Mitől élő,
aki nem szereti a nyitott kérdéseket? Mije marad és tart-e valahová, akinek
mindenre van válasza, aki mindent meg tud magyarázni? És hogyan más az ember,
aki nem hisz abban, hogy "több dolgok vannak földön és égen, mintsem
bölcselmünk álmodni képes"? Nem, nem, nem az a kérdés, hogy csodák vagy
természetfeletti összefüggések léteznek-e, vagy ad-e bármiféle hit nekünk
időnként szárnyakat, hanem hogy milyen emberré tesz engem, ha nem tartok bármit
lehetségesnek. Milyen emberré tesznek a válaszok? Hiszen "a
véleményalkotás azt jelenti, hogy a végtelen folyamat egyik pontján
megállítottuk a gondolkodásunkat, „álláspontunk” lett." (Popper Péter)
Vajon ha tényleg fontosak lennének a végső válaszok, nem kaptuk volna-e
meg őket készen és félreérthetetlenül? Vagy az élet értelme pont a kérdések
megválaszolatlansága - és az ebben rejlő szabadságunk?
A válaszok változhatnak az életünk során - jó esetben változnak is - de
lássuk be, a kérdések évszázadok óta :) ugyanazok maradnak.
Huszonnégy-huszonöt
éve nem láttam, és tíz éve tervezem újranézni a Twin Peakset, de valahogy nem
mertem szembenézni vele, mert attól tartottam, hogy palackból kiszabadult
szellem lesz, mindent kikér magának és még a múltba is túlságosan visszarángat,
vagy épp ellenkezőleg, rádöbbenek, hogy ez mennyire öncélú hülyeség, és akkor
ugye az emlékek is azzá válnak. Most hogy közeleg május, és mivel épp olvasom a
Twin Peaks titkos története című könyvet is, hát végre nekiszaladtam a
sorozatnak és szembenéztem vele. Egészen más emberként találkozom...
A cselekményből
annyi mindenre nem emlékeztem amiatt, hogy akkor másképp éltem meg, vagy mert
nem is értettem, hanem csak érzelmileg ejtett rabul. Aztán felnőtt fejjel mást
keresek a karakterekben is, mint tizenévesen, és elképesztőnek látom azok
érdekességét és fejlődését. Hűha, mennyire mások voltak akkor a kedvenc
szereplőim (most pont azok lettek a kedvenceim, akiket akkor nem szerettem!) és
ez milyen jól tükrözi azt, amilyen akkor voltam, ahogyan éreztem és látni
akartam a világot. Kicsit olyan, mintha a tizenhárom éves önmagammal
találkoznék, és mégsem. Egészen újszerűen hatnak a mondanivalók, a szürreális
helyzetek, no meg a Lynch-humor, ami... a világ elszálltabb
leghangulatosabb humora.
Már nincs Laurának nevezett szőke
barátnőm, titkos levelezésünk, naplóink, szimbólumaink, kazettáink, titkaink,
hagyatékozásaink, James-poszterem, már
nincs Bob az életemben, nem hordoznak jelentéseket az álmaim, és már nem
járkálok ki abba az erdőbe, ahol nemcsak ábrándos, csodálkozós séta volt, de
lélekszakadt rohanás is. Mégis: az éretlenség ösztönössége érték, mert túlmutat
rajongáson. A régi, látható és láthatatlan ereklyéinkből csak később
visszatekintve érthetünk meg sokat önmagunkról, a múltunkról, szűrhetjük le, mi az "örök", és persze arról is,
hogy útközben valahol mit miért veszítettünk el, és hogy mit és miért
szeretnénk visszakapni - talán éppen kellő időben.
Egy történetet más-más életszakaszainkban másképp élünk meg, és saját
tükörképünk néz vissza belőlük, mert az, ahogyan viszonyulunk hozzá,
önmagunkról mond el valamit. Szerencsések vagyunk, ha vannak olyan kedvenc könyveink, filmjeink, meséink, verseink, amelyek tíz, de akár negyven év múlva is képesek nyújtani valami új színt, új réteget és mélységet, vagy esetleg csak úgy fenntartani valamiféle örökigazságot, -érzést, hogy a régi érvények elmúlásával nem lehet kinőni őket.
A tavaszként
halálból kifakadó rajongásom ezúttal értelemből (is) fakad. Ízlelgetem a
sajátos, régi ízt, ami mégis annyira teljesen új.
Az atmoszféra ugyanazt nyújtja, és még mindig megvan számomra a filmnek
az a különlegessége is, ahogy az élet félelmetessége, kegyetlensége, és abszurd
aspektusainak bemutatása közben is képes idealizmusra, szépre, egyszerűségre,
vagy mondjuk épp romantikára. Merthogy ezek mind, mind, egyszerre a világunk
részei, bennünk bujkáló fény és sötét. Ja,
és még van valami, ami azóta is változatlan: az emberek továbbra sem azok, am(k)iknek
látszanak. :))
 |
most az én tuskóm csak ennyit akart közölni, köszönöm a gyülekezést :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése