Érdekes kezdeményezés indult. Pár írós blog közös
témázásba kezdett, ami azt jelenti, hogy ugyanabban a témában írunk bejegyezést
és ugyanabban az időpontban publikáljuk. Mostani témánk: az ihlet.
Bevallom, nekem az ihletről írni nincs ihletem.
Meredek témának tartom, mert az inspiráció számomra egy olyan követhetetlen
folyamat, amit nem igazán értek. Azok a dolgok közé tartozik, amelyekről beszélni
nem szeretek, csak az átélés ad értelmet neki.
Akár a zene… :)
Az írástechnikai könyvek rengeteg gyakorlatot és
tippet szoktak nyújtani arra vonatkozóan, hogyan álljunk az ihlet elébe, hogyan
találjunk ötleteket. Például: „mi lenne ha”-játék, zsánerek kiforgatása vagy
mixelése, cím utáni írás, „mind map”- módszer, összeesküvés-elméletesek chatszobájának
látogatása, a veled történtek fikcionalizálása, stb. Nekem ezek valahogy sosem
működnek, megadott témákra is nehezen tudok írni, az eredménnyel pedig
elégedetlen vagyok. Viszont ha találkozom egy könyvben, vagy egy filmben
akármilyen elemmel, karakterrel vagy ötletfoszlánnyal, amelyek kapcsolódási
pontra lelnek bennem, érzelmileg megmozgatnak, vagy csak pusztán mélyebb
értelmet nyernek számomra, akkor mintegy inspiratív-adalékként elraktározódnak
bennem. Egy idő után sok ilyen adalék összekapcsolódhat, ilyenkor aztán még jól
összemixelem őket, amíg az ízek összeérnek. Ez az a pont, amikor nekifogok dagasztani
az ötletet. Ha passzoló zeneszámok is rám találnak, azok bemelegítik a
kotyvasztermet, gyorsabban kel a tészta. Addig kelesztem, amíg érzem, hogy majd
megveszek a kibontakozó karakterekért és világukért. Írni akkor ülök le, ha már
ölni is tudnék értük.

Tehát hozzávalók után nem szeretek futkosni, mert a
gond legtöbbször számomra nem az, hogy találok-e ötletet, hanem, hogy meg
akarom-e sütni. Mindenekelőtt elsősorban magamnak kell eladnom egy ötletet, ez pedig
sikertelen, ha nem az engem megérintett és már lerakódott adalékokból gyúrom. Az ihletet lehet keresni, persze, de jobban
szeretem annak az eredményét, ha az ihlet talál meg engem.
Próbálom betartani a saját szabályomat: ha éppen nincs
mondanivalóm, ne akarjak közölni. Ne írjak. :) (ha meg nincs mondanivalóm,
akkor lehet poshadtság van a lelkemben, és ez pusztán csak azért baj, mert egy
idő után kibírhatatlan alak leszek írás nélkül) Valaki nemrég megkérdezte, meg tudna-e halni számomra az írás, mármint, hogy többé ne írjak. Szerintem igen. De ettől még időnként a fejemben történetek születnének, és folytatásos filmként pörögnének a képzeletemben.
És mi a helyzet az ihlettel, ha már van sztorim?
Írástechnikai könyvek, cikkek elmondják, hogy ha
tényleg író akarsz lenni, akkor nem szabad várnod az ihletett pillanatra, a kreatív
kedvre, hanem az érzéseidtől függetlenül dolgoznod kell, ahogyan mindenki
másnak. Korábban próbáltam ehhez tartani magam, mostanra inkább igyekszem kedvet
kreálni. Ehhez még csak pár módszerem van, de azok kapcsolóként működnek. :) Amikor nincs hangulatom
írni, zenét hallgatok, valamint visszaolvasom az utolsó megírt fejezetet. Ez be
szokott válni.
Amikor egy sztoriban azért akadok el, mert azt
felszínesnek érzem és unom, akkor elvonulok a fürdőszobába. Ha a regényben kis
lépések szükségeltetnek, zuhanyozom. Ha nagyobb fordulatokra van szükség,
nyakig merülök a meleg vízben. Azt hiszem, a sztorijaim hatvan százalékát a
fürdővíz ihlette, húsz százalékát a félálomi állapot (a végre lélegzethez jutó tudatalattim)
és kb. csak a fennmaradó húsz ihletődik tényleges írás közben. :)
A való élet vicces helyzetei gyakran
megihletnek, de kaptam ihletet már a facebooktól is, tini éveimből hátramaradt levelekből,
reality-showból, tudományos hírekből, és volt rá példa, hogy egy-két színész
megerőszakolta megmentette a múzsámat. Na jó, voltak ennél mélyebb és
személyesebb dolgok is, amelyek megihlettek, de azokat inkább hagyjuk. :) Merthogy ugyebár aki sütit akar
eladni, az összes hozzávalót nem nevezheti nevén. :)))
A következő regényemhez is a legfontosabb alapanyagnak
a karakterek felépítését érzem, de még néhány lisztes csókot kell lopnom a
múzsától ahhoz, hogy felköthessem az új köténykémet. :)
On Sai
Moskát Anita
Gaura Ágnes
Brandon Hackett
Ha van kedvetek csatlakozni a témához, írjátok meg bejegyzésben mit jelent számotokra az ihlet, és linkeljétek be egy hozzászólásban.
Ez ötletet adott nekem is, lánctól függetlenül. Amúgy ti közös klubban vagytok, időnként kitűztök egy témát, vagy hogyan indul az ilyen x ír valamiről, amiről aztán y és z és így tovább?
VálaszTörlésOnnan indult, hogy kitaláltam, és felkértem még pár embert. :) Majd rendszeresen jövünk ilyen témákkal, és lehet csatlakozni. Aki elküldi a linkjét, az felteszem a blogomra, így egyben van a téma, ha valaki mazsolázgatni szeretne.
VálaszTörlés