A jól megélt élet - olvasónapló

 
Tavaly hunyt el 103 éves korában a holisztikus orvoslás úttörő anyjaként számontartott Gladys Mcgarey. Halála előtt jelent meg ez a könyve, amiben hat titkot hagyott hátra nekünk, és közben megtörtént esetekkel és saját életéből vett példákkal is mesél. Gladys doktornő Indiában nőtt fel, csodálatos anyukája volt, és már a szülei is gyógyításnak éltek. Egy olyan korban állt helyt holisztikus orvosként, amikor a nőknek egyáltalán nem kínáltak székeket doktori körökben sehol.

Könyve rendkívül pozitív életszemléletű, de nem olyan sziruposan és felszínesen, ahogyan ma az olcsó pozitivitás ott szokott heverni előttünk mindenhol, hanem érződik mögötte az életből megszerzett bölcsesség, elénk tárva azt egy összeszedett és olvasmányos, könnyed stílusban.

   Általában amikor száz évet megért embereket kérdezgetünk, kutatunk (főleg, ha még orvos is) azt kérdezzük meg tőlük, mi a hosszú élet titka. Nos, itt erről szó sincs. Nem a „Don`t die” transzhumanista őrülete vagy a netflixes unatkozó fickó, Bryan Johnson öregedés elleni főállású hadjárata. Nem arról van szó, hogyan tartsd életben remekül a biológiai funkcióidat. miközben már nem is élsz… És ha sarkítani akarom a dolgot, akkor lehet, hogy minden olyan kérdés, ami arra irányul, hogy mi a hosszú élet titka, és nem mi a jó élet titka, embertelen irányba tart? Gladys doktornő öröksége nem egy hosszú élet titka, és még csak nem is a jól leélt, hanem a jól MEGélt élet titka.

„Sokan élnek együtt betegségekkel, akár nagy fájdalmak között, miközben továbbra is örömmel kapcsolódnak életük céljához. Mások betegség nélkül is úgy kelnek fel reggelente, hogy nem akarnak élni.”

Engem a „holisztikus” szó vonzott ehhez a könyvhöz, mivel ez az, ami egyre inkább érdekel mostanában. Hogyan lehet kicsit visszacsepegtetni az életembe – életeinkbe – ezt a szemléletet? Hogyan tudja úgy kezembe venni az egészségemet és tudatosságot gyakorolni, hogy meglássam az összefüggéseket a test-elme-lélek egészségében? És végül hogyan tanuljak meg a világról is holisztikusabban gondolkodni?

„A holisztikus szó a holo görög előtagot foglalja magában, amelynek jelentése teljes, egész, és azt a gondolatot tükrözi, hogy minden egyes emberi lélek tökéletes, a test pedig arra szolgál, hogy segítse a lelket a feladatai elvégzésében.”

 Nem gondolom persze, hogy egy orvosnak aki épp műt, holisztikusan kellene a szerveimhez hozzáállnia és nem magát csak a betegséget vagy a beteg szervemet látnia személytelenül, de a gyógyulások tekintetében a nyugati társadalmainkban van egy óriási lényeges rész és egy beteg hozzáállás, amiben szerintem mindenki egyetért.

Azt is látom, hogy az emberek nagy része kezd most már rájönni, hogy sokkal fontosabb a betegségek megelőzése (vagy ahogyan az Outlive írja  Orvostudomány 2.0) mintsem csak az utólagos kezelésekre fordítani, és tudatosítani a népességben, hogy ez a megelőzés az ő kezükben van. Egyre több fókusz tevődik az alternatív medicinákra is, terápiákra, önfejlesztésre, sportra, bio étkezésre, slow-mozgalmakra stb. De ha megelőzésbe nagyon belemennénk is, felmerül a kérdés: az Outlive-nál vagy Bryan Johnsonnál lehetne tovább  menni? Mondjuk azzal a kérdéssel hogy a betegség hiánya és az élet öncélú hosszabítása egyenlő az egészséggel? És ha nem, akkor mi az egészség? Te mitől érzed vagy éreznéd jól és egészségesnek magad? Itt válik érdekessé számomra Gladys doktornő könyve…

Látok ma egy wellness-járványt, és azt hiszem, ahogyan az internet annyi mindent, ezt is eszkalálja egészségtelen módon, így a hangsúlyok eltolódnak, átesünk a ló túlsó oldalára, és így az Egész-ségben pont az egész-szé válás hiányzik. Ha elkapod ezt a wellness-vírust, akkor elég sokáig lehet benne „betegeskedni”. „Holisztikus” évek telhetnek el azzal számodra, hogy folyton óvatos és befektető vagy, tudva, hogy ha ezt és ezt teszed, eszed, hiszed, akkor egészséges maradsz/meggyógyulsz. Pár kattintásra van tőled, hogy megtudd, mi a baj veled, de most már kattintani sem kell, csak megkérdezni az AI-t. És miután kipróbáltad már az összes diétát, betartottad a kedvenc influenszered legújabb ecetes ajánlatát, tudod az összes ászánát, bekaptad minden reggel a marék vitamint és kurkumás-macás turmixot, megvan a két liter vized, a napi lépésszámod, szarrá boncoltad a múltadat, amit terápiának hívsz, rendbetetted a székleted is, a légzésed, kiblokkoltad életedből a „toxikus” embereket, hogy zen lehess és stresszmentes, aztán felhajtottad az ashwagandhát is, majd az ayahuascát, asszonyképző kurzusra mentél üvölteni, vagy hippiképző táborba dobolni és meditálni, sőt, megvolt az évi retreat is Zanzibáron naplót írva, és még mindig ott állsz költekezve és nem értve: mi a baj veled és a Holisztikával? Mi van még? Mi nem egész? És igen, nap mint nap tapasztalom: a legtöbbünk csodakapszulákat akar bekapni, valami külső dologban hinni, kapaszkodni, és persze, nem azt mondom, hogy ezekre nincs szükség, nem segítenek, nem fontos, mit eszünk, mennyit mozgunk, hol húzzuk meg a határaink, vagy csak simán ha placeboként működik is valami, legyen az kapszula vagy istenhit, legyen meg, szükséges. Csak arra jöttem rá, hogy szomorú, ha közben a legfontosabbakat elfelejtjük, és inkább belehalunk az állapotainkba és egészségteleségeinkbe, mintsem azzal szembesüljünk, hogy a saját szívünk és elménk a csodakapszula. Ahogyan egyik munkatársam is mondta, a fitoterápiás és nutricionista kurzusai kapcsán, végül az fog a legtöbbet számítani, ami a fejedben van.

Gladys doktornő pont azt a hat titkot adja át az utókornak, amit a holisztikus szemléletben is az egészséges élethez vezető úton a technológia korában egyre inkább elfelejtünk. Például ezt: 

https://www.instagram.com/begladmd

„Ahhoz, hogy igazán élhessünk, meg kell találnunk magunkban az életerőt, és energiánkat annak irányába kell fordítanunk.”

„Az én generációmban az embereknek sokféle hobbijuk volt. Sokan főztek, gondozták az otthonukat és az autójukat, kertészkedtek, történeteket írtak, énekeltek és zenéltek, festettek vagy kézimunkáztak, például kötöttek, hímeztek, Ezekhez a tevékenységekhez kreativitás kell, és összekapcsolnak a bennünk levő életerővel. Nem számított, hogy mennyire voltunk jók vagy rosszak abban, amit csináltunk – csak az számított, hogy élvezzük, Észrevettem, hogy az évtizedek során az emberek elkezdtek kevésbé érdeklődni az ilyen tevékenységek iránt.”

Számomra az első titok, a nektár nyújtott a legtöbbet, mert erre volt a legnagyobb szükségem, azt hiszem, de ugyanúgy el kell tennem tarsolyomba hamuba sült pogácsaként azt, hogy az élet mozgás, mozgásban kell lenned és a változásokkal is mozdulni. Azt már tapasztaltam valamelyest, hogy a szeretet legerősebb gyógyszer, ahogyan azt is, hogy minden ami történik a tanítómesterem lehet, és ezekről megírhatnám a saját fejezeteimet, de a közösség erejéről és fontosságáról túl kevés a tapasztalatom és még nagyon sok az elfogadnivalóm és tanulnivalóm, a kincsek szétszórásáról és az energiával való bánásról nem is beszélve.

Bonyolítjuk az embert és életét, aztán sóhajtozunk, milyen bonyolult. :) Egyszerű, közhelyes igazságoknak tűnhetnek elsőre Gladys doktornő titkai, amíg beléjük nem mélyedsz picit és a mai modern korba ágyazott saját életedre nézve nem próbálod fel. Arra gondoltam a könyv befejezése után, hogy a holisztikus szemléletű egészségben mindenképp benne kell lennie annak is, hogy mit jelent embernek lenni... Még ma is, még mindig… és hogy hiába tunningolod és segíted a jóléted és a testi egészséged a technológia segítségével, mert ha hiányzik belőled a szenvedélyes életerő vagy a szeretet folyása: adása-kapása, akkor nem lehetsz egészséges. Vannak lyukak, amikbe hiába tömködöd a szuperkapszulákat, nem lesznek tele és nem tesznek egésszé, mert másfajta a természetük. 

 Mindenkinek ajánlom ez a könyvet, igazi kincs, és nagy szükségünk van erre a fajta tudásra a bölcsességre a jövőben.

Ne menjetek messze, hamarosan jelentkezem két másik szuper könyvvel. :)