Azt a véleményemet még mindig fenntartom,
hogy az animációs filmek élen járnak történetalkotás terén. Jó lenne olyasmit is
megfogalmazni, hogy nekem a Lego-kaland tűnt a legderekasabb darabnak az idén, de
erre nem visz rá a lélek és a bátorság, mivel nap mint nap két kis
minyon-őrülttel élek együtt, akik miatt még a minyon-nyelvet is éppen tanulnom
kell.
Tehát: a Gru 2 az igazi nagy durranás. És bizony még ennél is nagyobb lesz
a jövő nyáron érkező Minyonok. Túléltem én már az igencsak hosszadalmas Tini
nindzsa teknőcök-őrületet, sőt még a filmet is! Minden szupi szuper! Para tu!
Hogy mégis milyen más filmekre
esett idén a választásom?
Sok népszerű alkotást kihagytam,
azt hiszem, eleve nem vonzott az alapötletük. A kiválasztottakkal meg így jártam:
1. Nagy csalódás:
Edge of tomorrow, I, Frankenstein, Dracula untold, Gone girl, The Captive,
Before I go to sleep, Predestination
2. Érdekes kaland, egyszeri, könnyed szórakozás volt, és éppen ilyen könnyen felejthető: Winter`s tale, Snowpiercer,
Reasonable Doubt, The November Man, American Sniper, Good people, Anomaly
3. Összességében langyosnak éreztem,
de volt számomra egy-egy kiemelkedő erőssége: Maleficent, Under the skin, The Giver,
Transcendence
4. Élmény: Interstellar, Her, The
Fifth Estate
5. Extázis: A Most Wanted Man
Imádtam ezt a filmet, úgy, ahogyan
van. Szerintem szépen építették fel a történetet, és a színészek is ügyesek
voltak a karakterek létrehozásában, főképp
az idén elhunyt Philip Seymour Hoffman.
Ez az a film, (legalábbis számomra) amelyiknek a végét sosem felejted el, és ahogyan kicseng,
minden szépen összeér benne. Kikapcsolod, de itt nem ér véget. Bekúszik az
álmodba. Aztán másnap reggel felkelsz, és még mindig veled van. Talán napokig.
Lehet, hogy azért is éltem meg így,
mert a kémtörténetek mindig kedvenceim voltak. Na, nem a Bond-stíl, hanem az
okosabb fajta. :) (pl. Body of lies, Spy game, Safe house) Kezdek rájönni, hogy ha százból egyetlen filmet kellene
kiválasztanom, akkor a legnagyobb esélye biztosan egy kémtörténetnek lenne, vagy valamilyen izgalmasabb „politika
a terepen”- kalandnak. Érdekes, hogy eddig ezt ennyire nem tudatosítottam. :) Lehet, hogy itt az ideje belepislognom John le Carre regényeibe is?
Milyen idei filmeket fogok még
bepótolni az ünnepek alatt? Ezeket biztosan: The theory of everything, If I
stay, The hundred foot journey, és természetesen Kill the Messenger.
Addig is: Poopaye!
Interstellarra külön bejegyzést fogok írni a blogomra, annyi minden az eszembe jutott. Három részletben nézem, kettő már lement belőle, munka után zombi vagyok egy full nézéshez.
VálaszTörlésPrincess Mononoke: ez tanított meg arra, hogy nem mind mese, ami rajzfilm. Azaz nem való mind gyerekeknek csak azért,mert rajzolt.
Volt idő, amikor én is részletekben néztem filmeket, főleg, míg a gyerekek kicsik voltak. Most lehet a korommal lassulás is jár, :)) mert inkább kivárom a megfelelő pillanatot. Ha részletekben nézem, nem élmény, mert nagyon belemerülős, átélős fajta vagyok, ha abba kell hagynom valamiért, morcos leszek, ha fáradt vagyok, akkor neki sem fogok.
VálaszTörlésAz idén az történt velem, hogy nem nagyon éreztem igényt arra, hogy belemerüljek más történetekbe. (mivel a regényemet is ugye be akartam fejezni. A fejemben főként :) Ez az olvasmányi listámon is meglátszik, elég kevés regényt olvastam el. Inkább olyan könyvekhez nyúltam, amelyeket tíz perc után könnyű volt letenni, nem úgy, mint egy regényt. Filmhez is néha hetekig nem volt kedvem, de azok legalább kevesebb és rövidebb érzelmi implikálódást kértek, és ha nem voltak elég jók, mégsem sajnáltam annyi időmet. :) A jövő évet persze másképp tervezem. Másképp igénylek, már érzem. :)) Hosszú listát is viszek át ebből az évből.
Az Interstellaros bejegyzésedre amúgy kíváncsi vagyok, mert eddig elég egyforma cikkeket olvastam róla, és te mindig olyan egyedi hangú bejegyzéseket írsz.
VálaszTörlés