Minek nevezzelek?

Alkonyat, Alkonyzóna, Alkonyvidék… Alkonyőrzők… Nem is értem, miért adtam a regénynek ezt a címet. :) Az tény, hogy megküzdöttem érte. Már készen volt a regény, és még mindig több tucat munkacímmel és frusztrációval teltek a napjaim, álmaimban is ezen agyaltam. Ilyen munkacímeket dobtam három éven át a kukába: Közönségesek, Tünékeny projekt, Vénülő csatlakozás, Vénült kötődés, Közönséges küldetés, Az utolsó csatlakozás, Márvány és por, Indigó, Klónlakó, Tervezetlenek, Utolsó apák. A többit most inkább ne...  :))

   Tudtam, hogy egy címnél számomra fontos szempont a hangzás, valamint olyant szerettem volna, ami témára utal. Mivel imádom az olyan regénycímeket, amelyekben ige szerepel, szerettem volna ilyent is. Ja, és arra is törekedni akartam, hogy a cím egyetlen szóként feleljen meg ezeknek az elvárásaimnak. Kezdtem lebontani a történet minden elemét, ahogyan a hagymáról a héjakat, hetekig verseket olvastam, és próbáltam tematikusan megválogatni őket. Így botlottam bele párszor az alkony szóba, de rendre felálltam, szépen leporoltam magam és tovább mentem. :) Bár találónak éreztem, és iszonyúan tetszett a hangzása, rávetült a Twilight árnyéka, egy könyvé, ami már megerőszakolta kisajátította, és szinte logósította a szót, én pedig nem szerettem volna, hogy bárki majd vámpírokra asszociáljon a könyvcímem láttán.

    De azt kellett látnom, hogy a költők bezzeg bátrak, bármiről is verseljenek. Tisztelettel nyúlnak minden szóhoz, és nem úgy öltöztetik azokba a verseiket, mint használt ruhákba, amikbe már más beleizzadt; a szavaknak szabadsága volt. Ez elgondolkodtatott, eszembe jutott, hányszor kellett nekem is szavakat kiüresítenem és új fogalmakkal megtöltenem, amolyan szógyógyítás módon. Végül úgy döntöttem, hogy az alkony szót akkor most én szépen visszaveszem magamnak, végülis a Twilight előtt is létezett, és mindig létezni fog. Merész? Hát igen. Gyanús lesz? Hát… iiiigen. De a szívemre hallgatok, aztán legyen, aminek lennie kell. Bevállalom.

Volt már tehát alkonyom, de kezdeni kellett vele valamit. :) Jobban mondva, azt kellett boncolgatnom, hogy a szereplőim mit is művelnek vele. Rúzsa Magdi Rövid utazás című dalát hallgattam, amikor a „Ha velem vagy, elhiszem, minden az éjjelé” sornál beugrott az Őrizem a szemed. Éreztem, ez a két szó meglátta és megszerette egymást, most egybekel. A Zigazi, a címem. :))

A szereplők elnevezése könnyebb volt, bár ez is sok változáson ment át. A regény legeslegelső változatában Zórát úgy hívták, hogy Zakiya, (tudom, tudom, ez már majdnem zakuszka - egyébként jellemező rám, hogy minden névnél eszembe jut valami hülye asszociáció, és ezért kidobom) utána meg egy ideig Hadil. Tarikot Gilonnak hívták mellékszerepében, és a mindig is főszereplő, örökzöld Ardant… á, inkább hagyjuk. :) Amikor megváltoztattam Ardan nevét, szempont volt, hogy valami régi ír név legyen. (az Ardan egyébként nagyra törekvést jelent, és az ír mitológiában Usna egyik fia volt, aki segített Deirdrének megszökni Skóciába)

    A Zóra névhez egy magyar írónő álnevét kölcsönöztem, csak picit változtattam rajta, a Tarikot pedig egy filmszereplő neve inspirálta, de szintén variáltam egy keveset. Ami a legérdekesebb volt számomra a két név kapcsán, hogy ezeknek a jelentéseik csak valamikor a regény vége felé kezdett érdekelni, ekkor néztem utána. A Zóra jelentése ugye hajnal, a Tarik név jelentése egyik forrás szerint pedig éjjeli látogató, egy másik forrás szerint pedig hajnalcsillag. Mindenesetre, ha már így alakult, alkony és hajnal között ki lehet olvasni ezt a könyvet!  :)

.