Az elmúlt három évben mindig figyelemmel követtem a
nagyszabású Aranymosás regénypályázatot, lelkesített már maga a tudat, hogy létezik
olyan kiadó, amelyik ennyire foglalkozik az amatőr kéziratokkal. Aztán meg jólesett
látni, hogy mennyien írnak, bátorító volt megismerni olyan embereket, akik
értik a dörgést. (mármint azt, hogy az írás mennyire fontos
valami ám)
Napról napra kíváncsian lestem a felkerült részleteket,
elég sokat véleményeztem, lettek kedvenceim, aztán sajnáltam őket vagy örültem
velük eredményhirdetéskor.
Az idén pályázóként követem, és ezért ez az izgalmas időszak számomra drámaibb ívet rajzol.
Az idén pályázóként követem, és ezért ez az izgalmas időszak számomra drámaibb ívet rajzol.
Január óta naponként betegesen frissítettem az oldalt. Kávé előtt, kávé közben, kávé után, suliba lányokért-előtt, suliból hazaérve, ebéd után, és így tovább. Mielőtt elaludtam volna, gyakran felírtam még valamit a listámra, hogy
ha nem megy át a regény az előszűrésen (vagy ha igen is, de nem sikerül a
pályázat – aminek ugye azért elég nagy a valószínűsége, lássuk be, hiszen láttuk az
elmúlt években, hogy nem szórodnak az aranyrögök tömegesen a nép közé), mik is lehetnek a
kéziratomban ennek az okai. Tarik és Zóra kinyírlak! Aztán pénteken az egyik kattintáskor
nagyot dobbant a szívem, mert megpillantottam a nevem. Az Alkonyőrzők első fejezete tehát elolvasható
a pályázat oldalán.
Először elég vegyes érzések keringtek bennem: öröm, majd a fellélegzés
is, amiért ezentúl kattintgatási kényszer nélkül végezhetem a napi teendőimet, aztán
jött a „juj, az én sarokban dédelgetett kis beteg agyszüleményem drága világom mindenki
előtt kitárulkozik, és éppen nem lehet visszacsinálni, letörölni!” Egyik percben még
vigyorral mutattam a lányaimnak: „Ez. Itt. Az anyáé.”, aztán a következő
percben csak csendben pislogtam magam elé, mert éreztem, az elbújhatnékos énem
mocorog. Késő estére nyomtalanul eltűnt az „Ez. Itt.”, meg a „hűha, látszom”,
és a gazdagodás érzésével feküdtem le, amit a sok visszajelzés adott. Minden
írónak szeretetnyelve ennyire fontosak a visszajelzések (bármilyenek is azok)? Vagy
velem van valami gond?
Erről az oldalról eddig nem láttam a pályázati hozzászólások
ilyen jellegű értékét és fontosságát. Szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése