Januári olvasószoba

 Úgy döntöttem, idén minden hónapban elhozok nektek legalább két könyvajánlót. Még nem tudom, hogy alakul az élet, és mennyire sikerül végigvinni, de nagyon vágyom sokat olvasni. Íme, ezeket olvastam januárban:

 

 

Katherine May: Út a télbe

A pihenés és visszavonulás ereje válságos időkben

Ezt a könyvet először egy román író, pszichológus oldalán láttam, már akkor feltettem az elolvasandók listájára, aztán hónapok múlva felfedeztem, hogy magyarul is megjelent. Most a lehető legjobb időszakban találkoztam az olvasmánnyal, nemcsak azért mert ugye januárban vagyunk, hanem mert utolért a szokásos szezonális lehangoltság, amivel minden télen meg kell küzdenem (igen, pl. ha akkor találkoztok velem, amikor süt a nap, ő az alteregóm lesz :D) ráadásul volt lehetőségem arra is, hogy hosszú napokat töltsek úgy, hogy simán fejemre húzom a takarót és nem létezem begubózom. A könyv mégis vegyes érzéseket szült bennem. Az elején egészen megnyert magának, hiszen a szerző gyönyörűen ír, lírai prózában festi elénk a természet telelését, és használja fel ezek elemeit és jelenségeit a lelki folyamatokra metaforaként.

"Az irány már csak tünemény"

Bár idén eléggé elhanyagoltam a blogolást, a szokásos évértékelős decemberi bejegyzést elmaradhatatlannak érzem. A 2020-as évértekelőm szerint a tavalyelőtti év olyan volt, mintha disztópiában éltem/éltünk volna. Aztán 2021-et úgy értékeltem, mint amelyikben áttértem volna egy drámai zenével hangolt, karakterfejlődésre fókuszáló történetre, és ennek a műfaji váltásnak a pereméről szinte leszédültem. 

Hogy milyen zsáner volt számomra most 2022? Egy szédítő űropera, amelyben a távolságokkal kint és bent dacoltam. (ja, tovább szédelegtem, de ezúttal többet is láttam, értettem meg belőle, így tudatosabbá tehettem) Tele volt az eddigi évek alatt összesűrűsödött gázfelhőkkel, csillagporral, sötét anyaggal, gravitációerők játékával, és sok-sok paradoxonnal. Nagyon gyorsan csillagok ragyogtak fel, fényév távolságokba nyújtózkodtak a gondolatok, érzelmek, hogy világokat teremtsenek, majd összesűrűsödtek és fekete lyukként önmagukba zuhantak.

Nehéz számomra búcsút venni ettől az évtől és továbbállni, a legnehezebb és a legszebb évem volt, egyszerre volt magasság és mélység, halál és újjászületés, őrület és eszmélet, a határtalan, szelíd, nyári kék ég és az ugyanazt a csillagképet mutató, rideg űrt lehelő éjszaka, amit hiába is fürkész egy kapaszkodni vágyó tekintet, mert csak még elveszettebbé teszi őt az éhes kémlelés. Már sosem hiszem egyetlen sornak sem el, hogy az élet ilyen vagy az élet olyan. Az élet ilyenolyan, igen, egyszerre. Egy időben, ahogyan fent és lent sincs. Lehet, hogy nem mi szórakozunk az idővel, miközben használjuk, méricskéljük, hanem az idő méricskél minket és szórakozik velünk. :)

Töredezés - beleolvasó (1-2. fejezet)

MÁR RENDELHETŐ! 

A megjelenési dátum: 2022. 12. 16

 

1. FEJEZET

 

A tó áttetsző vize rózsaszínbe váltott a parthoz közeledve zavaros hullámokkal nyaldosta a behajló fűzfaágakat, megfestette a fűcsomókat. Keleten a fenyvessel borított dombok felett már pitymallott az ég, de nem a hajnal pírja olvadt a tó vizébe, hanem a felszínén lebegő holttest vére.

Amíg a két helyi tűzoltó azzal volt elfoglalva, hogy leszedjék a drón robotkarjáról a tetemet, amit az éppen kiemelt a vízből, Milos fel-le sétált, s meg-megállt, hogy tekintetével minden irányban átfürkéssze a Sharid-tó környékét. Pillantása előbb a tavat körülölelő sétányt kutatta, majd távolabbra siklott, s elidőzött a torkolatnál.

Észak felől egy hegyi patak szaladt a tó felé, de kőszirtre érkezett.

Átbukott rajta, s vízesésként csobogott alá.

Milos elképzelte, ahogyan az áldozat leveti magát onnan a szirtről. Rég volt ennyire pofonegyszerű esete. Az elmúlt öt és fél hónapja arról szólt, hogy a Központi Adatelemző Iroda elemzőjeként naponta kihívták őt különböző helyeken talált holttestekhez. Bizonyítania kellett az öngyilkosságokat, s kizárni a gyilkosság gyanúját. Akasztás, mérgezés, főbelövés, fulladás, érvágás… a halál ezernyi arcával találkozott, amióta járványszerűen megszaporodtak a külvárosi öngyilkosságok. Csakhogy eddig az ideológiai járvány kizárólag nyomornegyedekben szedte áldozatait, nem ilyen újonnan épült kis élményvároskában, mint Hillstadt.

A körülmények alapján talán ezúttal gyanakvóbb is lehetne, de az öngyilkosságok rég nem arról szóltak, hogy emberek menekülnek az élet nehézsége elől, hanem haláldicsőítést propagáló tanoknak szánt áldozatról. Miért is lenne védett ettől egy kis élményvároska, bármennyire is rendezett életű?

A két tűzoltó a pázsitra fektette a kiemelt hullát, amiről csepegett a víz. A férfi arca színtelen volt, ajka bekékült, szeme csukva. Fekete, hosszú hajába hínárok, fűszálak ragadtak, sportos ruhája ázottan a testére tapadt. A fej hátsó részén jól látható sebből nem szivárgott már a vér, a törés helyét a víz többnyire tisztára mosta.

– A francba! – tört ki az egyik tűzoltóból. – A jó büdös francba! Darko az!

– Köszönöm – fordult Milos a tűzoltók felé, és sikerült csak enyhén neheztelnie rájuk, amiért ránézésre azonosítani akarták az elhunytat. Milos próbálta éreztetni velük, hogy innentől többé nincs szükség rájuk. – A halottszállítók már úton vannak – vetette oda nekik mogorván. – Innentől az ügyet csak távolból követhetik, kérem.

Aztán hátat fordított nekik. Megértette, hogy a helyi törvények szerint minden fizikai segítséget és bevetést a tűzoltók intéznek, de nem hagyhatta, hogy túllépjék a hatáskörüket. Az azonosításhoz inkább igénybe vette virtuális nyomozótársa segítségét.

Proul akárhányszor megjelent Milos látóterében, ő teljesen megfeledkezett arról, hogy barátja csupán egy mesterséges intelligencia, egy valós környezetbe illesztett virtuális figura, és Milos csupán a beépített idegi interfészének köszönhetően láthatja őt.

Az előhívott férfi rózsaszín frakkban és hozzáillő nyakkendőben jelent meg, mintha bálba indulna épp, kesztyűs kezével elegáns köszöntést intett. Milos már megint alulöltözöttnek érezte magát kollégája mellett a sötétzöld dzsekijében, arról nem is beszélve, hogy Proul mindig jól fésülten tisztelte meg látóterét a jelenlétével, míg ő borostásan és zilált frizurával fogadta őt, mintha éppen most kelt volna ki másnaposan az ágyból. Bárcsak ő is egyetlen kézlejtéssel járó frissítéssel javíthatna a kinézetén, vagy azon, ahogyan éppen érzi magát.

– Szép jó reggelt! – szólalt meg a digitális nyomozótársa.

– Jó reggelt, Proul! Van egy fogásunk.

– Jól látom, hogy nem reggelizni hívtál?

– Nem, most nem asztaltársaságban vagyunk – mutatott Milos a lába előtt csöpögő holttestre.

– Egy pillanat. Átöltözöm – emelte fel bocsánatkérően az ujját Proul. Valóban egy pillanatig tartott, s komor, szürke ballonkabátot öltött. – Ki talált rá, és hogyhogy ilyen korán itt vagy? – csodálkozott.

Nyomdában a Töredezés

Izgalmasra sikeredett az év vége számomra. Tavaly ilyenkor csak ábrándoztam arról, milyen jó lenne, ha másokkal is megoszthatnám végre azt a fura álmot, amiben részem volt a Töredezés koncepciójának a továbbgondolásával. Ehhez társult egy sürgető érzés is (ha emlékeztek még a tavaly év végi bejegyzésemre) hogy úristen! mindjárt kortárs lesz, mire megjelenhet, márpedig ez most, most annyira aktuális lenne. Persze, lehet, hogy csak én éreztem/érzem annak, ezért is vagyok kíváncsi másokat hogyan talál meg a téma. Elérkezett hát a pillanat, hogy belelessetek ebbe a fura álomba, elgyertek velem Hillstadtba, beleszeressetek Proulba, együtt nyomozzatok a jövőben Milosszal (jaj, fordítva, de majd meglátjátok ti) és értetlenkedjetek Kishával együtt, hogy miért van annyi buktatója a személyes változásnak.

Az alábbi linken előjegyezhetitek a könyvet, hétfőtől rendelhetővé válik.

https://konyvmolykepzo.hu/.../bartos-zsuzsa-toredezes-10665

Ami pedig a borítót illeti, Nistor Evelin terve került ma este leleplezésre, itt is köszönöm neki. Én nagyon szeretem, egyszerre sejtelmesen dark és életszilánkoktól sziporkázó.

Íme, készült nektek egy kedvcsináló könyvtrailer is:

Hamarosan jövök beleolvasóval is! :)

Borítótervező pályázat - eredményhirdetés

 

Lezárult a borítótervező pályázat a Töredezéshez, és én még mindig megilletődve állok a tény előtt, hogy milyen sokan időt és munkát fektettek abba, hogy ötleteljenek és alkossanak a regényhez. Azon is elcsodálkoztam, milyen sokan figyelemmel kísértétek, lájkjaitokkal támogattátok a pályázatot végig. Mindenkinek hálásan köszönöm.

Mindenekelőtt külön köszönet azoknak, akik teljesen saját alkotást hoztak, Kocsondi Nelli például éjszakába nyúlóan, hajnalig dolgozott vele, hogy utolsó percig elkészüljön. Annyira szeretem a jól eltalált színvilágát, az effektust is. Ilyent még nem láttatok, íme:

Kocsondi Nelli

 

Frittman Nina

 Seres Zsófia, Morvai Fanni, Tankó Anita, Frittman Nina, megtiszteltetés volt számomra a munkátok. Zimonyi Gwendolin, beleszerettem a tervedbe, csodás!

Tankó Anita

Zimonyi Gwendolin

 

Seres Zsófia

Morvai Fanni

 
Leitner Ivett neked is köszönöm az alkotást, szerintem sokáig szem előtt fogom még tartani, mert ihletet ad. Azon gondolkodom azóta is, hogy írjak hozzá egy extra, más stílusú történetet is a szereplőkről. 

Leitner Ivett

Borítótervező pályázat

Örömmel jelentem, hogy elkezdődött a decemberben megjelenő regényem szerkesztése. Sajnos nincs neki még ruhája a nagy napra, keressük azokat a kreatív megálmodókat, akik alkotásukkal megtisztelnék a regényt és színesítenék a könyvespolcokat. Íme pár segítő adat, ha pont te lennél az, akinek kedve támad ötletelni.

Szerző és cím: Bartos Zsuzsa: Töredezés

Kategória: Zafír pöttyös (Könyvmolyképző Kiadó)

Egy ideiglenes fülszöveg:

Amióta a halált felváltotta a virtualizálódás és a reinkarnáció, Milos és virtuális nyomozótársa, Proul, csak öngyilkosságokkal találkoztak. Ám amikor kiküldik őket egy élményvárosi halálesethez tovább kell merészkedniük a közösségi médiára feltöltött emlékek címkézésénél és bele kell ásniuk magukat a városlakók adathalmazába. Az adatok egy izgalmas nőhöz, Kishához vezetnek, és általa a Teaházas Lányokhoz, akiknek a halálhoz való viszonyulásuk gyanús, ráadásul a Sötét Sikátorba való élményfeltöltésekhez is közük van. Milos minél inkább beleássa magát mások életének digitális nyomaiba, annál inkább megfertőzi valami. Valami, amitől megkérdőjelezi, hogy van egy személyes, összefüggő élettörténete…

Kisha értetlenül szembesül azzal, senki mást nem érdekel, hogy Hillstadtból nyomtalanul eltűnt egy lány. Meg akarja találni Ewát, de amióta meggyanúsították őt a szeretője meggyilkolásával egy drón lesi lépteit, ráadásul valami megsérült holoférje adataiban is. Rá kell jönnie, hogy ki és miért manipulálja az emlékfoszlányokat, de tartania kell attól, hogy a Milos jelenlétében támadt testi vonzalom csak még inkább összezavarja a valós nyomok követésében…