Az attitűd faktor

 

   Egy író számtalan vétséget követhet el, és egy is elég ahhoz, hogy a sikertelenségben ragadjon. Hibátlanul alkotó író nincs, mindig tökéletesen megnyilvánuló író sincs, mégsem mindegy, hogy mi a tévedés, hiszen nem mindenik egyforma súlyú. Amikor egy szerző nincs tudatában a hibáinak, legtöbbször az oka az, hogy az írástechnikai ismeretei hiányosak. Igen ám, de amíg ez pótolható, és esetleg minden tőle telhetőt meg is tesz ennek érdekében, elfelejtheti, hogy olyan baklövések is léteznek, amelyek bár más jellegűek, mégis ugyanúgy akadályokká válhatnak az érvényesülés útjában. Kijavíthatja az ötletbeli, dramaturgiai, szerkezeti, karakterábrázolási, vagy akár marketingbeli vétkeit, és közben öntelt fatuskóként viselkedik a szerkesztőkkel, harcot vív a kritikusokkal, rosszindulatú és irigy más írókkal, butának véli, vagy válaszra sem méltatja az olvasóit, lenézi és gúnyolja a nálánál kezdőbb írókat.

  Chuck Wendig 25 viselkedési vétséget sorol fel; olyanokat, mint amikor például képzeletbeli viaskodást folytatsz a más típusú kiadásokkal vagy körökkel, mindent félrekönyökölve tolakodsz úton-útfélen a kéziratoddal, nem tartod be a határidőket stb. Kedvencem a kilences: részegen szörnyű dolgokat posztolsz ki az embereknek az interneten, valamint az utolsó elég elgondolkodtató: írásról okoskodsz, írói tanácsokat osztogatsz úgy, hogy te közben nem is írsz. Vagy csak alig. :)

Bob Mayer ennél komolyabb dolgokat említ a 70solutions to common writing mistakes című könyvében.
Tizenkét olyan szokást sorol fel, amelyek akadályoznak az írólétben. Itt már nem egy „szépen viselkedj!”-listáról van szó. Ahogyan az életünket meghatározza a hozzáállásunk, ugyanúgy az írói pályafutást is. Az első vétség:

1. Nem kezdeni el (nyilván) :)

  Ijesztő projektnek tűnik egy regény, vannak, akiket még a gondolat is lefagyaszt, és vannak, akik örökké csak a megfelelő időre várnak. Ezek az írók évtizedekig wannabe írók maradnak. Ha nem akarsz egy lenni közülük, ülj le és kezdd el. Kezdd el bárhol! Ha nem az elején, akkor a közepén. Bármikor és bárhol is vagy. Később is írhatsz első fejezetet. Ha a megfelelő időre, helyre vagy ihletre vársz, sosem fogod megírni a regényt.

  Csak azért is: egyszerűen nyiss meg egy dokumentumot és kezdj el vérezni rá.

2. Nem fejezni be

  Elkezdeni egy projektet sokkal izgalmasabb, mint végigvinni. A regény középső része igényli a legtöbb munkát, mellesleg annak az izgalma, hogy valami újat kiötlöttél már nincs meg. Ilyenkor az a legkönnyebb, hogy ismét beleszeress valami új ötletbe.

  A Myers-Briggs személyiségteszt két csoportba osztja az embereket: folyamat-orientáltak és eredmény-orientáltak. Ha az előbbi vagy, nehéz lehet számodra befejezni egy projektet.

  De akkor is: egyszerűen ne kezdj el más projektet, amíg az előbbit be nem fejezted.

3. Rosszul használni az írói csoportokat

  Az írói csoportok - akár online, akár élőben - hasznosak, de negatív hatással is lehetnek ránk. Ha például nincs a csoportban egy-két profi író (aki már nemcsak publikált, de konyít is az íráshoz, mint mesterséghez) akkor könnyen előfordulhat, hogy vak vezet világtalant. Egy írócsoportban sokan rengeteg időt tudnak eltölteni azzal, hogy kritizáljanak és kritikát kapjanak, miközben már alig írnak. Regényírók esetében az lehet a gond, hogy egy regény túl hosszú ahhoz, hogy a csoport lépést tudjon tartani vele, és megfelelő véleményezést kapjon. 

 Légy megbizonyosodva, hogy a csoportod szereti és érti a zsáneredet. Tisztázd azt is, hogy bár a csoport az érzelmi szükségleteiden segít, abban is előbbre visz-e, hogy elérd az igazi célodat? Buksisimogatásra vágysz, netán egy jó kis haveri társaságra, vagy íróként fejlődni akarsz?  

Végül tartsd egyensúlyban az írócsoporttal eltöltött időt és az írásra szánt idődet, de még jobb, ha a mérleg az utóbbi felé billen.  

4.  Elfelejteni az olvasót

  Semmi értelme leírni valamit, igényelni, hogy mások elolvassák, ha az egyetlen ember, aki iránt érdeklődsz, te magad vagy. Sok író a saját élettörténetét meséli el, fikciónak próbálja álcázni, majd meglepődik, ha azt látja, hogy a történet nem is annyira érdekes másoknak, mint ahogyan ő azt annak érezte. 

  Bármit írsz is azzal a céllal, hogy mások elolvassák majd, a célod az olvasó szórakozása. Az ő gondolatait és érzéseit tartsd szem előtt, amikor ellenőrized az írásaidat. Természetes, hogy téged az írót érdekel a sztorid, de az olvasót mennyire fogja meghatni?

5.  Azt gondolni, hogy te kivétel vagy a szabályok alól

  Túl sok amatőr író akar művész lenni, még mielőtt megtanulná a fikcióírás szabályait. A könyves üzletben meglátják a polcon olyan író könyvét, aki nem használt központozást, és máris azt gondolják, hogy nem fontosak a szabályok.

  Sajnos sok ember hiszi úgy, hogy a művész egyik napról a másikra születik. Bár vannak, akik kivételek a szabályok alól, te nem vagy az. Még nem. Először fogadd el azt, hogy még nem vagy abban a pozícióban, hogy a szabályokat figyelmen kívül hagyhatnád, és fogadd el azt, hogy a szabályok okkal léteznek. Fogadd el, hogy nem tudod a háttértörténetét és nem ismered a pályafutását annak az írónak, aki megszegi a szabályokat. Nem tudod, hogyan jutott el idáig és miért engedheti meg ezt magának.

  Amúgy egy idő után rájössz arra is, hogy a szabályszegők más dolgokért lettek népszerűek, nem azért, mert ezt vagy azt a szabályt megszegték.

6.  Nem szegni meg a szabályokat

  Igyekezz valami újat kihozni a már bevált stratégiákból és technikákból, rakd rá az egyéni pecsétedet. De! Mindaddig nem vagy kivétel a szabály alól, amíg meg nem tanultad azt. Ha azért szegsz szabályt, mert nem is tudod, hogy az szabály, hát az nem épp okos. Amíg meg nem érted, hogy miért létezik, miért akarnád megszegni?

  Jó okod kell legyen a szabályszegésre. Ne csak azért szegd meg, mert ki akarsz tűnni, hanem elemezd, hogy miért van az írásodnak szüksége rá, és milyen következményekkel járhat a megszegése. Ez tesz művésszé.

7.   A tanulástól való vonakodás

  Nagy erődítményeket építünk a gyengeségeink köré életünk minden terén, ugyanígy van az írással is. Épp ezért, amikor hallasz vagy olvasol valami írástechnikai dolgot, ami zavaró, idegen számodra, vagy dühítő, akkor arra figyelj oda. Tedd félre a negatív érzéseidet, és vizsgáld meg, hogy nem olyasmit hallasz-e, ami épp egy gyengeségeddel áll kapcsolatban, és ha vajon erre fókuszálsz, válhatsz-e jobb íróvá?

  Bob Mayer elmondja, hogy több ezer diáknak oktatott írástechnikát, műhelyekben, konferenciákon, tanfolyamokon, online és élőben. Az írók 95%-ának az írása nem fejlődött. Nagyrészük csak az elismerésért volt ott, nem a tanulásért. Sokan nem tudták elengedni korábbi beidegződéseiket az írásaikról. Az elméjük zárt maradt olyan információk és felfogások előtt, amelyek nem voltak összeegyeztethetők a saját  addigi ismereteikkel. Márpedig ha nem vagy ott, ahol lenni szeretnél, akkor változnod kell. A változáshoz pedig nyitott elme kell.

  Különbség van az arrogancia és az önbizalom között. A profi írók is folyton fejlődnek, ők is újabb és újabb dolgokat tanulnak az írás terén. A nyitott elme a legfontosabb jellemzője egy írónak.

  Sose gondold azt, hogy révbe értél, te már kész vagy. Mindig maradj nyitott új információkra, új utak kipróbálására. Keresd a fejlődést!

8.   Hagyni az egod ámokfutását

  Túl sokan arról álmodoznak arról, hogy írók legyenek, arról nem, hogy írjanak. Arról álmodoznak, hogy a könyves üzletben ott látják a könyvüket, dedikálnak, és kijelenthetik a baráti partin: „író vagyok”. A valóság azonban az, hogy az írói élet 99%-a arról szól, hogy ülsz és írsz. Ülsz egyedül egy papírlappal vagy a számítógéppel és a semmiből létrehozol valamit. Igen, a legtöbb befutott író időnként elmegy könyvbemutatókra, de igazából az írás folyamatára fókuszál, nem a pózolásra. Ne próbálj érvényesülni a rövidítőkön átvágtatva, mert a kinyomtatott szavak megmaradnak örökre, és ha spórolsz rajtuk azért, hogy minél hamarabb révbe érj, a szavak visszajönnek és kísérteni fognak.

  Írónak lenni azt jelenti: alkotni, létrehozni olyasmit, ami mások számára életre kel. Mivel az olvasótól távol ücsörögve jön létre a műved, a boldogság az, hogy: ülsz és írsz. Ha ebben nem vagy boldog, akkor miért akarsz író lenni?

9. Nem érteni a különbséget a szakmabeli és a művész között

  Nagyon kevés terület van az életben, ahol valaki besétál, és csak úgy, egyből elfogadják őt profinak. Mégis sokan azt hiszik, hogy az írás egy olyan mesterség, ahol megjelenik egy amatőr alkotó, és máris a csúcson köthet ki. Nagyon ritkán egy-egy generáció számára megadatik egy zseni, de legtöbbünknek tanulnia és bizonyítania kell.

  Tanulj írástechnikát, elsősorban úgy, hogy rengeteget írsz. Utána kérj véleményt azoktól, akik már régebb írnak és értik az írás fortélyait.

9.  Várni, hogy lecsapjon az ihlet

   Minden területen az embereknek dolgozniuk kell, attól függetlenül, hogyan érzik magukat. Ha író szeretnél lenni, akkor neked is így kell tenned.

  Ha kedv nélkül is leülsz írni, rájössz, hogy amit alkottál ugyanolyan minőségű, mint amit jókedvvel írtál. Ha szokást csinálsz abból, hogy ihlettől vagy kedvtől függetlenül írjál, akkor egy idő után azt fogod észrevenni, hogy minden más elfoglaltságod, szokásod, amelyek addig megakadályoztak az írásban, eltűntek.

11. Kihagyni a profiktól való tanulást

  Figyelted már meg múzeumokban, amint művészetire járó diákok ülnek a klasszikus festmények előtt és próbálják megrajzolni azt? Boncolgassad más írók munkáját, vizsgáld meg a műveik szerkezetét. Ha valami sikeres, tanulmányozd, attól függetlenül, hogyan érzel a könyvvel kapcsolatban. Ez nem azt jelenti, úgy kell alkotnod, ahogyan az illető, csupán csak azt, hogy megérted hogyan alkotott az illető. És ne csak a mesterséget tanulmányozd, hanem magát a művészt is. 

12. Nem megfelelő időbeosztás

  Az egyik legnépszerűbb kifogás, amiért valaki nem ír, hogy nincs ideje. Ugyanakkor ezek az emberek sosem vizsgálják meg őszintén, hogy mire is megy el az idejük.

  Könnyű egy írónak bármi mást csináljon a számítógép előtt, mint írjon. Emaileket ellenőrizni, kutatómunkát végezni újra és újra, kivinni a kutyát, lesni a könyvpiacot, a cikkeket. A legnehezebb az írólétben maga az írás.

  Érdekes mondás, hogy „úgy élj mindennap, mintha az lenne az utolsó nap számodra.” DE nem egy író számára, aki tudja, hogy egy évre van szüksége ahhoz, hogy megírjon egy regényt.

  Az a helyzet, hogy ha tényleg író akarsz lenni, akkor időt fogsz keríteni az íráshoz, bármilyen is a helyzeted. Ha pedig sehogyan sem sikerül, akkor őszintén el kell gondolkodnod azon, hogy az írás csak egy kis időnkénti kikapcsolódás az életedben, nem fontosabb, mint bármilyen más szórakozási forma. Ezzel nincs semmi baj.

 Az amatőr és profi írót szerintem az különbözteti meg, hogy a profi író tudja, hogyan tegye első helyre az írást a mindennapjaiban. Sok mindent fel lehet adni az írás kedvéért. Nagyobb dolgokat is, mint például munkahelyet, kevesebb fizetésért, de több időért. Társat lecserélni másikra, aki támogat és megérti, hogy írok. Baráti közösségeket hanyagolni. És egészen kis, hétköznapi szokásokat, amelyek ugyanilyen sokat számíthatnak. Később feküdni, korábban kelni, a tévét kidobni, más hobbikról lemondani, a világ híreiről lemaradni, havonta egy filmet látni, a telefont kikapcsolni. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit éri meg feladni számára. 
 Nem mondhatom azt, hogy „író akarok lenni", és közben kerülgetem vagy utoljára hagyom az írást. Esetleg időnként megírok egy-egy oldalt, hogy éltessem az illuziót? Ez még nem írói életforma. Ha író akarok lenni, vagy ha annak tartom magam, akkor úgy kell használnom az időmet, mint egy író. Harcoljam meg, ha szükséges. 

Aki íróvá vált, az áldozatot hozott. Azért van ott, mert dolgozott.

Te milyen áldozatokat hoztál már?