Sorok mögött: szeret, nem szeret, szeret...

Szerethetőnek kell-e lennie a regény főszereplőjének?

  Szerintem igen. Egy könyv akkor nyújt számomra élményt, ha megszeretem a főszereplőt. Íróként szintén fontos, enélkül nem vagyok eléggé elkötelezett a történet mellett, nem tudom végigvinni. Talán a novelláimat azért is nem érzem fontosaknak, mert ott nincs idő együtt élni a szereplőkkel, nincs meg a jellemek kibontása és megszeretése.

  Ebben a témában én sokkal inkább azt látom kérdésnek, hogy vajon mitől szerethető egy karakter. Valószínűleg minden olvasórétegnek és minden korosztálynak más-más dolgoktól válnak a szereplők szerethetővé, közömbössé vagy utálatossá. Szubjektíven fogok a témához közelíteni, arról írok, hogy engem a szereplők mivel szoktak meghódítani, vagy már első percen kiábrándítani. Elég sokat blogoltam már eddig karakterek témában, többek közt gyarló szereplőkről, erős nőkről, antihősökről, nem akarok ezekbe belemenni, mert mostanában kezdek önismétlésekbe csúszni. :) Abban makacsul hiszek, hogy érdekes szereplők nélkül nincs érdekes történet, szóljon az bármiről is.  
   Az évek múlásával más-más dolgokra tehetjük a hangsúlyt. Már nem fontos nekem, hogy a szereplő Kockás Hasú Vitéz vagy Gwynplaine, az érdekel, hogy mennyi minden van a mosolya mögött. Írhatnám tehát egyszerűen azt, hogy a szerethetőség érdekében a karakter jobban teszi, ha nem útmenti sablonos, sem mű idealizált figura, de kicsit szirmaira szedem.

 ❃ Az erkölcs fehér szirma

   Az egy dolog, hogy a szereplő jól és jókat cselekszik, de amikor angyali morállal is gondolkodik és érez, akkor számomra elembertelenedik. Ha ez a nemes gondolkodás és szent érzelemvilág egyes szám első személyben prezentálódik, csak még rosszabb. Nem az erkölcs jelentőségével vagy a rendes emberekkel van gondom, hanem azzal, ha ennek a korrektségnek nincs háttere. Miért ilyen önzetlen a főszereplő? Tudatos életcél? Ja, hogy sokat szenvedett a sanyarú múltjában? Hát persze. Akkor mégis miért rinyál a first world-probléma körüli konfliktusával? Apropó, miért ilyen bátor? Lehet, hogy már megtanult veszíteni? Az erénynek személyes története van egy ember életében, éppúgy, mint a jellemhibának.
   Olvasóként egy dolog szeretni azt a szereplőt, aki kiszolgál minket azzal, hogy trendi, vagy a tévében már ezerszer látott dolgokból épül fel, netán úgy gondolkodik és érez, mint mi (vagy ahogyan titkon szeretnénk, de nem merünk) és más dolog megismerni és megszeretni egy fura idegent. Egy dolog szeretgetni az elveinket, (az önzetlen, szép, bátor hősben) és más dolog megszeretni egy embert. Esetleg: az embert.

✾ A hibák foltos szirma

  Ha hibákról van szó, mi írók szeretünk egy biztonságos körön belül mozogni, és olyan hibákat adományozni a karakternek, amik megbocsáthatóak, még beleférnek a szerethetőségi keretbe. Csetlő-botló Szerényke és Mr. Cinikus ismerősek? Az a sebhelyes és káromkodó ott a sarokban? És az, aki mindig elkésik mindenhonnan, vagy folyton elfelejti felhívni az anyukáját? A híd alatti hőstömeget nehéz nem észrevenni. Ők azok, akiknek tériszonyuk van, nem tudnak úszni, és bizalmatlanok. Sokan önbizalomhiányosak is, persze. Azzal mindenki tud azonosulni. Elintézhető a tökéletlenség ezekkel a biztonságos eszközökkel?

  Szerintem az számít hibának, ami befolyásolhatja a történet alakulását. (persze, ez lehet a tériszony is, ha épp ezen áll vagy bukik a csata) Mivel egy jellembeli hiba nemcsak belső dilemmákhoz és karakterfejlődéshez vezet, hanem bűnös attitűdöt (is) vonhat maga után, persze, hogy kockázatos, és az író hajlamos inkább elintézni a tökéletlenséget annyival, hogy a főszereplő fél a pókoktól és a hidaktól. De mi van a hátsó gondolataival? És a sorsalakító tévedéseivel, titkaival, a sérelmeivel, a félelmeivel, a hazugságaival, a részrehajlásaival, a meghátrálásaival? Hozhat szokatlan döntéseket, gondolkodhat botrányosan, lehetnek önző motivációi, bigott elképzelései? Elkövethet olyan hibákat is, amik miatt akár utálni is lehetne őt? Kérdeztük ki már azokat, akik utálják őt? (mindenkinek vannak utálói vagy vádlói)

  Vajon kell-e az írónak gondolkodnia írás közben azon, hogy meddig mehet el a szerethetőségi zónában? Vajon meg kell-e változtatni egy karakter tettét vagy gondolkodását morális megfontolásból, esetleg a jelenlegi társadalmi értékek vagy kényes kérdések miatt? Szerintem nem.  A szereplőnek csak önmagához kell hűnek lennie, és csak a saját világán belül kell felelnie a tetteiért. Ne nyaljon az olvasónak!

Peccatum mortale!
  Megbocsáthatatlan bűnnek azt tartom, ha a szereplő passzív, csak sodródik, képtelen főszereplő lenni a saját történetében. Nem számít, hogy angyal vagy démon, legyen konkrét célja, küzdjön.

  Talán ezért is jobban szeretek mondjuk egy kiégett, csúnyán hisztiző Carrie Mathisont, (filmes példa, tudom, de jól szemléltet) mint az ártatlan, szépséges, de túlságosan kiszámítható kisasszonyokat. (Most már úgyis tudom, hogy ez egy összeesküvés, és inkognitóban mindenikük ugyanaz a személy, aki nem más, mint a halhatatlan Sansa Stark)

✾ Az ábrázolás művészetének színes szirma
  Ha egy főszereplőnk nem szerethető, akkor íróként először fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy vajon mennyire érthető és átélhető a drámája. Megtörténhet, hogy a hiba nem a szereplőben és a konfliktusában, hanem az én írói képességemben keresendő. De lehet, hogy a megfelelő kérdés nem is az, hogy a főszereplőm mitől szerethető, hanem inkább az, hogy az olvasó mennyire szurkol neki. Ez talán sokkal fontosabb megközelítés. (Hány olvasó vált már gyilkossá azzal, hogy szurkolt Raszkolnyikovnak? Hányan lettek hűtlenné Almásy-val és Katharine-nel? Na és a pedofil Humbert Humberttal milyen volt a viszonyunk?)

✾ Az utolsó szirom...

  ... amit már elfújt a szél...

Érdemes észben tartani, hogy néha mindegy az írói erőfeszítés, mindegy, hogy a hősnek hány piros és fekete pontja van, hogy vannak-e saját gyökerei, vagy csak egy szokványos figura. Egy regényszereplő megosztó lehet. Lesz olvasó, aki szereti őt, és lesz, aki nem. De hát életünk főszereplőjeként nem így vagyunk mi is ezzel? :)

A többiek bejegyzései a témában:

Brandon Hackett
Buglyó Gergely

Gaura Ágnes

Kleinheincz Csilla

Moskát Anita

Puska Veronika
On Sai

Róbert Katalin
Laura Arkanian