Év végén

Idén leginkább azt vettem észre szétnézve, hogy az én koromban az emberek sorsszerűen vagy nem, de kezdenek megmerevedni: ízlésben, szokásokban, érzésekben, perspektívában, politikában és vallásban, tudásban, felfogásban. Felnőttes, magabiztos arcot vágnak, vagy épp sajnálkozón mosolyognak. Akkora magányt jelent, de komolyan, hogy valahogy folyton úgy viselkednek, mint, akik megérkeztek. Megállapodtak, MERT már mindent értenek.

   Lehetne, hogy egy kicsit még küzdjek ez ellen? Csak egy kicsit. :) Ugyanis írásban és olvasásban is a nyitottságot tűztem ki célként magam elé a jövő évre...

Mi változott ehhez bennem idén történetíróként? Talán kevesebb lett a törtetés, és több a lecsendesedett figyelés. Főleg ilyen elmélkedős, meg feldolgozós évem volt, és kevésbé tevékeny. Most, hogy kiadásra került a regényem (ami ugye egészen olyan lett, amilyen én is vagyok, nem tudni hová tenni, mert ránézel, és látod, hogy a kinézete tizenhat de azért mégsem egészen, mert ni, nyomógombos telefont kap elő, kamaszok anyja meg minden… :)) ) megélem, hogy beteljesült az Álom, a legnagyobb, és hogy ez az utam, de azt is érzem, hogy ezt csak úgy érdemes folytatni, ha képes vagyok a fejlődésre. Még akkor is, ha esetleg ez azt eredményezi, hogy szépirodalmi szempontok szolgáljanak iránytűként. Van egy rakás spekulatív témám, de mellette ugyanolyan rakás kétségem is. A zsánerirodalom merev, és emiatt elbizonytalanodom abban, hogy ha olvasóként csak azt fogyasztok, és ha íróként is csak ezeknek az elvárásoknak próbálok megfelelni, akkor hosszú távon jót tenne ez a fejlődésnek, és hogy idővel nem poshadnék meg. Vajon beszuszakolná-e a fejlődésemet egy mederbe, ahol aztán esetleg kereshetném, mennyi vagyok én, és mennyi a zárt világ előírásai? De ezek csak formálódó kétségek még, zavarosak, ami biztos, hogy nem szeretnék pár év múlva is ugyanígy írni, és ugyanazt, valamint ilyen vagy olyan szempontoknak megfelelni. Mert ezazt jelentené, hogy emberként sem fejlődöm… Mindig mindenben azt vallottam, legyünk csak hülyék, sikertelenek, de szabadok.  Márpedig változó mesék csak változó mesélőktől születhetnek.

    Azt is kezdtem érezni idén, hogy nem szeretnék csak írással foglalkozni, és azzal plafonig teletömni az egész hátralévő életemet. Van egy-két dolog még, amikre vágyom, álmaim, igényeim, de ahhoz, hogy gazdagítsanak, ugyanúgy fektetni kell ezekbe is.

És történetbefogadóként mi változott bennem az idén? Talán kevésbé érdekelnek a szabályok, a kritikák, a cinizmus, és az, hogy mi nem működött, és hadd mondjuk meg, hogyan működtetetett volna. Inkább élményeket keresek. És ha ínyencségre lelek, csodálom a sajátosságát. Idén kedvenc olvasmányom – és az egyetlen könyv a kezembe kerülők közül –, amit letehetetlennek, emlékezetesnek éreztem az a Gocz Elvira-életrajz volt, A titokzatos kovásznai asszony. A könyvről ebben a bejegyzésemben írtam bővebben: Nyári ajánló. Ezen kívül főleg Michio Kaku és Popper Péter foglalkoztatott, kevés regény ragadott meg azokból, amiket sikerült kézbe venni.

A sci-fik terén idén még inkább megéltem azt (könyveknél is, de főleg a filmeknél) hogy nekem nem jönnek be, amik a többségnek, és amit agyra-főre reklámoznak, azoknál elmarad számomra legtöbbször az a fajta katarzis, amik népszerűtlen kis csendes indie filmek esetén rám találhatnak, és ezen a mozivászon sem segít. Vagy esetleg nem úgy jönnek be, mint másoknak, mert én egészen mást értek ki belőle. Összeállítottam az idei filmnézésekből egy rövid, saját toplistát, ha esetleg valaki filmet keres most az ünnepekre, legyen ez az én szokásos év végi ajánlóm. :)

5. Our kind of traitor – Igaz, sok mindent megnézek, amiben Ewan Mcgregor játszik, a múltkor még egy motoros dokumentumfilmet is végignéztem vele, de ez a film akkor is működik, ha őt kicserélnénk. Pont ilyennek kell lennie egy jó kémfilmnek!

4. Midnight Special – Szépen összerakott történet, szerintem idén ez volt a legjobb sci-fi film. Túl sok magát okosnak eladó filmnél kitalálom a forgatókönyvet, a nagy poénokat, itt viszont élveztem a találgatásokat, az érzést, hogy bármi kisülhet ebből, fogalmam sincs mi jöhet. Végig éreztem, hogy rengeteg a potenciál a szereplők terén is, az érzelmeik fontosak a történetben, a háttér kapcsán is még bármi lehet. Még egy szerény, de szép csavart is kaptam a végén.

3. Miss Peregrine`s home for peculiar children – Rendkívül erős a hangulatában, erős a dramaturgiájában, és különlegesek a fantasy elemek is. Eva Green minden filmjében fenséges, és még 
ebben is más-más, és ebben a filmben a szerepe kihozza belőle még az extrát is. :) És amikor a filmről azt hiszed, ennél nagyobb élmény már nem is lehetne az egész, megdobják még egy Florence + The Machine-dallal, amitől – szólok előre – hetekig nem szabadulsz majd. Még mindig gondolkodom, hogy megnézzük-e a filmet a gyerekekkel is… de azok a szemek…

2. Genius – Thomas Wolfe és a szerkesztője, Maxwell Perkins közös munkáját és barátságát meséli el a szépen felépített film, és szerintem Jude Law legendásat alakít az impulzív emberke alakításában. Tetszett, ahogy a történet megmutatja, hogy egy író mennyire önző, hálátlan és önmaga körül forgolódó ember tud lenni. Wolfe annyira jó ebben, hogy egészen olyan, mint valami nagyra nőtt gyerek. Mégis szerethető. A lelkesedése miatt, meg amiért dobozokban viteti be a szerkesztőségbe egyetlen kéziratát.:)

És végül kedvencem, és szerintem az év filmje:

1. La la land – Oké, oké, azért is van így, mert fontos a zene az életemben, és nemcsak akkor kapom elő, ha vidám vagyok, ha ünnep van, hanem akkor is, ha túl egyhangúnak érzem a napomat, (ami, bevallom, nagyon gyakori) vagy ha szomorúság ér vagy csalódás. Sejtem, vagyunk így páran. Gondolom, hogy azzal sem vagyok egyedül, hogy teljesen természetesnek érzem, ha hétfő hajnalban, táncra perdülök, már ha épp senki sem lát. Miért ne lenne hát természetes, ha Emma Stone csinálja ezt, tűsarkúban? És épp Ryan Gosling is segít neki. :)

Világéletemben imádtam a táncos előadásokat, és imádtam a musicaleket is, és már tudom, mi hiányzott a mai világból! Végre egy film, amit nem elemzel nagyokosan, felszegett fejjel, hanem teljes lényeddel hátradőlsz, elmerülsz benne libabőröstől, és élvezed.

Dalokban, mesékben gazdag, élvezhető, boldog új évet!