Az elmúlt két hétben nagyon sok borítótervet kaptam, még egyszer köszönöm
szépen minden beküldőnek a tervet. Legszívesebben mindenkit megajándékoznék egy
tiszteletpéldánnyal a megtisztelő munkájáért, de ezt sajnos nem tudom
kivitelezni.
Érdekes volt látni a sokféle elképzelést, bár… bevallom, amikor a kis madárka
már túl sok figyelmet kapott, elurakodott, el-elbizonytalanodtam azt illetően, hogy érdemes
volt kiemelni ezt a szimbólumot az egész történetből. De ugyanígy kiemelhettem volna mondjuk az esőt is.
A tervek mind szépek, sokat időztem mindenik előtt, és valószínűleg vannak olyan könyvek, amelyekhez
ezt vagy amazt választanám. A kérdés tehát nem az volt számomra, hogy melyiket
tartom szebbnek, hanem inkább az, hogy ehhez a regényhez melyik talál. Melyik
az ő stílusa, mibe öltözzön? Melyiknél dobban nagyot a szívem azzal az
érzéssel, hogy: ez az a hangulat, ez az a világ?
Végül csak három tervet
választottam ki, mert ezeknél éreztem úgy, hogy nemcsak egy-két szempont
szerint tetszenek, hanem maradéktalanul örülnék nekik.
Kocsondi Nelli |
Kocsondi Nellinek innen is köszönöm a
befektetett időt. Gyönyörűek lettek a munkái. Egy kicsit a női arc formájával
nem sikerült kibékülnöm, hiányolok belőle valamiféle finomságot, viszont itt
ennél a változatnál a színvilággal és a textúrával sikerült olyan lágyságot vinni bele
- legalábbis én így látom - ami ellensúlyozza ezt, és így az összhatás csodaszép. Büszkén venném a kezembe a
könyvet egy ilyen borítóval.
A második és az első borító kapcsán el kell mondjam, hogy nehéz döntés volt, mivelhogy mindkettő nagy kedvencem, és hol az egyik kerekedett felül, hol a másik. Mindkét tervet
kinyomtattam, úgyis megnéztem, amitől persze csak még nehezebb lett a döntés. :
Fabók Boglárka |
Fabók Boglárka terve az egyik kedvencem, már első perctől úgy éreztem,
eltalálta a hangulatot. Sőt, eltalálta a hajszínt, megfelelő helyet talált a
kolibrinek, és az, ahogy a nő megjelenik a borítón azért is találó, mert a regényben fontos téma a testhez való viszonyulás is.
Ennek a borítónak tetszik leginkább a színvilága és a hangulata, de végül
nyertesnek mégis a másik kedvencemet választottam.
Sziács Viola |
Mindez mellett a színkontrasztok kellően figyelemfelkeltővé teszik a képet.
Ami mégis leginkább megragadott benne, hogy nem annyira statikus,
történik benne valami. A női alak megemeli a haját: „ide süss! Mutatok valamit!” És lehet a bámészkodó
rácsodálkozik: „de… de… te akkor egy gyártmány vagy?” :) (na jó, ez az én
fejemben valahogy így játszódott le) :))
Bár a női alak háttal áll nekünk, nem ússzuk meg, mégis muszáj egy szempárba
belenéznünk. Ugye, hogy az a kis kolibri nagyon néz minket? És végre, végre, megtalálta
a helyét, megpihen. :)
Az már csak bónusz, hogy később a regényben van olyan jelenet, ahol Zóra
így megemeli a haját, hogy megmutassa valakinek a vonalkódját.
Mivel ennyire jól
sikerültnek érzem a fenti tervet, negyedikként beválasztom a másik változatot is, mert annak
is nagyon örülnék, és ezt a négy tervet fogom továbbítani.
Kiváló munka, Sziács Viola, gratulálok! Nagyon köszönöm.
Amint megjelenik a könyv, küldöm a dedikált példányt, addig is szorítok,
hogy a kiadóvezető tetszését is elnyerje a terved.
Végül szeretnék még említést tenni Kaszás Szilvia, Noreen Nikolaev, Lilla
Kalivoda és Márton Edina tervéről. Mindnyájukénál sokat gondolkodtam, és talán
egy másik könyvhöz az övékét választottam volna. Kaszás Szilvia tervét szerintem sosem fogom elfelejteni, annyira beletalált azzal a "nórás"nézéssel, sajnos a
rózsaszínnel képtelen voltam megbékélni.
Akinek a terve most nem került be a négy kiválasztott közé, ne
csüggedjen, mert újabb lehetőségek és újabb pályázatok várnak rá.
Most éppen Csendes Nóra várja a borítóterveket, és lehet, hogy a megjelenő könyvének éppen a te új alkotásodra van szüksége.
Most éppen Csendes Nóra várja a borítóterveket, és lehet, hogy a megjelenő könyvének éppen a te új alkotásodra van szüksége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése