30 nap kifogás

Tett már jót veletek a határidős, karakterlimites írás? Vagy épp ellenkezőleg?

A Zóra-küldetés munkacím alatt íródó regényemet több mint másfél évig babusgattam, építgettem magamban. Megírtam a felét, aztán túl nagy szünetek következtek egyre több vázlattal, egyre több átírással. Megérte számomra, mert eljött az a pillanat, amikor azt éreztem, hogy annyira beleszerettem a regénybe, bármire képes lennék érte. (Még írni is.: D ) Ezzel az érzéssel rohantam neki az idei NaNoWriMo-nak, (Nemzeti Regényíró Hónap, -valójában nemzetközi-) és elhatároztam, hogy úgymond egy saját NaNoWriMo keretén belül mindennap írok tíz-tizenötezer karaktert. Eddig egy évben sem vettem részt ilyen novemberi elhatározásban, mert úgy gondoltam, hogy badarság. Regény nem születhet egy hónap alatt, legalábbis nem egy értelmes regény. Most hogy a regényemmel való komplikált és haladó kapcsolatom :) nyitottá tett rá, nyolc napi wrimozás után rájöttem, (na jó, bevallom, már október második felében elkezdtem nanowrimozni) hogy a NaNoWriMo jópofa dolog.

A nanowrimozásnak a következő előnyeit kezdem tapasztalni:

– Rádöbbent, hogy az írás egy életforma.

Az által, hogy mindennap le kell ülnöd írni, íróként szerveződik az életed, a prioritásaid. Talán mindig lesz egy-két fontos dolog, amit éppen hanyagolsz, halogatsz, de legalább azt is tudod, hogy azok miért szorulnak háttérbe.

– Jobban kezdem megismerni magam íróként. Mindig elég rendszertelenül ültem le írni, korán reggel, éjjel, délelőtt, két palacsintasülés, két lájkolás között. Most is így indult ez, de kezdek rájönni, hogy ez így tarthatatlan, szükség van programra. Másrészt mindennapossá téve az írást, karakterlimittel, jobban fel tudom mérni, hogy éjjelezni vagy inkább hajnalban kelni éri-e meg nekem, mert össze tudom hasonlítani, mikor vagyok kreatívabb. Az éjjel például fennmaradtam írni, és a szereplőimet ma még képtelen voltam kimenteni abból a tűzhelyzetből, amiben ott hagytam őket. Blogbejegyzést írok és azon nosztalgiázom, hogy milyen jókat is tudtam írni reggel hat és hét között, mielőtt a sulizó gyerkőcöket ébresztettem. Eddig azt is hittem, délelőtt bénaagyú ember vagyok, délutánra pörgöm fel. De most látom, hogy ami valójában nehéz volt számomra délelőtt, az a fókuszálás és a világ kizárása.  

– A NaNoWriMo arra is jó lehetőség, hogy rács mögé zárjam a szerkesztői rendőrséget a fejemben és nyelvet öltsek rá. Büntetlenül felszabadíthatom magamat arra, hogy megtapasztaljam: a sztori élvezete és a flow-élmény sokkal fontosabb, mint a szövegem.

– Kénytelen vagyok megtalálni a refresh gombot elakadások esetére (lehet az egy séta vagy egy futás, egy tábla csoki, egy zuhanyzás, vagy egy zeneszám.)

– Elhiszi az agyam, hogy az írás egy olyan szokásom, mint bármelyik más alapvető szükségletem.  

És végül: van egy legitim kifogásom arra, hogy leüljek írni.