20170414

Azigazság nyomában




Gondolkodtam, miről blogoljak így húsvét április környékén. Régóta vacillálok egy különös interjúalanyon, de még kételyeim vannak. Azt is tervezem egy idő óta, hogy pontba szedem mit gondolok másként íróként most, mint pár évvel ezelőtt, végül úgy döntöttem, inkább mesélek. Hiszen miközben külső világomat lomtalanítottam, belső szobáimba összehordtam egy rakás lim-lomot.
    Elmeséljem, mi történt miután elolvastam a Twin Peaks titkos történetét? Úgy tűnik ugyanis, hogy nálam mindig történik valami titkon a valóságban is Twin Peaks kapcsán. :)
    A könyvélmény után még sokáig szédelegtek fejemben az összeesküvés-elméletek, néhányuknak utána is néztem. Eléggé tájékozatlan voltam, mivel sosem érdekeltek az ilyen elméletek, és az UFO-hívők sztorijait is - már ha belebotlottam ilyenbe - badarságnak tartottam. (nem, én pont nem szerettem az X-aktákat sem annak idején) 
    Bármilyen meglepő, engem most mellbevágott az a gondolat, hogy a Black Lodge-ra úgy gondolhatok, mint egy portálra... Talán mert hajlamos vagyok mindig mindenben elsősorban a jelképességet keresni, és ott leragadok? (Egyébként a könyvnek szerintem sokkal több köze van a Tűz jöjj velemhez, mint magához a sorozathoz, és olvasás után a filmből is sokkal több részlet értelmezhető - csak mondom)

  
A bejegyzésem összefüggéseiért azonban ki kell térnem zárójelben - ))kiraktam azt?) - arra is, hogy már hónapok óta azon problémázom írói válságba süppedve, jah, nálam mindig az van, mondtam már?, hogy a csudába csenjek az új, párhuzamos világ-regényembe valami természetbeni portált is a gazfickóimnak, és úgy, hogy ne menjen át túl mágikusba. Ne váljon áltudományos-ízűvé, mármint hogyan hazudjak olyan jól, hogy úgy tűnjön, mintha tudományos lenne. (Blake Crouch is összekevert kétféle párhuzamos világ-elméletet, és senki sem mer szólni róla?!) vagy legalábbis hogyan ússzam meg a "nem is scsifiii!"-címkét - bár az is igaz, hogy már egyre kevésbé érdekelnek a besorolások, hiszen mindnyájan úgyis a saját törvényeink és elvárásaink szerint sorolunk be sztorikat, meg én amúgyis szellemi maszturbáló-típusú író vagyok. Aztválasztom! → no limit, képzelet. :D

Igazságkeresés közben Kenneth Arnoldéktól eljutottam  a Philadelphia-kísérletig, aztán elhajóztam a Bermuda-háromszögig, átrepültem istentudja milyen antik, rejtélyes piramisok felett, rátaláltam David Wilcockra, és végül - fogalmam sincs hogyan - kikötöttem a Skinwalker farmon. Google Earth, komolyabb és gyanús linkek... meg minden - ahogy azt kell. Éjszaka közepén - ahogy illik. Ekkor esett le az ablak mellől a szoba túlsó felében a kis tükör magától, és tört szilánkokra. Úgy beijedtem, hogy egész éjjel nem mertem sem elaludni, sem felkelni az ágyból, végig Skinwalkert láttam magam előtt - többnyire infrakamerásan -  ráadásul a tükörszilánkokat sem mertem összetakarítani. Utólag belegondolva valamikor gyerekkoromban éreztem azt, hogy éjszaka nem merek felkelni és kimenni. Aaah, úgy hiányzott már!
    Következő éjszaka könnyen aludtam el, hullafáradt voltam a napi teendőim után. De a túlvilágok szerintem nem ismerik a feltámadási ünnepelést, így épp nem lomtalanítottak, és mégcsak nem is takarítottak a maguk portáján, mert az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy fehér fény süt be szemből az ablakon. Annyira erős fény vetült rám, hogy megébredtem. A telehold volt, persze, persze, tudom, t u d o m! de mivel túl álmos voltam, hogy felkeljek és bátran, rendesen megnézzem magamnak - tudjátok, ahogyan Shakira is tette abban a szekrénybebújós videóban -, azt gondoltam, hogy UFO. Később félkörívű, csészealjszerű árnyékot is láttam a függönyre vetülve, becsszó, de erőtlenül belealudtam ebbe a látványba is, mintha el lennék kábítva...
  Higgyétek el, klassz, ha reggel lehet röhögni a családban azon, hogy addig kutakodtál "földönkívüli" ügyekben, hogy földönkívüli figyelmet hívtál fel magadra, és most ők is jól visszakutakodnak. DE ha majd fog érkezni olyan blogbejegyzés is, amelyikben félreérthetetlenül egy jel lesz elrejtve valahol a sorokban, akkor az azért van itt, mert bízom a ti sorok közt olvasós képességeitekben. Akkor készülhettek, földönkívüli zsánerben földönkívüliekről szól a következő regényem. Most pedig mindenki nyugodjon le, megtértem visszatértem Michio Kakuhoz a józan ész féreglyukán át, és miközben úgy teszek, mintha mindent értenék, amit ő ír, íme, ennyi kávéval iszom a mítoszokat:





 -
u.i nyulakat ne kergessetek!





-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

20170414

Azigazság nyomában




Gondolkodtam, miről blogoljak így húsvét április környékén. Régóta vacillálok egy különös interjúalanyon, de még kételyeim vannak. Azt is tervezem egy idő óta, hogy pontba szedem mit gondolok másként íróként most, mint pár évvel ezelőtt, végül úgy döntöttem, inkább mesélek. Hiszen miközben külső világomat lomtalanítottam, belső szobáimba összehordtam egy rakás lim-lomot.
    Elmeséljem, mi történt miután elolvastam a Twin Peaks titkos történetét? Úgy tűnik ugyanis, hogy nálam mindig történik valami titkon a valóságban is Twin Peaks kapcsán. :)
    A könyvélmény után még sokáig szédelegtek fejemben az összeesküvés-elméletek, néhányuknak utána is néztem. Eléggé tájékozatlan voltam, mivel sosem érdekeltek az ilyen elméletek, és az UFO-hívők sztorijait is - már ha belebotlottam ilyenbe - badarságnak tartottam. (nem, én pont nem szerettem az X-aktákat sem annak idején) 
    Bármilyen meglepő, engem most mellbevágott az a gondolat, hogy a Black Lodge-ra úgy gondolhatok, mint egy portálra... Talán mert hajlamos vagyok mindig mindenben elsősorban a jelképességet keresni, és ott leragadok? (Egyébként a könyvnek szerintem sokkal több köze van a Tűz jöjj velemhez, mint magához a sorozathoz, és olvasás után a filmből is sokkal több részlet értelmezhető - csak mondom)

  
A bejegyzésem összefüggéseiért azonban ki kell térnem zárójelben - ))kiraktam azt?) - arra is, hogy már hónapok óta azon problémázom írói válságba süppedve, jah, nálam mindig az van, mondtam már?, hogy a csudába csenjek az új, párhuzamos világ-regényembe valami természetbeni portált is a gazfickóimnak, és úgy, hogy ne menjen át túl mágikusba. Ne váljon áltudományos-ízűvé, mármint hogyan hazudjak olyan jól, hogy úgy tűnjön, mintha tudományos lenne. (Blake Crouch is összekevert kétféle párhuzamos világ-elméletet, és senki sem mer szólni róla?!) vagy legalábbis hogyan ússzam meg a "nem is scsifiii!"-címkét - bár az is igaz, hogy már egyre kevésbé érdekelnek a besorolások, hiszen mindnyájan úgyis a saját törvényeink és elvárásaink szerint sorolunk be sztorikat, meg én amúgyis szellemi maszturbáló-típusú író vagyok. Aztválasztom! → no limit, képzelet. :D

Igazságkeresés közben Kenneth Arnoldéktól eljutottam  a Philadelphia-kísérletig, aztán elhajóztam a Bermuda-háromszögig, átrepültem istentudja milyen antik, rejtélyes piramisok felett, rátaláltam David Wilcockra, és végül - fogalmam sincs hogyan - kikötöttem a Skinwalker farmon. Google Earth, komolyabb és gyanús linkek... meg minden - ahogy azt kell. Éjszaka közepén - ahogy illik. Ekkor esett le az ablak mellől a szoba túlsó felében a kis tükör magától, és tört szilánkokra. Úgy beijedtem, hogy egész éjjel nem mertem sem elaludni, sem felkelni az ágyból, végig Skinwalkert láttam magam előtt - többnyire infrakamerásan -  ráadásul a tükörszilánkokat sem mertem összetakarítani. Utólag belegondolva valamikor gyerekkoromban éreztem azt, hogy éjszaka nem merek felkelni és kimenni. Aaah, úgy hiányzott már!
    Következő éjszaka könnyen aludtam el, hullafáradt voltam a napi teendőim után. De a túlvilágok szerintem nem ismerik a feltámadási ünnepelést, így épp nem lomtalanítottak, és mégcsak nem is takarítottak a maguk portáján, mert az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy fehér fény süt be szemből az ablakon. Annyira erős fény vetült rám, hogy megébredtem. A telehold volt, persze, persze, tudom, t u d o m! de mivel túl álmos voltam, hogy felkeljek és bátran, rendesen megnézzem magamnak - tudjátok, ahogyan Shakira is tette abban a szekrénybebújós videóban -, azt gondoltam, hogy UFO. Később félkörívű, csészealjszerű árnyékot is láttam a függönyre vetülve, becsszó, de erőtlenül belealudtam ebbe a látványba is, mintha el lennék kábítva...
  Higgyétek el, klassz, ha reggel lehet röhögni a családban azon, hogy addig kutakodtál "földönkívüli" ügyekben, hogy földönkívüli figyelmet hívtál fel magadra, és most ők is jól visszakutakodnak. DE ha majd fog érkezni olyan blogbejegyzés is, amelyikben félreérthetetlenül egy jel lesz elrejtve valahol a sorokban, akkor az azért van itt, mert bízom a ti sorok közt olvasós képességeitekben. Akkor készülhettek, földönkívüli zsánerben földönkívüliekről szól a következő regényem. Most pedig mindenki nyugodjon le, megtértem visszatértem Michio Kakuhoz a józan ész féreglyukán át, és miközben úgy teszek, mintha mindent értenék, amit ő ír, íme, ennyi kávéval iszom a mítoszokat:





 -
u.i nyulakat ne kergessetek!





-

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése