20111130

Terminál - Fiktív levél

Kedves Victor Navorski!

Szeretném megköszönni, hogy megismerhettelek.
Ha megkérdeznének, hogy ki a kedvencem az eddig általam megismert, fiktív karakterek közül - most már tudom -, hogy a te neved jutna először eszembe.
Történeted utánozhatatlanul egyszerű és egyszeri. Na nem mintha utánozni próbáltalak volna valaha, de mégis visszhangra lel bennem… Képzeld, háromszor is megnéztem. Először egészen véletlenül. Aztán szándékosan. Aztán még szándékosabban. Ilyesmit nem szokásom elkövetni, de magával ragadott különös eseted, amely nyilván nem lopta volna be magát a szívembe jellemed nélkül.
Nem küzdesz meg sárkányokkal, nem kell lekick-bokszolj egy külvárosi, képzett bandát, nem csábítanak el örök hűséget esküvő milady-k, nem tesznek keresztbe neked vámpírok és életed célja... tadadadam: nem az „amerikai álom”.
Nem ismered a „happy end”-et sem, ugyanis nincs amiből heppivé kellene válj. Nem is ért téged egy fontoskodó, ideges bürokrata, akit most csak nevezzünk Dixonnak. (Ez elég közönséges, kicsinyes név, vagy nem?) Nem áll hatalmadban, de még csak szándékodban sem ártani neki, ő mégis mindent elkövetne, hogy te ne létezz… Tetszett, ahogy még csak észre sem vetted ezt. Imádnivaló a naivságod. Egy igazi krakhoziai – a „dixonok” által sehová be nem sorolható.
Élveztem azt is, hogy mennyire képtelen volt megérteni utazásod célját. Társadalmat veszélyeztető célt sejtett kis dobozkádban, amelyben hordoztad személyre szabott, kis álmodat.

Az Ígéret Földjének kapujában álltál, megtartva a saját ládikádat. Azt hiszem, hogy az emberek többsége "senkinek" gondol minket, ha a célunk nagysága az ők majmoló mérőeszközeiken nem gigászi… Igen, arra én is rájöttem, hogy sokkal izgalmasabb, ha meghagyjuk őket abban a hitben, hogy mindent tudnak rólunk.

Kedves Viktor, azt szeretném még tudtodra adni, hogy tisztellek azért, amiért bármilyen viszonyok között elboldogultál. Talán ez is nemes egyszerűségednek köszönhető. Bárcsak több ilyen valóságos embert ismerhetnék meg, hiszen az utóbbi időben túl sokat rohantam. Messze azoktól az emberektől, akik szeretik bonyolítani az életet, a lelküket, akiknek minden olyan komplikált és spirituális. Messze azoktól is, akik szidják a rendszert.
Könnyedséged megnyilvánulása, miközben bármilyen körülmények között feltalálod magad, olyan dolog, amit csak az élet tud nekünk megtanítani.

Azt is csodálom, ahogyan feltárod egy bezárt világ gazdagságát. Nem kapsz klausztrofóbiát az élethelyzetedben. S miközben egy prózai, létfontosságú dolog köti le a figyelmedet - azaz életbenmaradást szolgáló kajavadászat igencsak zárt lehetőségek közt -, még a szerelmet is képes vagy megtalálni. A körülmények dacára igencsak romantikusan éled meg.

Történeted emlékeztetett arra, hogy az élet időszakokból áll és belőlük némelyik helybenmaradásra késztet. Tévedés azt hinni, hogy a várakozási idők alatt nem élhetünk mélyreható életet. Sokan várnak helyzetük megváltozásához egy teljes élet reménységét hordozva skatulyájukban, aztán elszalasztják magát az életet. Félnek berendezkedni, így elmennek mellette...
Igazat adok neked abban is, hogy barátok nélkül néha nem sikerül kilépni a sorsdöntő ajtón. Azt is tudom már, hogy nem baj az, ha túl sok olyan ember lábnyoma marad a felmosott földön, akik csak egy terminálnyi időszakra adattak. Azok közt is vannak barátok, mint Gupta, és vannak barátok, mint Amelia, akik akkor is csak egy terminusra adattak, ha Napóleon-stílusban épített kutat ajándékozol nekik. Tulajdonképpen a stagnáló időszakaink derítenek leginkább fényt arra, hogy kik az igazi barátaink.
És végül köszönöm neked, Victor Navorski, hogy az maradtál, aki vagy. Köszönöm, hogy ember vagy! (még amikor aliennek néznek is)
Köszönöm, hogy annyiszor megmosolyogtattál.
Köszönöm, hogy semmilyen mellékszál nem térítette semerre történetedet, hanem a végén ott ültél dzsesszt hallgatva dobozkáddal.

egy őszinte, naív rajongód

2 megjegyzés:

  1. Remek,nekem tetszik.Olvasmányosan írsz és érthetően.
    Üdvözlettel: Károly/Rézi/

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, kedves Károly/Rézi/. Örülök, hogy tetszett.

    VálaszTörlés

20111130

Terminál - Fiktív levél

Kedves Victor Navorski!

Szeretném megköszönni, hogy megismerhettelek.
Ha megkérdeznének, hogy ki a kedvencem az eddig általam megismert, fiktív karakterek közül - most már tudom -, hogy a te neved jutna először eszembe.
Történeted utánozhatatlanul egyszerű és egyszeri. Na nem mintha utánozni próbáltalak volna valaha, de mégis visszhangra lel bennem… Képzeld, háromszor is megnéztem. Először egészen véletlenül. Aztán szándékosan. Aztán még szándékosabban. Ilyesmit nem szokásom elkövetni, de magával ragadott különös eseted, amely nyilván nem lopta volna be magát a szívembe jellemed nélkül.
Nem küzdesz meg sárkányokkal, nem kell lekick-bokszolj egy külvárosi, képzett bandát, nem csábítanak el örök hűséget esküvő milady-k, nem tesznek keresztbe neked vámpírok és életed célja... tadadadam: nem az „amerikai álom”.
Nem ismered a „happy end”-et sem, ugyanis nincs amiből heppivé kellene válj. Nem is ért téged egy fontoskodó, ideges bürokrata, akit most csak nevezzünk Dixonnak. (Ez elég közönséges, kicsinyes név, vagy nem?) Nem áll hatalmadban, de még csak szándékodban sem ártani neki, ő mégis mindent elkövetne, hogy te ne létezz… Tetszett, ahogy még csak észre sem vetted ezt. Imádnivaló a naivságod. Egy igazi krakhoziai – a „dixonok” által sehová be nem sorolható.
Élveztem azt is, hogy mennyire képtelen volt megérteni utazásod célját. Társadalmat veszélyeztető célt sejtett kis dobozkádban, amelyben hordoztad személyre szabott, kis álmodat.

Az Ígéret Földjének kapujában álltál, megtartva a saját ládikádat. Azt hiszem, hogy az emberek többsége "senkinek" gondol minket, ha a célunk nagysága az ők majmoló mérőeszközeiken nem gigászi… Igen, arra én is rájöttem, hogy sokkal izgalmasabb, ha meghagyjuk őket abban a hitben, hogy mindent tudnak rólunk.

Kedves Viktor, azt szeretném még tudtodra adni, hogy tisztellek azért, amiért bármilyen viszonyok között elboldogultál. Talán ez is nemes egyszerűségednek köszönhető. Bárcsak több ilyen valóságos embert ismerhetnék meg, hiszen az utóbbi időben túl sokat rohantam. Messze azoktól az emberektől, akik szeretik bonyolítani az életet, a lelküket, akiknek minden olyan komplikált és spirituális. Messze azoktól is, akik szidják a rendszert.
Könnyedséged megnyilvánulása, miközben bármilyen körülmények között feltalálod magad, olyan dolog, amit csak az élet tud nekünk megtanítani.

Azt is csodálom, ahogyan feltárod egy bezárt világ gazdagságát. Nem kapsz klausztrofóbiát az élethelyzetedben. S miközben egy prózai, létfontosságú dolog köti le a figyelmedet - azaz életbenmaradást szolgáló kajavadászat igencsak zárt lehetőségek közt -, még a szerelmet is képes vagy megtalálni. A körülmények dacára igencsak romantikusan éled meg.

Történeted emlékeztetett arra, hogy az élet időszakokból áll és belőlük némelyik helybenmaradásra késztet. Tévedés azt hinni, hogy a várakozási idők alatt nem élhetünk mélyreható életet. Sokan várnak helyzetük megváltozásához egy teljes élet reménységét hordozva skatulyájukban, aztán elszalasztják magát az életet. Félnek berendezkedni, így elmennek mellette...
Igazat adok neked abban is, hogy barátok nélkül néha nem sikerül kilépni a sorsdöntő ajtón. Azt is tudom már, hogy nem baj az, ha túl sok olyan ember lábnyoma marad a felmosott földön, akik csak egy terminálnyi időszakra adattak. Azok közt is vannak barátok, mint Gupta, és vannak barátok, mint Amelia, akik akkor is csak egy terminusra adattak, ha Napóleon-stílusban épített kutat ajándékozol nekik. Tulajdonképpen a stagnáló időszakaink derítenek leginkább fényt arra, hogy kik az igazi barátaink.
És végül köszönöm neked, Victor Navorski, hogy az maradtál, aki vagy. Köszönöm, hogy ember vagy! (még amikor aliennek néznek is)
Köszönöm, hogy annyiszor megmosolyogtattál.
Köszönöm, hogy semmilyen mellékszál nem térítette semerre történetedet, hanem a végén ott ültél dzsesszt hallgatva dobozkáddal.

egy őszinte, naív rajongód

2 megjegyzés:

  1. Remek,nekem tetszik.Olvasmányosan írsz és érthetően.
    Üdvözlettel: Károly/Rézi/

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, kedves Károly/Rézi/. Örülök, hogy tetszett.

    VálaszTörlés