A következő blogbejegyzés írása közben
egyetlen állat sem sérült meg.
Ritka állatfaj
vagyok: olyan író, akinek nincs cicája. Dehogy, szeretem a macskákat, nagyon, bárhol, bármikor, de ha kellene választani,
kutyát vennék el. Bakancslistás vágyam kutyabarátságot ápolni, mondjuk egy
ilyennel…
na jó, ígérem, ez az utolsó, de annyi cicás kép és videó után nézzétek el nekem |
Shifu és Pocok. Agyonszeretett, őshonos állatfaj nálunk, meg sem tudom számolni, hányadik rendként tapossák itt a mókuskereket. |
Először nem nagyon feküdt blogoláshoz ez az
ebadta téma, de aztán belegondoltam, hogy az Alkonyőrzők kész Noé bárkája. Minek kötni az ebet a
karóhoz, amikor még a borító is állati!? :)
Az állatokkal
való együttélésben szerintem az emberi érzelmi önkielégítés önzőség és
uralkodás határtalan tud lenni. Ha az Alkonyőrzők génmódosított állatai
beszélni tudnának, erről lenne mit mesélniük. A genetikailag dizájnolt vagy valamiben
fejlettebb okosállatok ötletének csírája akkor született, amikor cikkeket
olvastam a már létrehozott foszforeszkáló cicákról, világító malacokról. Ha
működhet a más fajokból átörökített örökítőanyag, akkor egy nap akár tigrisemberekkel
(helló, Dr. Moreau) lóerejű, sasszemű, kutyaszaglású, cicaszemű emberekké
válhatnánk?
A regényben nagy a nyüzsgés: dorombolnak háziállatok, csatangolnak kiszabadult, félrement
kísérletek, és még szelíd tigrisemberek is néznek ránk vadítóan. :) Hagyjuk előre felvonulni a szelídítetleneket…
A huursz
létrejöttét valói medvebőgés ihlette, és a nevét a HUman-ból és a román
"urs" szavakból raktam össze, ráadásul kb. ugyanoda képzeltem el a
regénybeli eseményeket is, ahol a medvebőgést hallottam kiránduláskor. A csipkebokor mögött lapuló "cuki"
mókust is valós pillanatok ihlették, szerencsés vagyok (értsd: sok fa van az
ablakunk előtt) és az ablakból gyakran leshettem rá kerge mókusokra.
A háziállatok nagyobb
szerepet kapnak persze, és itt az ötletelés kiindulópontja, hogy vajon melyik
szereplőhöz milyen állat illik… (biztosan már láttatok amilyen a kutya
olyan a gazdája képeket) :)
A cicaszemű Zórának egy tigárdja van, Shasta,ami aki valójában olyan cica, hogy egyszerre
leopárd és tigris, és birkatürelme van. :) Ugyanis fejlesztett empátiával rendelkezik, érzékenyen reagál
gazdája érzelmi állapotára, még akkor is, ha halvány gőze sincs a dolgok természetéről (tudom,
tudom, kutya egy természete van) :)
A cicaszemű Zórának egy tigárdja van, Shasta,
"Shasta már előkészítette a fekvőhelyet számára, párnát is
hozott. Zóra a vastag szőnyegen nekidőlt a tigárdnak, az pedig válaszul fejével
odasimult az arcához. Bajusza csiklandozta a nyakát. Megfordult, és arcát
belefúrta az okosállat puha leopárdfoltjai közé. Shasta oldalra fordult, és
bársonyos mancsa együtt érzőn végigsimított Zóra kopasz fején, ölelésként
megnyugodott a vállán. Bágyadtak voltak odafenn a csillagok, mintha
meg-megtántorodtak volna a körülöttük tátongó űrtől, de valaki vagy valami
mégis kijelölt helyükre ragasztotta őket. Zóra légzése lelassult, a tigárd
kényelmes, meleg testének dőlve elálmosodott. Hallgatta, Shastában milyen
kiegyensúlyozottan pulzál az élet. Már nem is tűnt annyira félelmetesnek az
éjszaka."
Ardannak a
regény ideje alatt nincs háziállata, fogalmazzunk úgy, hogy nem akarja
bonyolítani az életét gondoskodással és felelősséggel. Ő maga az állat: a magányos farkas. Állítólag volt egy
"rendkívül okos" bambuszmakija, és bevallása szerint "Mindig ő
szolgálta fel a reggeli sanolát." (hinném, ha látnám) De azért elég kegyetlen a lét mibenléte, hogy a háziállat "rendkívül okossága" csupán ilyen célt tudhat a magáénak: szolgálnia kell a gazdit. Örülök, hogy a nyolcadik fejezetben a mókus útbaigazította Ardant: megmutatta neki, hol a helye. :)
Tarik apja hitelesebb fickó, a szemünk előtt pózol egy
menő magányos farkassal. Micsoda status quo egy olyan világban, amelyikben
ember embernek a farkasa! Apuka nem is érti,
természetes úton született fia hogyan fajzott el annyira, hogy beéri egy "szállj
el kismadárral", :) akit birtokolni és mutogatni aligha lehet.
"Mellette a fotelon Eyra,
az okosfarkasa trónolt. Az állat nyakát vastagon övezték a különféle
tehetségkutató versenyeken nyert kitüntetései…
– Alig jársz erre mostanában, és akkor is csak futólag nézel be hozzám. Hol van Oli?
– Valahol odakint.
– Láttad a legújabb SmartWolf 3.0 verziót?
– Nem.
– Harminchat éves férfi vagy, Tarik, és egy Malouf. Nem járkálhatsz egy csenevész, folyton szélnek eresztett madárral!
– Alig jársz erre mostanában, és akkor is csak futólag nézel be hozzám. Hol van Oli?
– Valahol odakint.
– Láttad a legújabb SmartWolf 3.0 verziót?
– Nem.
– Harminchat éves férfi vagy, Tarik, és egy Malouf. Nem járkálhatsz egy csenevész, folyton szélnek eresztett madárral!
Tarik szerette volna rávágni, hogy az a csenevész madár
egy teljesen kihalt állatfajt képvisel, de inkább a lényegre szorítkozott."
Végül a csenevész Oli addig szállt ide, szállt oda, hogy kifáradt és megpihent... ő került rá a borítóra. :))
Bevallom, a kolibri ötletének csíráját eredetileg a Benjamin Button különös
élete című film egyik idézete ültette el bennem:
Egyelőre
csak találgatni lehet, hogy a túl sok irányítással, tervezéssel mit veszítek, hogy a szárnyak gyorsítása nem válik-e szárnylefogássá, és hogy a végtelen manipulálása valóban felsőbbrendű "okosabb" és "jobb" állattá tesz-e minket. :)
A többiek állati bejegyzései:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése