Összefüggések

Sokszor olvastam már arról, hogy azért szeretünk regényeket olvasni, mert keressük az okozati viszonyok által nyújtott rendezettséget, és így próbálunk értelmet tulajdonítani az életnek, amely a valóságban annyiszor tűnik értelmetlen káosznak a maga véletlenszerűségeivel és logikátlanságaival. Az életben a dolgok gyakran csak úgy megtörténnek, néha szükségtelenül, bármilyen előzmények nélkül, esetleg haszontalanul.

Ennek fényében számomra ironikus most, hogy a legérdekesebb összefüggések, a legmélyebb jelentések (mármint amik számomra azok) úgy kerültek bele a regényembe, hogy nem figyeltem tudatosan erre. Ebben a távolságban időnként feltörnek bennem képek, eszembe villannak részletek, mondatok, apróságok, amelyek különös összefüggésekre, mögöttes jelentésekre lelnek. És mind összeérnek…

   Fogalmam sincs, ki rendezte őket így. Azt mondják, a tudatalatti szokott ebben a ludas lenni.

Na most az a helyzet, hogy időnként nem tudok másként tekinteni a valóságra sem. Hiába hasonlítják össze a fikciót és az életet annyian, és el-elmondják a különbségeket, én nem látom a kettőt egymással szembeállítva. Számomra inkább kiegészítik, támogatják, és egymást tükrözik.

 Mondjuk lehet, hogy azért az élethez mégsem ugyanazzal az összefüggéseket kereső elmével kellene olyan sokszor közelítenem, de ha egyszer túl sok minden kapcsán kell(ett) már rákérdezni így: „Ugyan, mennyi a valószínűsége, hogy….” akkor az ember belejön. Ha nagyobb dolgokról van szó, csak lélegzetvisszafojtva hallgatok és ámulok, ha kisebb dolgokban vélek felfedezni összefüggéseket, jól szórakozom. Lehet, hogy sokszor félreértelmezek, igen. De legtöbbször a félreértelmezések és a tévedések is fura módon érdekes szerepet töltenek be az összképben. Talán mert ahogyan a The Killers is énekli a Spaceman slágerében: "It`s all in your mind." Az egész életünk igazából csak a fejünkben zajlik le.

  

  A túl nagy véletleneket hajlamosak vagyunk csodáknak hívni, mert a tudatos értelmünk nincs mit kezdjen vele, de mi van  ha a tudatalatti írja az életet is? 

  Nem hiszek a sorsban, isteni mozgatásban, eleve elrendelésben, kozmoszi vibrációkban, a vonzás törvényében, stb. Az élet ezeknél komplexebb, és ahányféle módon létezik, annyiféle módon értelmezhető, és annyiféle módon megélhető. De hiszek az ember akaratában és teremtő hatalmában. Az élet miatta telik meg szubtextusokkal. Nem állítom, hogy a jelen szintjén egyáltalán nincsenek randomszerű, teljesen értelmetlen esetek, a puszta szerencse, az értelmetlen tragédia, de a csodák akkor is többen vannak, és hemzsegnek azok a szálak, amelyek "véletlenül" összeérnek, találkozások, amelyeket mintha valaki megszervezne, vonatkozások és kapcsolódási pontok, amelyeknek a visszhangja áthatol az időbe zárt szándékokon. Néha csak egyetlen szerencse is elég nagy annak "bizonyításához", hogy az élet egy megrendezett, értelmes történet, a tudatunk pedig csak egy sima játszótér a jéghegy csúcsán.
  
Mi van hát, ha valójában a fikció által bennünk keltett sztoriérzék a valóság, és az élet logikátlanságai a fikciók? 

mondjuk azért nem pont erre gondoltam, de az agymenéshez járó arc talál :)