit gondolok másként íróként most, mint pár évvel ezelőtt, végül úgy döntöttem, inkább mesélek. Hiszen miközben külső világomat lomtalanítottam, belső szobáimba összehordtam egy rakás lim-lomot.
    Elmeséljem, mi történt miután elolvastam a Twin Peaks titkos történetét? Úgy tűnik ugyanis, hogy nálam mindig történik valami titkon a valóságban is Twin Peaks kapcsán. :)
    A könyvélmény után még sokáig szédelegtek fejemben az összeesküvés-elméletek, néhányuknak utána is néztem. Eléggé tájékozatlan voltam, mivel sosem érdekeltek az ilyen elméletek, és az UFO-hívők sztorijait is - már ha belebotlottam ilyenbe - badarságnak tartottam. (nem, én pont nem szerettem az X-aktákat sem annak idején) 
    Bármilyen meglepő, engem most mellbevágott az a gondolat, hogy a Black Lodge-ra úgy gondolhatok, mint egy portálra... Talán mert hajlamos vagyok mindig mindenben elsősorban a jelképességet keresni, és ott leragadok? (Egyébként a könyvnek szerintem sokkal több köze van a Tűz jöjj velemhez, mint magához a sorozathoz, és olvasás után a filmből is sokkal több részlet értelmezhető - csak mondom)
Read full post »