Sorok mögött: Állati bejegyzés

 A következő blogbejegyzés írása közben egyetlen állat sem sérült meg.

Ritka állatfaj vagyok: olyan író, akinek nincs cicája. Dehogy, szeretem a macskákat, nagyon, bárhol, bármikor, de ha kellene választani, kutyát vennék el. Bakancslistás vágyam kutyabarátságot ápolni, mondjuk egy ilyennel…

mostanában a mopszokban gyönyörködtem, de azért nehéz lenne a választás…

na jó, ígérem, ez az utolsó, de annyi cicás kép és videó után nézzétek el nekem

 de félek, hogy túlságosan bonyolítja az életemet, de annyira kicsi a lakásunk, plusz ha több napra csavarogni támad kedvünk, mi lesz vele? Beérjük hát két pirinyó, huncut állatkával.

Shifu és Pocok. Agyonszeretett, őshonos állatfaj nálunk, meg sem tudom számolni, hányadik rendként tapossák itt a mókuskereket.

 Először nem nagyon feküdt blogoláshoz ez az ebadta téma, de aztán belegondoltam, hogy az Alkonyőrzők kész Noé bárkája. Minek kötni az ebet a karóhoz, amikor még a borító is állati!? :)

Az állatokkal való együttélésben szerintem az emberi érzelmi önkielégítés önzőség és uralkodás határtalan tud lenni. Ha az Alkonyőrzők génmódosított állatai beszélni tudnának, erről lenne mit mesélniük. A genetikailag dizájnolt vagy valamiben fejlettebb okosállatok ötletének csírája akkor született, amikor cikkeket olvastam a már létrehozott foszforeszkáló cicákról, világító malacokról. Ha működhet a más fajokból átörökített örökítőanyag, akkor egy nap akár tigrisemberekkel (helló, Dr. Moreau) lóerejű, sasszemű, kutyaszaglású, cicaszemű emberekké válhatnánk?

     A regényben nagy a nyüzsgés: dorombolnak háziállatok, csatangolnak kiszabadult, félrement kísérletek, és még szelíd tigrisemberek is néznek ránk vadítóan. :) Hagyjuk előre felvonulni a szelídítetleneket…

     A huursz létrejöttét valói medvebőgés ihlette, és a nevét a HUman-ból és a román "urs" szavakból raktam össze, ráadásul kb. ugyanoda képzeltem el a regénybeli eseményeket is, ahol a medvebőgést hallottam kiránduláskor. A csipkebokor mögött lapuló "cuki" mókust is valós pillanatok ihlették, szerencsés vagyok (értsd: sok fa van az ablakunk előtt) és az ablakból gyakran leshettem rá kerge mókusokra.

     

     A háziállatok nagyobb szerepet kapnak persze, és itt az ötletelés kiindulópontja, hogy vajon melyik szereplőhöz milyen állat illik… (biztosan már láttatok amilyen a kutya olyan a gazdája képeket) :)
     A cicaszemű Zórának egy tigárdja van, Shasta, ami aki valójában olyan cica, hogy egyszerre leopárd és tigris, és birkatürelme van. :) Ugyanis fejlesztett empátiával rendelkezik, érzékenyen reagál gazdája érzelmi állapotára, még akkor is, ha halvány gőze sincs a dolgok természetéről (tudom, tudom, kutya egy természete van) :)

"Shasta már előkészítette a fekvőhelyet számára, párnát is hozott. Zóra a vastag szőnyegen nekidőlt a tigárdnak, az pedig válaszul fejével odasimult az arcához. Bajusza csiklandozta a nyakát. Megfordult, és arcát belefúrta az okosállat puha leopárdfoltjai közé. Shasta oldalra fordult, és bársonyos mancsa együtt érzőn végigsimított Zóra kopasz fején, ölelésként megnyugodott a vállán. Bágyadtak voltak odafenn a csillagok, mintha meg-megtántorodtak volna a körülöttük tátongó űrtől, de valaki vagy valami mégis kijelölt helyükre ragasztotta őket. Zóra légzése lelassult, a tigárd kényelmes, meleg testének dőlve elálmosodott. Hallgatta, Shastában milyen kiegyensúlyozottan pulzál az élet. Már nem is tűnt annyira félelmetesnek az éjszaka."

Ardannak a regény ideje alatt nincs háziállata, fogalmazzunk úgy, hogy nem akarja bonyolítani az életét gondoskodással és felelősséggel. Ő maga az állat: a magányos farkas. Állítólag volt egy "rendkívül okos" bambuszmakija, és bevallása szerint "Mindig ő szolgálta fel a reggeli sanolát." (hinném, ha látnám) De azért elég kegyetlen a lét mibenléte, hogy a háziállat "rendkívül okossága" csupán ilyen célt tudhat a magáénak: szolgálnia kell a gazdit. Örülök, hogy a nyolcadik fejezetben a mókus útbaigazította Ardant: megmutatta neki, hol a helye. :)

Tarik apja hitelesebb fickó, a szemünk előtt pózol egy menő magányos farkassal. Micsoda status quo egy olyan világban, amelyikben ember embernek a farkasa!  Apuka nem is érti, természetes úton született fia hogyan fajzott el annyira, hogy beéri egy "szállj el kismadárral", :) akit birtokolni és mutogatni aligha lehet.

"Mellette a fotelon Eyra, az okosfarkasa trónolt. Az állat nyakát vastagon övezték a különféle tehetségkutató versenyeken nyert kitüntetései…
 – Alig jársz erre mostanában, és akkor is csak futólag nézel be hozzám. Hol van Oli?
– Valahol odakint.
– Láttad a legújabb SmartWolf 3.0 verziót?
– Nem.
– Harminchat éves férfi vagy, Tarik, és egy Malouf. Nem járkálhatsz egy csenevész, folyton szélnek eresztett madárral!

Tarik szerette volna rávágni, hogy az a csenevész madár egy teljesen kihalt állatfajt képvisel, de inkább a lényegre szorítkozott."

Végül a csenevész Oli addig szállt ide, szállt oda, hogy kifáradt és megpihent... ő került rá a borítóra. :))

    Bevallom, a kolibri ötletének csíráját eredetileg a Benjamin Button különös élete című film egyik idézete ültette el bennem:

   Egyelőre csak találgatni lehet, hogy a túl sok irányítással, tervezéssel mit veszítek, hogy a szárnyak gyorsítása nem válik-e szárnylefogássá, és hogy a végtelen manipulálása valóban felsőbbrendű "okosabb" és "jobb" állattá tesz-e minket. :)

A többiek állati bejegyzései:

On Sai
Puska Veronika
Moskát Anita
Gaura Ágnes