20150612

Sorok mögött: Szex és világbéke


forrás: pinterest
A mostani körblogolás témája a nemiség és karakterábrázolás, valamint az a kérdés, hogy legyen-e szexjelenet egy regényben.
A nemiség egy regényszereplő identitásának, emberi mivoltának a része, mindenképp foglalkozni kell vele. Az írónak ismernie kell a szereplő nemi előéletét, erkölcsi értékrendszerét, tudnia kell, azok miért alakultak úgy, hogyan gondolkodik a szexualitásról, milyen a testképe, mennyire él aktív nemi életet, és ha szűz, akkor azt is meg kell okolni hihetően. Ezek mind olyan dolgok, amelyek meghatároznak egy karaktert, és nem csak szerelmi kapcsolatban, de sok más szinten, például énkép terén is. 
  Hogy esetleg kell-e ennél tovább menni, és bekamerázni a szereplő hálószobáját, jogos kérdés, már csak azért is, mert azt mondják, szexszel mindent el lehet adni. Fogadni mernék, hogy erre a cikkre is több kattintás érkezik, mint az eddigiekre. 
Aligha létezik regényíró, aki ne botlott volna a szexjelenet megírásának kérdésébe. És most nem azokról a regényekről van szó, amelyeknek a célközönsége eleve elvárja (erotikus, pornó) és nem is azokról, amelyek esetében egyértelmű a ne! (ifjúsági regények)  
 Amikor tizenévesen iskolai füzetekbe saját romantikus sorozatot gyártottam kikölcsönzési lehetőséggel, sokkal bátrabb voltam íróként. Emlékszem, egyszer még börtönbeli szexjelenetet is írtam egy ügyvédnő és a védence között, és egy innen-onnan összeollózott jelenet volt. (erre értem a bátorságot) Aztán felnőttem. És rájöttem, ennek neve is van. Plágium. :)
   Az öt évvel ezelőtt megírt regényemből már ártatlan íróként kerültem ki. Úgy gondoltam, komoly akadályt sikerült a szexjelenet útjába gördítenem, de most már látom, szűzies próbálkozás volt, és ezért kellett két oldalon keresztül kimagyarázkodnia magát a szereplőmnek a dramaturgiából. Azóta tapasztalatokat szereztem írás terén, és az utóbbi regényemben sikeresebben fogom fel veszem a természetes szaporodás akadályait. Legalábbis egyelőre azt hiszem… :D
   Egy történetben, akár olvasom vagy írom, fontosak számomra a kapcsolatok, és ennek keretében a szerelmi viszonyok alakulása. Persze, érett, tökös érzettel kihúzhatnám magam a világbékére támaszkodva, (bizisten az a legfontosabb!) és mondhatnám, nem vagyok én ám olyan nyálas, hogy fontosnak tartsam a romantikus szálat, dehát ez nem lenne igaz. (persze, ugye kérdés, hogy kinek mi a nyálas) A "börtön" óta persze már másképp érdekelnek a szerelmi szálak. Önmagukban már szörnyen unalmasak. Mindig kell melléjük a "világbéke", egy másik fő kérdés, aminek a megoldása eldönti a kapcsolatot is. (és nem fordítva! - na ez az, ami egyre fontosabb) Kellenek köréje társadalmi gubancok, komplexebb jellemek, és olyan párbeszédek, amiket még nem hallottam. De még a "világbékére" támaszkodva is bele-belebotlok időnként a hálószoba küszöbébe... Belépni vagy ne lépni? Ez itt a kérdés.

A kockázatok és mellékhatások
Én úgy gondolom, az írók nagy része (legalábbis a még tiszta lelkiismerettel bíró amatőrök :P ) többé-kevésbé tart attól, hogy az olvasók azt gondolhatják majd, hogy a saját szexuális életük egyik éjszakáját írták meg. Ezért vagy nem írnak egyáltalán ennyire intim jelenetet, vagy jó hosszúúút írnak, arra törekedve, hogy a legforróbb csillagokon is túlrepüljön. Elfelejtik, hogy a jó szexjelenet nem jó szexet jelent, hanem jó írást. A rossz szexjelenet pedig nem balul sikerült aktust jelent, hanem béna megírást.
  Sajnos, amikor egy szexparti megírása lapos, sablonos, esetleg kínos, akkor az feltűnően rossz jelenet. Sokkal rosszabb írásnak tűnik, mint egy akármelyik másik rosszul megírt jelenet. Hm, lehet, hogy ezért is osztják ki minden évben a legrosszabbul megírt szexjelenet díját?
  A fenti kockázatok és mellékhatások elkerülése végett szerintem túl sok író hajlamos két csoport valamelyikébe beleesni. Az Apáca Írók Társaságának tagjai elintézik a jelenetet annyival, hogy Jenny és Jeremy becsukták az ajtót, lekapcsolták a villanyt, és az égen izzott és pihegett a hold. Még akkor is elvágják vagy szétmossák a „filmet”, ha az egész regény végig a szenvedély fokozódásáról szólt.
  A Szexrabszolgát Tartók Társulatának írói mindenáron szexjelenetet akarnak a regénybe beleírni, még akkor is, ha nem kéri a történet. Ilyenkor a tapasztalt olvasó azt érezheti, hogy az író nagyon meg akarja mutatni, mennyire jó ő az ágyban. Hiszen a legtöbb szerző ilyenkor csak a saját szexuális fantáziáját éli ki, és erre használja a történetet.
  Mindkét csoport esetében a szexjelenet az író igényeit, és nem a történetet elégíti ki szolgálja.

Az elkövetés
  Írás közben a jelenet mellett vagy ellen való döntéskor nincs helye annak, hogy: „ne, mert anyukám is olvasni fogja!”, de annak sem, hogy mik a szerző saját fantáziái nyári éjszakákon. Nincs helye a politikai, neveltetési, vallási nézeteinek, a múlt héten látott pornónak, a prűdségének, nincs helye a trendnek. Ő író, és az egyetlen kérdése az kell legyen, hogy a regény igényli-e a jelenetet dramaturgiailag!
  A szexjelenet nem több és nem kevesebb a többi jelenetnél. Ugyanazok a szabályok érvényesülnek: a cselekményt kell előrelendítenie vagy a szereplőről kell olyan dolgokat felfednie, amik nélkül nem lennének érthetőek a motivációi, a reakciói. Tehát az aktust leginkább akkor érdemes megírni, ha közben történik, elhangzik vagy kibontakozik olyasmi, ami cselekményileg vagy karakterfejlődés szempontjából jelentős, netán teljesen átrendezi a szereplők viszonyát. Ha a szereplők csak simán dugnak egyet, mert hát ez az élet, és legyünk művészien élethűek (bár akkor helyette akár a fogmosást is leírhatnánk, mindegy) aztán utána a nap ugyanúgy kel fel, a védenc még mindig börtönben, és a bankrablók is még mindig ugyanolyan leplezetlenül viszik a cuccot, akkor teljesen felesleges öt oldalon át ecsetelni a párzási mutatványt. Elég a zárkattanás és a pihegő hold. Lehetőleg ugyanabban a mondatban.
   Ha pedig úgy ítéljük, hogy a pár akrobatikája dramaturgiailag összefonódik a plottal, a szexjelenet egy szükséges építőkocka, akkor az a legjobb, ha szem előtt tartjuk a karakterábrázolást. A nyelvezetnek, a stílusnak hűnek kell lennie a regény világához, stílusához, és persze a karakter temperamentumához, hátteréhez, körülményeihez, motivációihoz.

Az emlékezetesség 
  Ha szexjelenetet kevesen tudnak jól megírni, hát a vágy ábrázolása szerintem még ennél is nagyobb kihívás. Ellenben sokkal hatásosabb eszköz, mint egy pozíciókat felsorakoztató technikai leírás. Míg az utóbbinál legfeljebb megússzuk annyival, hogy kínos egy jelenetünk, a vágy ábrázolásával többet kockáztatunk íróként. Ám ha sikerül, többet is nyerünk..
  Egy idő után az ember megtanulja értékelni azokat a szereplőket, akiknek egyetlen flörtjükbe is több szex szorul, mint a tipikus hősök szexmaratonjába. A vágy sokkal izgalmassabb, sokkal több lehetőséget és teret nyújt a regény cselekményének, a karakterek játszmájának, az olvasók fogva tartásának.
   Az olvasó hamar elfelejti azt a szereplőt, akit meglesett a hálószobában, de akivel átélte, hogy mit jelent vágyakozással élni, arra emlékezni fog. Sajnos íróként túl könnyű elhinnünk, hogy képesek vagyunk ennek ábrázolására, esetleg arra, hogy elhitessük a szerelmet. Közben legtöbbször csak ráfekszünk a holtunalmas, kiüresedett klisék hátára, lebegünk azok felszínén, miközben minden, ami képes a szíveket megdobogtatni, ott reked a túlsó parton…



A többiek bejegyzései a témában: 

Gaura Ágnes

2 megjegyzés:

  1. Egyre jobban bámulom, hogy milyen szórakoztatóan tudsz írni még egy szakmai cikket is. Emellett persze nagyon logikusak és ésszerűek a fejtegetéseid a témáról. Magam is szembesültem már ezekkel a kérdésekkel, nagyjából ugyanezzel az eredménnyel tépelődtem róluk. Csakhogy nem tudtam volna ilyen színesen megírni.

    VálaszTörlés

20150612

Sorok mögött: Szex és világbéke


forrás: pinterest
A mostani körblogolás témája a nemiség és karakterábrázolás, valamint az a kérdés, hogy legyen-e szexjelenet egy regényben.
A nemiség egy regényszereplő identitásának, emberi mivoltának a része, mindenképp foglalkozni kell vele. Az írónak ismernie kell a szereplő nemi előéletét, erkölcsi értékrendszerét, tudnia kell, azok miért alakultak úgy, hogyan gondolkodik a szexualitásról, milyen a testképe, mennyire él aktív nemi életet, és ha szűz, akkor azt is meg kell okolni hihetően. Ezek mind olyan dolgok, amelyek meghatároznak egy karaktert, és nem csak szerelmi kapcsolatban, de sok más szinten, például énkép terén is. 
  Hogy esetleg kell-e ennél tovább menni, és bekamerázni a szereplő hálószobáját, jogos kérdés, már csak azért is, mert azt mondják, szexszel mindent el lehet adni. Fogadni mernék, hogy erre a cikkre is több kattintás érkezik, mint az eddigiekre. 
Aligha létezik regényíró, aki ne botlott volna a szexjelenet megírásának kérdésébe. És most nem azokról a regényekről van szó, amelyeknek a célközönsége eleve elvárja (erotikus, pornó) és nem is azokról, amelyek esetében egyértelmű a ne! (ifjúsági regények)  
 Amikor tizenévesen iskolai füzetekbe saját romantikus sorozatot gyártottam kikölcsönzési lehetőséggel, sokkal bátrabb voltam íróként. Emlékszem, egyszer még börtönbeli szexjelenetet is írtam egy ügyvédnő és a védence között, és egy innen-onnan összeollózott jelenet volt. (erre értem a bátorságot) Aztán felnőttem. És rájöttem, ennek neve is van. Plágium. :)
   Az öt évvel ezelőtt megírt regényemből már ártatlan íróként kerültem ki. Úgy gondoltam, komoly akadályt sikerült a szexjelenet útjába gördítenem, de most már látom, szűzies próbálkozás volt, és ezért kellett két oldalon keresztül kimagyarázkodnia magát a szereplőmnek a dramaturgiából. Azóta tapasztalatokat szereztem írás terén, és az utóbbi regényemben sikeresebben fogom fel veszem a természetes szaporodás akadályait. Legalábbis egyelőre azt hiszem… :D
   Egy történetben, akár olvasom vagy írom, fontosak számomra a kapcsolatok, és ennek keretében a szerelmi viszonyok alakulása. Persze, érett, tökös érzettel kihúzhatnám magam a világbékére támaszkodva, (bizisten az a legfontosabb!) és mondhatnám, nem vagyok én ám olyan nyálas, hogy fontosnak tartsam a romantikus szálat, dehát ez nem lenne igaz. (persze, ugye kérdés, hogy kinek mi a nyálas) A "börtön" óta persze már másképp érdekelnek a szerelmi szálak. Önmagukban már szörnyen unalmasak. Mindig kell melléjük a "világbéke", egy másik fő kérdés, aminek a megoldása eldönti a kapcsolatot is. (és nem fordítva! - na ez az, ami egyre fontosabb) Kellenek köréje társadalmi gubancok, komplexebb jellemek, és olyan párbeszédek, amiket még nem hallottam. De még a "világbékére" támaszkodva is bele-belebotlok időnként a hálószoba küszöbébe... Belépni vagy ne lépni? Ez itt a kérdés.

A kockázatok és mellékhatások
Én úgy gondolom, az írók nagy része (legalábbis a még tiszta lelkiismerettel bíró amatőrök :P ) többé-kevésbé tart attól, hogy az olvasók azt gondolhatják majd, hogy a saját szexuális életük egyik éjszakáját írták meg. Ezért vagy nem írnak egyáltalán ennyire intim jelenetet, vagy jó hosszúúút írnak, arra törekedve, hogy a legforróbb csillagokon is túlrepüljön. Elfelejtik, hogy a jó szexjelenet nem jó szexet jelent, hanem jó írást. A rossz szexjelenet pedig nem balul sikerült aktust jelent, hanem béna megírást.
  Sajnos, amikor egy szexparti megírása lapos, sablonos, esetleg kínos, akkor az feltűnően rossz jelenet. Sokkal rosszabb írásnak tűnik, mint egy akármelyik másik rosszul megírt jelenet. Hm, lehet, hogy ezért is osztják ki minden évben a legrosszabbul megírt szexjelenet díját?
  A fenti kockázatok és mellékhatások elkerülése végett szerintem túl sok író hajlamos két csoport valamelyikébe beleesni. Az Apáca Írók Társaságának tagjai elintézik a jelenetet annyival, hogy Jenny és Jeremy becsukták az ajtót, lekapcsolták a villanyt, és az égen izzott és pihegett a hold. Még akkor is elvágják vagy szétmossák a „filmet”, ha az egész regény végig a szenvedély fokozódásáról szólt.
  A Szexrabszolgát Tartók Társulatának írói mindenáron szexjelenetet akarnak a regénybe beleírni, még akkor is, ha nem kéri a történet. Ilyenkor a tapasztalt olvasó azt érezheti, hogy az író nagyon meg akarja mutatni, mennyire jó ő az ágyban. Hiszen a legtöbb szerző ilyenkor csak a saját szexuális fantáziáját éli ki, és erre használja a történetet.
  Mindkét csoport esetében a szexjelenet az író igényeit, és nem a történetet elégíti ki szolgálja.

Az elkövetés
  Írás közben a jelenet mellett vagy ellen való döntéskor nincs helye annak, hogy: „ne, mert anyukám is olvasni fogja!”, de annak sem, hogy mik a szerző saját fantáziái nyári éjszakákon. Nincs helye a politikai, neveltetési, vallási nézeteinek, a múlt héten látott pornónak, a prűdségének, nincs helye a trendnek. Ő író, és az egyetlen kérdése az kell legyen, hogy a regény igényli-e a jelenetet dramaturgiailag!
  A szexjelenet nem több és nem kevesebb a többi jelenetnél. Ugyanazok a szabályok érvényesülnek: a cselekményt kell előrelendítenie vagy a szereplőről kell olyan dolgokat felfednie, amik nélkül nem lennének érthetőek a motivációi, a reakciói. Tehát az aktust leginkább akkor érdemes megírni, ha közben történik, elhangzik vagy kibontakozik olyasmi, ami cselekményileg vagy karakterfejlődés szempontjából jelentős, netán teljesen átrendezi a szereplők viszonyát. Ha a szereplők csak simán dugnak egyet, mert hát ez az élet, és legyünk művészien élethűek (bár akkor helyette akár a fogmosást is leírhatnánk, mindegy) aztán utána a nap ugyanúgy kel fel, a védenc még mindig börtönben, és a bankrablók is még mindig ugyanolyan leplezetlenül viszik a cuccot, akkor teljesen felesleges öt oldalon át ecsetelni a párzási mutatványt. Elég a zárkattanás és a pihegő hold. Lehetőleg ugyanabban a mondatban.
   Ha pedig úgy ítéljük, hogy a pár akrobatikája dramaturgiailag összefonódik a plottal, a szexjelenet egy szükséges építőkocka, akkor az a legjobb, ha szem előtt tartjuk a karakterábrázolást. A nyelvezetnek, a stílusnak hűnek kell lennie a regény világához, stílusához, és persze a karakter temperamentumához, hátteréhez, körülményeihez, motivációihoz.

Az emlékezetesség 
  Ha szexjelenetet kevesen tudnak jól megírni, hát a vágy ábrázolása szerintem még ennél is nagyobb kihívás. Ellenben sokkal hatásosabb eszköz, mint egy pozíciókat felsorakoztató technikai leírás. Míg az utóbbinál legfeljebb megússzuk annyival, hogy kínos egy jelenetünk, a vágy ábrázolásával többet kockáztatunk íróként. Ám ha sikerül, többet is nyerünk..
  Egy idő után az ember megtanulja értékelni azokat a szereplőket, akiknek egyetlen flörtjükbe is több szex szorul, mint a tipikus hősök szexmaratonjába. A vágy sokkal izgalmassabb, sokkal több lehetőséget és teret nyújt a regény cselekményének, a karakterek játszmájának, az olvasók fogva tartásának.
   Az olvasó hamar elfelejti azt a szereplőt, akit meglesett a hálószobában, de akivel átélte, hogy mit jelent vágyakozással élni, arra emlékezni fog. Sajnos íróként túl könnyű elhinnünk, hogy képesek vagyunk ennek ábrázolására, esetleg arra, hogy elhitessük a szerelmet. Közben legtöbbször csak ráfekszünk a holtunalmas, kiüresedett klisék hátára, lebegünk azok felszínén, miközben minden, ami képes a szíveket megdobogtatni, ott reked a túlsó parton…



A többiek bejegyzései a témában: 

Gaura Ágnes

2 megjegyzés:

  1. Egyre jobban bámulom, hogy milyen szórakoztatóan tudsz írni még egy szakmai cikket is. Emellett persze nagyon logikusak és ésszerűek a fejtegetéseid a témáról. Magam is szembesültem már ezekkel a kérdésekkel, nagyjából ugyanezzel az eredménnyel tépelődtem róluk. Csakhogy nem tudtam volna ilyen színesen megírni.

    VálaszTörlés