Romantikus geometria

Egy fiatalnak, aki csak YA könyveket olvas, az a benyomása támadhat, hogy a szerelmi háromszög mostanság egyre térhódítóbb toposz kezd lenni. Márpedig még Bella és Katniss előtt létezett egy csodaszép királynő, Guinevere, akinek választania kellett. Ti Team Artúr király vagy Team Sir Lancelot? Én nem tudok dönteni. :)

  Mielőtt belemarkolnék a témába, szögezzük le, csakhogy ne felejtsük el: romantikus feszültség nem csak szerelmi háromszög által kerülhet egy történetbe! Azt is tartsuk észben, hogy nem mindig két férfi és egy nő alkot szerelmi háromszöget. (lehet két nő és egy férfi, – nahát, mily meglepő! – meg aztán: két férfi és egy férfi, három nő és egy férfi, öt ufó és egy yeti, stb.

A szerelmi háromszögekből sok olvasónak elege van már, halálosan unja. Legtöbbünkben nem tudatosul, hogy nem magával a háromszöggel van tele a hócipőnk, hanem csak egy bizonyos fajta szerelmi háromszög kopott szögeivel, és azzal, ahogyan meg van rajzolva.

Íróként szinte már cikinek érezhetjük a regényünkbe írni egy romantikus drámai háromszöget. Ám ha a szereplők mégis kuszán akarnának bezsongani, ne nézzük le a toposzt. Remek eszköz a karakterek mélyítésében, a feszültségkeltésben, a konfliktus élezésében. Pontba szedek néhány szöget, amelyek felhasználásával szerintem izgalmassá válhat egy szerelmes háromszög. (én úgy látom, ezek kicsit egymásra is épülnek.)

A karakterek jelentősége

Amit általában nehezen szoktam elfogadni, ha a hősnő úgy csöppen a háromszögbe, hogy mindkét (vagy az egyik) lovagot épp most ismerte meg.

  A drámai hatáshoz fontos, hogy a háromszög három olyan embert kössön össze, akiket az olvasó már ismer és megszeretett. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy újonnan érkezettbe nem szerethetünk bele, inkább azt jelenti, hogy a szereplőt fel kell építeni. Az olvasónak meg kell ismernie Lancelotot, tudnia kell róla, hogy mire képes, mielőtt bent a háromszögben röpködnének a nyilak. Ha nem ismeri meg a lovagot, akkor miért érdekelné, hogy elvérzik-e a háromszögben?

Kiszámíthatatlanság

Mindkét szereplő egyformán érdemelje meg a hősnő kezét, és egyforma esélye legyen. Mindkettő ígéretes és lehetséges partinak ígérkezzen. Te íróként tudod, hogy a hősnő kit fog választani a végén, de ezt ne éreztesd. Ne adj Lancelotnak több figyelmet, ne tedd szimpatikusabbá, hagyd az olvasót drukkolni mindkét félnek. Egyik lovag se legyen kedveltebb pozícióban, még akkor sem, ha te íróként beleszerettél, és Team Lancelot lettél.

  Szerintem ma már nem izgalmas séma az, hogy rossz fiú vs. angyali fiú. Sem, az, hogy: izgalmas új fiú vs. idegesítő, régi barát. Mind jól ismerjük a forgatókönyvet: a rossz fiúk, valamint az újak a végén díjat kapnak.

  Meg kell mutatni, hogy melyik lovagot miért lehet szeretni, valamint miért érdemes őt választani.

Persze, minél nagyobb a kiszámíthatatlanság, annál több a kockázat. Lesznek olvasók, akinek tetszeni fog a hősnőd választása, és lesz, akiket kiborít. Nem tetszhet mindenkinek. Sőt, a Team Artúr őrjöngeni fog. Viszont ha a választás érthető, indokolt, akkor a könnyező olvasó repülő nyilak nélkül is elfogadja.

A háromszög jelentősége

Kinek mi forog kockán? Mi lesz Lancelottal, ha a hősnő Artúrt választja? Mi lesz Artúrral? A szerelmi dráma kimenetele hogyan befolyásolja az ország sorsát?

 Egy jó szerelmi háromszög soha nem csak három kiutat kereső, bent ragadt emberkéről szól. Kibogozhatatlanul beleszövődik a történetbe, a plot szerves része. Ha a hősnő a két pasi közt őrlődik, annak több jelentőséggel kell bírnia, minthogy kivel fog randizni az elkövetkező hónapokban. Hadd számítson a királynő döntése!

Ha a háromszög nemcsak három ember sorsát teszi kérdésessé, hanem a barátaikét, ellenségeikét, családjaikét, az iskolaigazgatóét, akkor sokkal több dráma fog fészkelni benne, mint egy sima „jaj, istenem, kivel is járjak”-sztoriban. Következésképpen a háromszög létezése a történetben létjogosult.

Konfliktus

Mielőtt a hősnőt beledobod egy háromszögbe, győződj meg róla, hogy nem csak konfliktus-adalékot keversz hozzá, aminek az ízével azt akarod elfedni, hogy nincs valós konfliktus a regényben. Természetesen a féltékenység, a versengés izgalmas jeleneteket, párbeszédeket eredményezhet, de ezek akkor sem konfliktusok, hanem valami nagyobbnak a részei.

  A két lovag két fajta koncepciót, más-más életstílust, eltérő megoldást jelenthet. Más értékrendet képviselhetnek, tehát nem az a döntő ilyenkor, hogy melyikük néz ki jobban.

Realisztikus?

Felmerül a kérdés: nem lehet, hogy azért csesszük el legtöbbször a szerelmi háromszögeket, mert nem hiszünk abban, hogy lehet egyszerre két embert szeretni?

 Játszom a gondolattal: mi van a háromszöggel, amikor nem kell választani? Mi van a bonyolult négyszögekkel, sőt ötszögekkel, ahol végül senki nem fog senkit választani, mert A. szereti B.-t, de B. belezúgott C.-be, aki viszont odavan D.-ért, aki A.-ról álmodozik. És így mindenki haldoklik.  Az is előfordulhat, hogy ugyanahhoz az emberhez mennek tanácsokért. Én a valóságban sok ilyesmit láttam, és mindig vicces látni régen volt szerelmes fiatalokat jelenlegi választásaikkal is.

A lányregények általában hiszik, hogy minden lány szerelmi élete arról szól, hogy két fiú közül választani kell. És ez konfliktus. Sőt, tragédia. Mégsem emészti őket fel. A huncutoknak valójában már ott a szívükben a válasz a regény első oldalán, és ezért nem nyújtanak szívfacsaróan izgalmas dilemmát. Talán jobb is így nekik. Hiszen a valóságban egy szerelmi háromszög nem olyan romantikus, ajakrágcsálós töprengés, mint ahogyan sok regény hinni szeretné. Lerombol, bentről felemészt, árnyékká tesz. Guinevere bárhogyan is döntsön, hátrányokkal és komoly következményekkel jár. Már ha eljut valamelyik csúcsig. Mert például a Queen szerint a szerelmi háromszög még a döntés előtt: megöl! :)